Verseskönyvet publikálni annyi, mint rózsaszirmot dobni a Grand Canyonba és várni a visszhangra. Az első könyv utolsó lapján állt ez a mondat. Állhatna a mostani utolsó lapján is. hiszen a semmi és a semmi udvartartása semmit nem változott. Az irodalom szájharmonikása elmerengve gyémántokat dobál a tábortűzbe. Igyekszik olyan műveket kisütni (ha már tábortűz, akkor nyárson), amelyek rontják a kommersz irodalom hitelét. És elétek tárja drága emberek, kedves közönség:

Nyomtatott

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Példának okáért így:

hallhatatlan dalokjohnny-cash (2)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És az olvasók kedvéért:

hallhatatlan dalok

– díszletvárosban ost-modern sakkparti duchamp módra –


amikor a gyíkok városába érsz
johnny cash feketében
el kell indulnod a hosszú utcán tovább »

svejkisapka2xyAkkor nagyjából így néz ki, mint ez a tegnapi kép, amelyik minden különösebb szándék nélkül készült. Arra gondol, hogy másra gondol. České Budějovice utcáin lődörögve, Jaroslav Hašek jobb és ballépéseinek nyomát követve gondolatban. Amolyan fejbenjárás, könnyített zarándoklat a sörgyártás egyik epicentrumában. Csehországban akad még párja ennek az epicentrumnak, de itt  A Törvény Keretein Belül Mérsékelten Haladók Pártja (Hašek politikai tréfájaként létrehozott párt) alapelvei szerint élők városában nem. Célom tulajdonképpen ennek a hírnek megerősítése volt.  Mennyi a sör felezési ideje? Az ittenié. Ennek legegyszerűbb módja a gyakorlatban mi is lehetne? Addig járjon a korsó a kútra (mérsékelten haladva), amíg a körülmények engedik. És aztán arra gondolunk, hogy másra gondolunk.

És még egy könyv mindenféle történetekkel és ellentörténetekkel. Olyan friss, hogy a nyomda ördögének kénkővel aromásított nyoma még érződik rajta. Egy desszertőr vallomásai arról, hogy az Univerzumot használni összehasonlíthatatlanul magasabb rendű elfoglaltság bármilyen földi csúcstechnológiás ketyere babrálgatásánál.

megweb

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagy valami hasonló. A csonka kockolása, ahogyan az elábrándozó rajztanár mondaná egy tökéletesen jelentéktelen reggelen az ötödik osztályban a kocka csonkolása helyett. Fohász azokért a környezetbarát lényekért, akik tudják, hogy a Földet kutya kötelességünk megmenteni, mert ez az egyetlen hely az Univerzumban, ahol lehet sört kapni. A képen látható buszt a hetvenes évek eleje óta fékezem meg szaladásában. Nyugodtan gyertek át a túloldalra. Még bírom. A busz moccanni sem tud. Én meg még mindig jól gyorsulok nulláról százra.

 

A holnaplopó naplója

Megjelent a Betépett oldalak. Költemények könyve.
Sorbamondás Dharmageddonból.

betépettweb

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legyen hozzá szerencsénk. A nagy nikkeles busz nem áll meg sehol.
A könyv hamarosan bemutatkozik és én előre is köszönök. Időben és mindenkinek mindent vagy semmit vagy amit akartok. (Illusztráció: Small Faces  All or Nothing)

Házi Névtelen

Itt jártunk közöttünk, ő meg leírt bennünket. Anno Mínusz. Anno Mynus. Anonymus.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mit várjunk egy februárral kezdődő nevű hónaptól? Holnap minden kiderül. Írva vagyon. “Egy terhes nő babakocsit tol a temető mellett.” Úgy emlékezem Kerouac sora ez az Átutazóban című kötetből. Megjegyzése ehhez a képhez: ez már költemény. Hát ahol Madách nevét Madácsnak írják a könyvesboltban, ott mivel kedveskedjünk azoknak, akik tudják, miről avagy kiről beszélek? Anno Mynus. Rövid lesz a február.

ablakdcx

Fuckleberry Hinn a január elűzésére toborozza az egyetértőket. A mindig megfelelő hullámokon lovaglók és a szezonálisan működő lények valamint lényegtelenek érezhetően felpaprikázták. És most a hónap kapja meg a magáét helyettük. A hónap, amelyik nem teljesítette küldetését.  Egy akvárium tyúkokkal a szemhatáron. Az árnyékban a nagy halak, az alig halak pedig neon színben mindenütt. Fuckleberry Hinn hangulata az időjárással versenyez. Pénz az ablakban? A cáfolat szerint megtartjuk a mai délutánt is. A jövő napjai elmúlnak – ezt a pillanatot ábrázolja a poszter. A januárnak így is, úgy is vége.
Ne késsetek. Minden létezik.


