Fiatalon öregebben, de a tó  (Agárd, mint írva) erősen belejátszott. Fotó Ticky; Holvagy Marianna, Szombathely. Vagy már mondtam? Mindegy. Agárdon most is jó lehet. Ismétlés a fugás anyja, mondá a cserépkályhás és burkoló, várlak benneteket júliusban itt. Ami nem lehetetlen, az nem érdekelt soha. Üdvözlöm a többieket és az érdeklődőket is. Jóelőre. Netuddki, ahogyan az egyszeri ülőkalauz mondá. A fényképezőgép Fotobox nevezetű (márkázott) volt. Általában időben szólok, úgyhogy a fentiekre tekintettel és nézvést meghívóval élek majd. Strolling Bones; ezt nem lesz érdemes kihagyni.

Talált kép, régóta az. Alcíme; hogyan is éljünk túl egy tavat?
Hát a hajvágászat felé is útban voltunk, mert osztályfőnökeink elűzettek (borbélhoz) kiskomám megszólítással, az esztékás műfogsoruk fedezete mögött irgalmazva meg minden irgalmatlannak, amit annak ítéltek.

Az agárdi vasútállomáson is jó. (Az emlékezetben) Meg a posta felé lődörögve csendes tanácstalansággal, az is jó.  Süt a nap, szeretnék én innen elmenni? Kezemben egy Pesti Hírlap kiadvány (egyszerű ponyvaregény, ahogyan minősítve), szatyromban már nem tudom, mi lehetett. Talán jobb is. Beleolvasok a tóba. És ott is maradok mind a mai napig.

Agárdnak, a nyárnak, az égnek és a nádasoknak. Természetsen a vasútállomás és a Posta, meg a Korsók is kedvesek. Voltak. Nyáron jövök, nem Kíváncsiságból, hanem egy másik pontjáról a világnak.

“strandpapucsban,/nyitott vonatajtó/a várakozó tó felé/haladtunkban”

Én persze érkeztem, de nem bántam.

Még egy ősz, új nap, emlékezet és nemlékezet. Tökfejek jöttek látogatóba, egy meg itt maradt. Ahogy így elnézem a képét, nem csodálkozom cseppet sem. Ady Uram csupán átsuhant az őszi éjben. Szeret errefelé, többnyire denevérmentes időkben repdes, de kockáztatni soha nem rest. (Szolgálati közlegény)

Három őszi könnycsepp
Őszi délben, őszi délben,
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.

A nyáridő (sumértájm) számlájára írhatjuk, hogy megjegyezhetetlen gondolataim bejegyzésére nem törekedtem az elmúlt hetekben. A nyár minden szándék ellenére a jövészet és a menészet ideje, mire leülne az ember egy helyzetjelentés erejéig, már megint nincs otthon, hanem a kalandozó madarak és a firkálóbogarak (egy ismert költő kifejezése, aki a névmemória áldozata pillanatnyilag) nyomait követi valahol. Villanypásztor-táskát meg hurcoljon magával az, akinek hiányzik a civilizáció. Na, de most! Legalább az egyik nyomunk nyomába eredjünk!
Íme: Pearl Jam Prágával. Csalódás mentes körök és sörök. A rend is rendben.
Utolsó ének: https://www.youtube.com/watch?v=Bt9_SgakI1o

PearlPrahaJamxx

És valahonnan a világ múltjából egy igazi ISUZU pöfögte végig az utat oda és ida.

Önálló volt, mint a szél. Néha meg gumiköpönyeg forgató. Volt arra néhány óránk, hogy megcsodáljuk és lerójuk a leróni valónkat a bal hátsója előtt is. ISUZU, ki vagy a menhelyen, feledtessék el a te neved! Á moll.

PearlPrahaJam1xy

Barátsággal és szeretettel köszöntök Bali szigetén minden Kakapó Madarat! Meg itt is, ha erre járnak. “Eleanor Rigby”

“Eleanor az arcát egy edényben a tükör mellett tartja.”  Ez még a homályt is képes pár percre elhomályosítani. Jó kikapaszkodást mindenkinek a túlkúráltból! A jó ének mindig jó ének marad, csak ma éppen ez illett ide. Örökdal, ritka tévelygés. Mindig fajta.

