Utóiratrendező

A Képeltérítés akta lezárásához elengedhetetlen, azaz feltétlenül szükséges a megnyitó szövegének közzététele. Az imént talált rám elektronokká alakított formájában. Élőben a helyszínen előadta, aki egy élő embert tart nap mint nap életben. Név szerint Nagy Zopán író, képzőművész és galaxis.

tumblr_n15y55H6P81slwgxso1_500
Leadjuk a vízjeleket:
Nagy Zopán

Hommage és elmetánc. Zsigeri kín-tornász az avaron…
Avagy: per-pétum (ho-mo-bilis) pre-parátumok találkozása
a közös éggel, ami (most) nem bonctani kérdés!

 

Szemelvények, el/v/időzések, kollázsok
 

Faludi Ádám: KÉPELTÉRÍTÉS című kiállítása kapcsán.

(Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2017. 05. 03. – 05 27.) 

 

Kétforintos képek; tehát popvilág Magyarországon, amihez a popnak semmi köze. New Musical Express és Melody Maker alapon áztatott vizuális novellák a képészeti osztály termékeiből, mint pl. a nemrég készült Üvegmegváltó és társai. Üvegmegváltó; egy halom ginsenges üveg műgyantába nyomva. – Faludi Ádám

Minden projekció egyúttal tudattalan „identifikáció” is… (Ó, fel- és Alkímiai Konjunkció, időtlenül vissza-, tova- és meg-Junguló – belső – esemény, akció!)

„Azonosulások” az ismeretlennel. tovább »

Itt jártam, ott keltem, tizenkilenc évesen negyvenhét év tapasztalattal, derengő ködlovon. Képtörténetek, hangfestmények, ahogyan gondoltam. Némely részletek elkerülték a célt, no de tiszta időben akármeddig ellátni. A Légrevű esztrád zenekara meg úgy szólt, mintha két macskát tűzőgéppel kapcsoltak volna össze. (Lemmy Kilmister )

Gépdalokat nem énekeltünk. És holnap meg már hétfő, akik arra jártak (Magyar Műhely Galéria, Budapest, Akácfa utca), azoknak azonban nem késő.

mmgy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Drónfosztás. Szelfi-bot nélkül le se feküdjetek, ha szükség lenne rám, majd jelentkezem. Élő Hal az Utószó Mohikán.

(Utóirat; üzenem az épen maradtaknak, hogy az esztendő utolsó májusa van. Továbbá a sürgős feledékenység és méltánytalanság ideje is, ám továbbra sem feledhetjük  a próféciát; hogy az utolsókból esnek az esők. Vagy lesznek az elsők. Lélegezzetek! És továbbra is leljétek örömötöket abban, hogy képesek vagytok rá, ahogyan azt a hajdani ülőkalauz bölcs előrelátással kinyilatkoztatta.)

Adydas. Futólag

Költők futólag. Az arány útján a tévkereszteződésen át a bulvár bitumenjén. Ennyi költő! Dumát lehet rekeszteni, vagy Szittya Attila Bendegúz korában sem volt ez másképp? Ördög tudja. Majd megkérdezem tőle, hiszen vele cimborálok. Mármint az ördöggel. Futnak a költők. Elképzelem, hogy Ady Endre Kosztolányi elé vág és a Péterfián kötésig a sárban elsőként tépi cafatokra a célszalagot. Hát nem is tudom. Miért is futottak ezek az emberek itt a napokban úgynevezett maratont? Ha volt cél, hol is volt az és miért? A hiba talán bennem van és a tévedés a nyomomban. Félreértés ne essék, középiskolásként jegyzett rövidtávfutó voltam, de aztán felugrottam az irodalom vonatára és a futásnak vége lett. Nincs a kettő között szemernyi azonosság, semmi kapcsolat. A költő legfeljebb a busz vagy a vonat vagy önmaga után fut. Vagy csak úgy és bármi után vagy bármi elöl, mert a többnyire költő többnyire figyelmetlen.OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagy csak tévedek. Az is lehet, hogy a költészet is futásnak eredt, és nem vettem észre? Lehet. Ez egy ilyen idő, minden lehet és az ellenkezője ugyanúgy. De mindegy hány pénztárgép van ebben a szupermarkecben, a lényeg az, hogy nem én vagyok a vevő. A célszalag-avató után bizonyára a célkeresztre-feszítés jöhetne, de végül is nem történt más, csupán a kor szelleme kisüvített a dzsinnes palackból és gyúrt néhány kelendő figurát hozott anyagból. Aztán zuhany.

