Minden ma történik, mondta a desszertőr és messzire nézett.
Pénzes Tímea költeménye után keresve találni Faludi Ádám költeményeket. Jó társaságban lenni jó jeligére az OPUS-ban.

A hét verse

Harminc éves a Suttogás Eltörlésének Napja. Ekkor hallhattuk, olvashattuk először a Kádár-medencében, hogy az ellenforradalom kifejezés nem igaz. Ezt persze az is tudta, aki nem tudta, ha az egyes, a kilences, az ötös és a hatos számot egymás után állítva megjelölt egy esztendőt a huszadik században. Csak az esetleges együttérzés megvallása nyomán a  gazdasági előny képe nem lobogott fel néki semmiféle közelségben, se messzeségben. Mondhatnám azt is, hogy hátrányos helyzetet teremtett magának, ha nem egyebet. Aztán három évtizede megtudhattuk, hogy forradalom volt az a néhány nap bizony. Forradalom, ahogyan az a nap is egy kicsit az volt harminc éve, amikor a híradásokban Pozsgay Imre ezt az állítását közzétette. Történelem. A határnyitás? A munka is más, meg az érdem is.

 

Szóval, távoli idő. Harminc év még nekem is sok, de ezen a képen  talán tagadnám, hogy az.

Keszthely – tiszteletre méltó társaságban. Paradicsom leves volt ebédre, azért emlékezetes, mert elismeréssel lehetett szólni róla, ám ezt a készítőjével nem tudtuk közölni, talán most ezúton, bár így már elég körülményes. Ellenben remek alapul szolgált a beszélgetéshez ez a leves.
Két rövid prózát olvastam fel akkor, meg az alábbi levelezőlapomat, természetesen a konyhai örömök előtt.

Levelezőlap a pokol fenekére

Egy falat itt
egy falat ott.

OST – BERLIN hova lett ?
OST – BERLIN odalett.

Fiatalon öregebben, de a tó  (Agárd, mint írva) erősen belejátszott. Fotó Ticky; Holvagy Marianna, Szombathely. Vagy már mondtam? Mindegy. Agárdon most is jó lehet. Ismétlés a fugás anyja, mondá a cserépkályhás és burkoló, várlak benneteket júliusban itt. Ami nem lehetetlen, az nem érdekelt soha. Üdvözlöm a többieket és az érdeklődőket is. Jóelőre. Netuddki, ahogyan az egyszeri ülőkalauz mondá. A fényképezőgép Fotobox nevezetű (márkázott) volt. Általában időben szólok, úgyhogy a fentiekre tekintettel és nézvést meghívóval élek majd. Strolling Bones; ezt nem lesz érdemes kihagyni.

Talált kép, régóta az. Alcíme; hogyan is éljünk túl egy tavat?
Hát a hajvágászat felé is útban voltunk, mert osztályfőnökeink elűzettek (borbélhoz) kiskomám megszólítással, az esztékás műfogsoruk fedezete mögött irgalmazva meg minden irgalmatlannak, amit annak ítéltek.

Az agárdi vasútállomáson is jó. (Az emlékezetben) Meg a posta felé lődörögve csendes tanácstalansággal, az is jó.  Süt a nap, szeretnék én innen elmenni? Kezemben egy Pesti Hírlap kiadvány (egyszerű ponyvaregény, ahogyan minősítve), szatyromban már nem tudom, mi lehetett. Talán jobb is. Beleolvasok a tóba. És ott is maradok mind a mai napig.

Agárdnak, a nyárnak, az égnek és a nádasoknak. Természetesen a vasútállomás és a Posta, meg a Korsók is kedvesek. Voltak. Nyáron jövök, nem Kíváncsiságból, hanem egy másik pontjáról a világnak.

“strandpapucsban,/nyitott vonatajtó/a várakozó tó felé/haladtunkban”

Én persze érkeztem, de nem bántam.

Még egy ősz, új nap, emlékezet és nemlékezet. Tökfejek jöttek látogatóba, egy meg itt maradt. Ahogy így elnézem a képét, nem csodálkozom cseppet sem. Ady Uram csupán átsuhant az őszi éjben. Szeret errefelé, többnyire denevérmentes időkben repdes, de kockáztatni soha nem rest. (Szolgálati közlegény)

Három őszi könnycsepp
Őszi délben, őszi délben,
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.

A nyáridő (sumértájm) számlájára írhatjuk, hogy megjegyezhetetlen gondolataim bejegyzésére nem törekedtem az elmúlt hetekben. A nyár minden szándék ellenére a jövészet és a menészet ideje, mire leülne az ember egy helyzetjelentés erejéig, már megint nincs otthon, hanem a kalandozó madarak és a firkálóbogarak (egy ismert költő kifejezése, aki a névmemória áldozata pillanatnyilag) nyomait követi valahol. Villanypásztor-táskát meg hurcoljon magával az, akinek hiányzik a civilizáció. Na, de most! Legalább az egyik nyomunk nyomába eredjünk!
Íme: Pearl Jam Prágával. Csalódás mentes körök és sörök. A rend is rendben.
Utolsó ének: https://www.youtube.com/watch?v=Bt9_SgakI1o

PearlPrahaJamxx

És valahonnan a világ múltjából egy igazi ISUZU pöfögte végig az utat oda és ida.

Önálló volt, mint a szél. Néha meg gumiköpönyeg forgató. Volt arra néhány óránk, hogy megcsodáljuk és lerójuk a leróni valónkat a bal hátsója előtt is. ISUZU, ki vagy a menhelyen, feledtessék el a te neved! Á moll.