Olyan, mint a tegnap esti lélekkel teli tér hangja. Béke. Szerencse szerencsieknek és szerecseneknek, mindenkinek. Szabad Sóhajtás utca, Lehet Megnyugodni köz. A Kiárusítás Piacon meg a rikácsok tegyék a dolgukat. Sajnálatomat küldöm.

A szellemi teljesítmények kora lejárt, de jó lenne újrajövetele – nekem biztosan. És itt most természetesen a mellékelt dalra és a mellékelhetetlen jövendőre gondolok, amelyik nyugodalmat, békét üzen. Hol találhatnám meg a tévedést? Oly régen keresem.

 

 

– A lazac lazán felúszik a Niagarán – tudatta velem némi hatásszünetet követően házőrző macskám reggel, amikor megérkeztem. A kapummal átellenben álltam, az út másik felén és gyökereztem is bele a fagyott talajba a rémülettől. A nő is elengedte autója kormányát, amikor észrevette Lonci (von Liba) határozottan célirányos haladását. A kaputól felém, keresztül az úton, ahol a reggeli forgalom fénykorát élte. Negyed nyolc, ejtsél le egy gombostűt, ha tudsz. Az autó haladt, Lonci is, majd eltűnt a jármű alatt és kigurult a felém eső részén. Ekkor tájékoztatott így: – A lazac lazán felúszik a Niagarán. Aztán a jobb első lábáról lerázta a nem létező idegen anyagokat. Az autóvezetőnek is jól kezdődhetett a napja. Üzenem neki; minden rendben! Se lazac, se laza zacc!
A jelenések nem számítanak errefelé ritkaságnak.
chvagdaltvv

Az Új Forrásban sem, bár az éppenséggel más lapra tartozik. A most megjelent Faludi Ádám költemények:

Adydas, Függő változó, Mária szakadék, Megálmodott, Tavaszi vagdalt. 

Függő változó

Nem mondhatom, hogy jó legyél,
és ha jó leszel,
veszek neked egy lovat
vagy egy Kondor festményt, egy Warholt,
egy jegyet a világ túlsó oldalára utazáshoz,
vagy visszaviszlek az időben oda,
ahol már sikerült egyszer
jól érezned magadat.

A szándékom az egyetlen,
ami ezekhez elegendő lenne.
Hogy mondhatnám neked, hogy jó legyél?

Hogyan is mondhatnék ilyet?

Mária szakadék

 

És még egy mozdulat
és megint és megint
megfogom a szelet –
kezem mozdulatát meglesem
tovább »

 

faludiádám017.december

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Adydas

És mint ki Cadizban hajóra szállt,
és nem fadíszben föld alá,
aztán jó széllel elnyelte az óceánt,
ő az.

Dicső Miguel Cervantes
dicső Fernando Pessoa
és persze jómagam,
egy kékre festett ajtófélfának
döntve.

Isten áldja meg Istent,
hogyha van.
Velem egyidős vagyok
és sokat járt a szám.
A felkínált pillanatokat a
maradékokra hagytam,
mint ki Cadizban hajóra szállt.
Szám csukva, szemem zárva,
idegenek osonnak az utcán,
nézek ki, nézek odaát.

A memória csupán elképzelés, fikció, ábránd. Séta az arany húrokon, fogalomelterelés. (Memory is Fiction – Keith Richards) Csak akkor hasznos, ha van vagy akkor, ha nincs. Olyasmi, mint amikor a Jolly Joker Johnnie Walkert dönt magába.

 

Drónfosztás

Ha létezik mikulásgyár, akkor néhány fokot erre vagy arra tartva és távolodva tőle, feltételezem, az illúzióromboló egyenesen belefuthat a szupermarkec bejáratánál ácsorgó Rudolfba is. Előtte terített aszfalt és Rudolf (a szánvonó) egyik korhű kis lába meg lehet, hogy épp ilyen.

rudolph

 

 

 

 

 

 

A jézuska-szerelde ide nem messze, a mennyből pedig vákuum csomagolású angyalok potyognak. A mesék Mikulása, a Hétfejű Tündér és a többiek pedig egyenlő elosztásban az ünnepélyes szendvicsben, salátalevelek, mustár és paradicsomszósz alatt.
Jönnek az unokák, készüljünk!