Satrafa tollseprűvel

Így járunk.

satrafa

A Satrafa felpattan a tollseprűre és célbaveszi a Holló szemét, de a kutyaugatástól bezuhan a békalencsébe. Ezt talán egy meséből idézte a híres monotípia és sztereotípia árus, akit ott láttunk álldogálni az elmúlt havon. És ez havonta megismétlődhetne, ha nem lennénk elővigyázatosak. Gyakoroljunk! Tanuljuk meg a legújabb évszámot hibátlanul! Tavasszal már  komoly hasznunkra válhat a magabiztosság. Valószínű, hogy tévedésből tévedhetetlennek tartanak majd bennünket ettől. Jó utak, jó menések és járások. Ez a naptárlap pedig valódi, csak a tavalyi jármű találta meg itt utóbb a kiszámíthatatlant. Így jártunk.

 

A hangosbemondó úgy szól, ahogyan egy kettéfűrészelt lódarázs. A 2015. vágány itt véget ér. Az utazóközönség váltson sávot, válasszon másik csatornát, helyezze magát kényelembe és minden mehet tovább. Ezt a közleményt ismételgeti ez a hangosbemondó, nem tesz hozzá, nem vesz el belőle. Mire is mennénk nélküle?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ami az év eleje és vége között megtörténhet, itt látható. A részletek megtekintéséhez semmi mást nem kell tenni, csak a vízen kullogó árnyékunkat és a képet el kell távolítani. Nem is mi exponáltuk, hanem a fuvalom. “Ahogyan a szemünk hozzászokik a látáshoz, úgy vérteződik fel a csodálkozással szemben.” A Kalendárium mehet porosodni, itt az új. Éljünk mindennel! Ez a címe. Fogadjunk szót. Legalább egyszer életünkben.

 

Szobrozni

Utolértem a Szent Imre szobrot. Ez egy kóbor-szobor, mert amikor utoljára láttam, nem itt állt. Néhány kilométerrel odébb, ismerősünk otthonának közelében hallgatta, hogy mit művel a szél. Fújta a választ meg a kérdést az a szél, mi meg jobbnak láttuk a kiugrással törődni. Kiugrottunk Szent Imréből, feltehetően az utolsó pillanatban, mielőtt belekezdett volna hosszú menetelésébe. És elsőre sikerült ez az ugrás, mert utána mindegyik utolsó pillanatunkban megismételtük ott, ahol kérdést fújt a szél. Számtalanszor figyelmeztetett bennünket valami hivatalos, hogy ne nagyon ugráljunk, de hiába. A nyulakon lovagló cupidók egy menyétet hajszolnak. Általában ez volt a helyes válasz már akkoriban is, de nem mindig jutott eszünkbe. Miszter Graves és Hormon Wellness elégedetten figyelt bennünket. 1971 tele volt, a hivatalos meg üres. És erről fénykép is készült. Hogy ugrálunk kart a karba öltve négyen-öten-hatan-heten. De ezt már említettem korábban. Most nem említem. Csak annyit, hogy megtaláltam a Szent Imre szobrot, és máshol volt, mint azon a téli napon. Ahogyan Mrozek kőzarándoka. Balról jobbra tekintve a széleken János és Tamás, középen Györgyi, aki mellett Ádám és Ferenc. Fénygépész: István. Ha balról a jobbra tekintünk.
szentalk05

A Madách utcába beszökött az ősz. Ez még a hagyományos, nincs szabványszáma, amolyan idevalósi. Szereti a fene, de nem kér semmit,  menedékjogra nincs szüksége, ha hívod, ha nem minden évben felbukkan. Vendég.  Mindig hoz egy halom levelet, erről soha le nem mondana, aztán ahogyan jött, el is tűnik észrevétlen. A Madách utcában így mutatkozott a kutyafuttató és a szánkódomb előtti részen, a járdáról nézve.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Csak az ősz látszik a felsoroltak közül, mert a köd így akarta. Ködbért nem kért. Semmit nem kért. Senki nem kért semmit.
Levélbontás: feljegyzés egy nyári napról

utazás vonattal premier outlet balról

legegyszerűbb kifejezés talán az
»elvágyódás«
logisztikák panelkonténereivel teletömött
domboldalak között
visz a vonat
csak úgy és nem utánad

túl sok lakó túl kevés helyen
a búbos pacsirta szelleme áll az égben és
üzenget egyre és üzenget végtelen

a lélekvesztők kikötöttek
a céltalan testek a folyamatos utasfélék
a hajóhídon át a partra ömlöttek

legelőbb
megették a pacsirtát majd befalták a partot

 

régebbi bejegyzések »