PearlPrahaJam1xy

Barátsággal és szeretettel köszöntök Bali szigetén minden Kakapó Madarat! Meg itt is, ha erre járnak. “Eleanor Rigby”

“Eleanor az arcát egy edényben a tükör mellett tartja.”  Ez még a homályt is képes pár percre elhomályosítani. Jó kikapaszkodást mindenkinek a túlkúráltból! A jó ének mindig jó ének marad, csak ma éppen ez illett ide. Örökdal, ritka tévelygés. Mindig fajta.

Olyan, mint a tegnap esti lélekkel teli tér hangja. Béke. Szerencse szerencsieknek és szerecseneknek, mindenkinek. Szabad Sóhajtás utca, Lehet Megnyugodni köz. A Kiárusítás Piacon meg a rikácsok tegyék a dolgukat. Sajnálatomat küldöm.

A szellemi teljesítmények kora lejárt, de jó lenne újrajövetele – nekem biztosan. És itt most természetesen a mellékelt dalra és a mellékelhetetlen jövendőre gondolok, amelyik nyugodalmat, békét üzen. Hol találhatnám meg a tévedést? Oly régen keresem.

 

 

– A lazac lazán felúszik a Niagarán – tudatta velem némi hatásszünetet követően házőrző macskám reggel, amikor megérkeztem. A kapummal átellenben álltam, az út másik felén és gyökereztem is bele a fagyott talajba a rémülettől. A nő is elengedte autója kormányát, amikor észrevette Lonci (von Liba) határozottan célirányos haladását. A kaputól felém, keresztül az úton, ahol a reggeli forgalom fénykorát élte. Negyed nyolc, ejtsél le egy gombostűt, ha tudsz. Az autó haladt, Lonci is, majd eltűnt a jármű alatt és kigurult a felém eső részén. Ekkor tájékoztatott így: – A lazac lazán felúszik a Niagarán. Aztán a jobb első lábáról lerázta a nem létező idegen anyagokat. Az autóvezetőnek is jól kezdődhetett a napja. Üzenem neki; minden rendben! Se lazac, se laza zacc!
A jelenések nem számítanak errefelé ritkaságnak.
chvagdaltvv

Az Új Forrásban sem, bár az éppenséggel más lapra tartozik. A most megjelent Faludi Ádám költemények:

Adydas, Függő változó, Mária szakadék, Megálmodott, Tavaszi vagdalt. 

Függő változó

Nem mondhatom, hogy jó legyél,
és ha jó leszel,
veszek neked egy lovat
vagy egy Kondor festményt, egy Warholt,
egy jegyet a világ túlsó oldalára utazáshoz,
vagy visszaviszlek az időben oda,
ahol már sikerült egyszer
jól érezned magadat.

A szándékom az egyetlen,
ami ezekhez elegendő lenne.
Hogy mondhatnám neked, hogy jó legyél?

Hogyan is mondhatnék ilyet?

Mária szakadék

 

És még egy mozdulat
és megint és megint
megfogom a szelet –
kezem mozdulatát meglesem
tovább »

 

faludiádám017.december

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Adydas

És mint ki Cadizban hajóra szállt,
és nem fadíszben föld alá,
aztán jó széllel elnyelte az óceánt,
ő az.

Dicső Miguel Cervantes
dicső Fernando Pessoa
és persze jómagam,
egy kékre festett ajtófélfának
döntve.

Isten áldja meg Istent,
hogyha van.
Velem egyidős vagyok
és sokat járt a szám.
A felkínált pillanatokat a
maradékokra hagytam,
mint ki Cadizban hajóra szállt.
Szám csukva, szemem zárva,
idegenek osonnak az utcán,
nézek ki, nézek odaát.

A memória csupán elképzelés, fikció, ábránd. Séta az arany húrokon, fogalomelterelés. (Memory is Fiction – Keith Richards) Csak akkor hasznos, ha van vagy akkor, ha nincs. Olyasmi, mint amikor a Jolly Joker Johnnie Walkert dönt magába.

 

Drónfosztás

Ha létezik mikulásgyár, akkor néhány fokot erre vagy arra tartva és távolodva tőle, feltételezem, az illúzióromboló egyenesen belefuthat a szupermarkec bejáratánál ácsorgó Rudolfba is. Előtte terített aszfalt és Rudolf (a szánvonó) egyik korhű kis lába meg lehet, hogy épp ilyen.

rudolph

 

 

 

 

 

 

A jézuska-szerelde ide nem messze, a mennyből pedig vákuum csomagolású angyalok potyognak. A mesék Mikulása, a Hétfejű Tündér és a többiek pedig egyenlő elosztásban az ünnepélyes szendvicsben, salátalevelek, mustár és paradicsomszósz alatt.
Jönnek az unokák, készüljünk!

 


(Ha elviszi innen a kisördög ezt a mostani utalást, akkor majd ezen a lakcímen találhatod: Run Run Rudolp – Keith Richards.)

Ajánlom magamat!
Megjelent a Magyar Műhely művészeti folyóirat 181. száma.

élüzemem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Benne Nagy Zopán lírai jegyzete Faludi Ádám munkáiról.

Itt lejjebb meg Faludi Ádám lírai jegyzete némely eltávozottakról:

Nincs senki és semmi veszve / jelentem nektek /
összerakva /széjjelszedve / reggeledve / és délben / este;
Ferenc / Tamás / és mindenik istenverte /
A Borostyán presszó megszűnik itt /
és megy utánatok a mennybe.

Kívánjatok nekem jó utat, amíg találok helyette másikat.

Ez a Bánhida Borostyán Blues.

régebbi bejegyzések »