Üvegmegváltó

A desszertőr tovavonul. Irány a dologház, mondja és a sarkon találkozik a hídtérítővel. Innen együtt folytatják útjukat a rengetegben, amelyik a vadonatúj esztendő belseje felé vezet, naphosszat gyalogolnak és akkor váratlanul elébük toppan a mesebeli villanyszámlás. De régen látták! Legutóbb éppen akkor, amikor ment és mendegélt, amíg egy felsővezetékhez nem ért. Emlékeztek még erre? Akkor előztük meg a valóságot a leállósávban. Gyorsan megvesztegetik a mesebeli villanyszámlást, de elégedetlen, erre agyba-főbe digitalizálják és elküldik oda, ahol a gumimacik gumicsónakkal mentik a menthetőt. Kérdi a desszertőr a hídtérítőt, hogy mit rágcsálgat itt megállás nélkül. Tökmagot, válaszolja a hídtérítő. Tudod, hogy a tökmag Isten zsebéből potyogott a Földre? Hát persze, de érezni is rajta. És mi is lett a mesebeli villanyszámlással, amikor ment és mendegélt, mígnem egy felsővezetékhez nem ért? Te még emlékezel rá? Hát akkor tüstént elégett, válaszolja a hídtérítő. Én ebből azt a tanulságot tudnám levonni, hogy sose feledjük, hová ástuk el a csatabárdot mondja erre a desszertőr. És ebben egyetértettek. A valóság némelykor elég pocsék dolgokkal hozakodik elő, álljunk odébb, nézzük csak, mi is lehet ebben az irdatlan rengetegben. Például egy üvegmegváltó. Íme:
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Legelőbb tegyünk esküt az üvegmosókefére, aztán a többit majd meglátjuk. Mindjárt itt a nyár. Légy pozitív, mondta a hídtérítő a desszertőrnek és elindultak Montanába fogselymet termeszteni. A szemelvény hevenyészett idézet egy híres olvasmányból és az üvegmegváltó gyógyír a rosszkedvre. Állítólag.

Mozi-lla

Az ember az ésszerűség kabátjában olykor szorong. Igyekszik persze a logika bilincsében pillangót fogni, de nem számíthat könyörületre.

http://faludiadam.hu/neuropa-rally/mit-jatszik-egy-bezart-mozi

Bizonyára a gazdasági élet titkos áramlatai nem érintenek meg már soha, nem lubickolok hullámaiban, és az értelmi valamint érzelmi közeledés marad meg, ami az előbbit nagy ívben kerüli. Nem a Turul mozit és világát, nem azt az időt sajnálom, hanem a gondolkodás hiányát. Az pedig itt van, mint a tél. Az, hogy jön a Bontógép, hát jöjjön. Tényleg megfontolandó, hogy nyáron nehéz volt kifűteni azt az épületet. De sok akarat, sok szándék futott az értetlenség és dölyf szikláin vagy csak homokpadján zátonyra, hogy legyen, maradjon egy mozi a városban! És ha már nem, hát legyen helyén egy úgynevezett “alternatív” kulturális színhely. Hozzáteszem, hogy azt senki nem mondja komolyan, hogy ez a bevásárlóközpontokban rendszeresített “csokit eszünk papírral együtt”  jellegű léleknyomorítók mozik. Nem mozik. Nem helyettesít egy filmszínházat. Hát szegényedünk a gazdagokkal. Tényleg fura, hogy mi lett az én jogaimmal, amelyeket átruháztam.  A gazdaság kényszerít? Vagy a butaság, Vagy csak ilyen silány lett minden? Ámoll szonátát a vérbe! Hatalmat az űrbe! Az ostobaság az egyetlen, amely bántó lehet. De nagyon. Miért kell egy másik lény miatt nekem szégyenkeznem. Mert most azt teszem. No, csak úgy a magam módján. De ez általában érdekes erőket képes csoportosítani. Javaslom a Válaszutak című műsor hallgatását, a szinttartás okán. Meg szomorúan látom, hogy mennyire érdektelen bármely szellemei ajánlás, bármely kezdeményezés (amelyik nem gazdasági, csak úgy, tényleg szellemi), amit mindenféle ellenszolgáltatás nélkül vállalnak itt emberek, és úgymond tényleg hamvukba hullnak a kipipálás meglétét követően).