 


(Ha elviszi innen a kisördög ezt a mostani utalást, akkor majd ezen a lakcímen találhatod: Run Run Rudolp – Keith Richards.)

Ajánlom magamat!
Megjelent a Magyar Műhely művészeti folyóirat 181. száma.

élüzemem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Benne Nagy Zopán lírai jegyzete Faludi Ádám munkáiról.

Itt lejjebb meg Faludi Ádám lírai jegyzete némely eltávozottakról:

Nincs senki és semmi veszve / jelentem nektek /
összerakva /széjjelszedve / reggeledve / és délben / este;
Ferenc / Tamás / és mindenik istenverte /
A Borostyán presszó megszűnik itt /
és megy utánatok a mennybe.

Kívánjatok nekem jó utat, amíg találok helyette másikat.

Ez a Bánhida Borostyán Blues.

Időszámításunk után

Október ötödike van ma. A Beatles első kislemeze ezen a napon jelent meg 1962-ben.

„Mintha csak tegnap történt volna, bájos, anyaszült kishúgom arany­hörcsögöket, aranymálinkókat, aranyhalakat, kígyóuborkát, meg padli­zsánt nevelt egy – idézem – baljós üvegházban, s közben könyörtelenül kacagott. Egy nagy hallban üldögéltem naphosszat, teáztam, s illatos csészéket kevergettem, miközben – idézem – a nácik győzelmet győzelemre hal­moztak. Idézet vége. És nem tették ezt máshogyan a szövetségesek sem.”  

corso2y

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sorsunk kiszögellési pontjai makacsul őrzik helyüket világegyetemünkben, aki meg elfelejti, hogy hol van a kulcs a lábtörlője alatt, az a padon aluszik. A kulcs Frank. Még akkor is, ha nem tudjuk, hogy az agglegény maga rágja csokoládéját és Terry Shut baltát fényesít a svédasztallal átellenben a függönynél. (Idézések magamtól és Tőlem Neked. Bár az már (From me to you) a harmadik találat volt a céltábla közepén a Top Twenty és a NME adminisztrációjában, azaz slágerlistáján ettől a Beatles nevezetű kedély-javító-intézet-től. )

Egyéb kiszögellés ugyaninnen merítve? Jimi Hendrix 1966-ban az Experience felségjel alatt ugyanezen a napon bemutatott Londonnak. Meg a lassan gyakorlattá váló gyakorlatnak. Mai október öt; reád ürítem. Tudsz jobbat?

Aki nem feledékeny, annak igaza is van.
rolling_stones_spielberg2012szeptxy

Bizonyítékkép(p).

És miután véletlenek sincsenek, az a korosztály választék, amelyik itt (Spielbergben tegnap este) összeverődött (nem szó szerint, mert erőszaknak se híre se hamva), ezt minden szélességben-hosszúságban-kiterjedésben megtapasztalhatta. Az égvilágon senkit nem ért meglepetés. Míg élünk, gördülünk és egyre jobban szóra bírható a gitár, és megfogalmazható a lehetetlen, ami nem lehetetlen. Legszívesebben palackoznám mindazt, amivel 1963 óta ez a “nem zene, hanem életforma” megajándékozott, hogy az ingyen osztogatható dolgok sorát gyarapítsam. Mert ingyen osztogatnám ezt a konzervált lélekféleséget. Vagy az ingyen nem is létezik? Azt hiszem nem létezik, de a gyarapítás igen. Ebben az esetben a gyarapítás is elfogadható.  “A legfontosabb, hogy tovább adtam.” – imígyen szóla pár évtizede Keith Richards. Mint közismert, minden elszívott szál cigaretta egy órával megrövidíti az életedet és odaadja azt neki. Miszter Riff Richardsnak. Nehéz döntés előtt álltok kedves dohányosok.
A maradéktalanban nincs maradék – a nap bélyegét ez a felirat ékesíti.
A Rolling Stones most sem tett mást, csak muzsikált. Régi zenész trükk ez.

régebbi bejegyzések »