Persze erre semmi szükség, veszélyezteti a nyugalmat.

Költözünk, nem érdemelnek.

A blitzkrigli éve, Hatlapfejű Harald sokszázadik születésnapjának évfordulója, a Restimesék felbukkanásának ideje. Én most emelem kalapod, és búcsút intek. Detox, rehab, ami volt lesz és marad, ahogyan a Félcéduláskönyvben lejegyezve áll. A Napok Hordalékát nem Déry írja, hanem a valóság valószerűtlensége. Olvasni nem lehet a sorok között, meghúzódni sem. A menedék azonban adott. Ha keresed, sosem találod meg, ellenkező esetben mindig magaddal hurcolod. Míg élek, reméllek. Mindannyiótokat. Ilyen a használatra kész vadonat új évek ígérete.  És hozzá a feledhetetlen, de nem kereskedelmi zene. Novas a közeli távolból. The Cruser.     Kellemes kétségbeesést! Támogató a Kókuszfűrész. Íme:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Restimesék a Várucca 52. számában várják a várhatót.

RESTIMESÉK
Adoma-átalakítón keresztültuszkolt asztali történetek

 

Nem kétséges, hogy a sámánra még nehéz órák várnak

Zug sámán békésen aluszik Kibir Anyó duttyánja mellett, amikor is arra tart az ördög tanárnak álcázva. Magyar irodalmat oktató kinézet, de nem az a fajta, akit bármikor is a hátad mögött szerettél volna tudni. Mit kell tudnunk Kibir Anyóról? Hol élsz te? A ménkű innentől bevág.

tovább »

Egy meghívó és meghívás ismétlés, amelyik nem utólagos előzetes. Mindenkinek, akit érintettek!
Pénteken este hétkor, digitálisan 2016.11.18-án 19 órakor örülök az eljövendőnek és az eljötteknek. Ez egy ismételt meghívás a Szimpla kertbe (Budapest, Kazinczy utca 14. ) a Mélyrepülőgép feketedobozából  felségjelű estre, amelyen Nagy Zopán nyitánya után a Harmadik Irodalomból mutatunk be szemelvényeket. A szemelvények szerzője és egyben egyik előadója Faludi Ádám, azaz én leszek majd. Nem bánjuk meg jelige nevében. A zenefürtöket Sarki (crime time) és Barják Márton (szaxofon) kínálja fel. Viszontlátásra Péntek!

 02 FüstMylan2xy

Bővebben a helyszínen. Iszol egy sört? Megvárunk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Budapest, Kazinczy utca 14.  November 18. 7 óra. Rossz idő esetén is megtartjuk.

Ne kövess senkit

“Annyi vesződségbe került ez az egész a semmiért.” Bob Dylan.

tataestx

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ki tudja? Élő Hal, az utószó mohikán ennek a megmondhatója. Azért voltunk itt, hogy megcsodáljuk, hol voltunk. Egyszer a gördülő kő, egyszer meg a vegyaljai vinkó látott vendégül. “Szentlélek vagy a korcsma gőze.” Lődörgés Adydas cipőben. És nem követtünk senkit. Lehet, hogy ezt olvassuk a hallgatóság fejére ezen a most előbukkant tíz esztendős képen. Minden rendben. Majdnem.

Szeptemberkerülő

“Még maga a kő is szárnyért koldul, kiáltott a madár.”  (C. Meckel)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

“De az angyal széttépte szárnyait, hogy ne tudjon repülni és melletted maradhasson”
Ez egy búcsúszimfónia a vonuló madaraknak köszönettel a nyári hangárért.

A fesztiválnak vége,
a Sátán rongyosan visszatér Lilivel a karján.
Púderporban rózsaszájjal,
jaj, te Lili mit csinálsz?
(Szemelvények Karafo naplójából )

 

régebbi bejegyzések »