Üvegmegváltó

A desszertőr tovavonul. Irány a dologház, mondja és a sarkon találkozik a hídtérítővel. Innen együtt folytatják útjukat a rengetegben, amelyik a vadonatúj esztendő belseje felé vezet, naphosszat gyalogolnak és akkor váratlanul elébük toppan a mesebeli villanyszámlás. De régen látták! Legutóbb éppen akkor, amikor ment és mendegélt, amíg egy felsővezetékhez nem ért. Emlékeztek még erre? Akkor előztük meg a valóságot a leállósávban. Gyorsan megvesztegetik a mesebeli villanyszámlást, de elégedetlen, erre agyba-főbe digitalizálják és elküldik oda, ahol a gumimacik gumicsónakkal mentik a menthetőt. Kérdi a desszertőr a hídtérítőt, hogy mit rágcsálgat itt megállás nélkül. Tökmagot, válaszolja a hídtérítő. Tudod, hogy a tökmag Isten zsebéből potyogott a Földre? Hát persze, de érezni is rajta. És mi is lett a mesebeli villanyszámlással, amikor ment és mendegélt, mígnem egy felsővezetékhez nem ért? Te még emlékezel rá? Hát akkor tüstént elégett, válaszolja a hídtérítő. Én ebből azt a tanulságot tudnám levonni, hogy sose feledjük, hová ástuk el a csatabárdot mondja erre a desszertőr. És ebben egyetértettek. A valóság némelykor elég pocsék dolgokkal hozakodik elő, álljunk odébb, nézzük csak, mi is lehet ebben az irdatlan rengetegben. Például egy üvegmegváltó. Íme:
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Legelőbb tegyünk esküt az üvegmosókefére, aztán a többit majd meglátjuk. Mindjárt itt a nyár. Légy pozitív, mondta a hídtérítő a desszertőrnek és elindultak Montanába fogselymet termeszteni. A szemelvény hevenyészett idézet egy híres olvasmányból és az üvegmegváltó gyógyír a rosszkedvre. Állítólag.

Mozi-lla

Az ember az ésszerűség kabátjában olykor szorong. Igyekszik persze a logika bilincsében pillangót fogni, de nem számíthat könyörületre.

http://faludiadam.hu/neuropa-rally/mit-jatszik-egy-bezart-mozi

Bizonyára a gazdasági élet titkos áramlatai nem érintenek meg már soha, nem lubickolok hullámaiban, és az értelmi valamint érzelmi közeledés marad meg, ami az előbbit nagy ívben kerüli. Nem a Turul mozit és világát, nem azt az időt sajnálom, hanem a gondolkodás hiányát. Az pedig itt van, mint a tél. Az, hogy jön a Bontógép, hát jöjjön. Tényleg megfontolandó, hogy nyáron nehéz volt kifűteni azt az épületet. De sok akarat, sok szándék futott az értetlenség és dölyf szikláin vagy csak homokpadján zátonyra, hogy legyen, maradjon egy mozi a városban! És ha már nem, hát legyen helyén egy úgynevezett “alternatív” kulturális színhely. Hozzáteszem, hogy azt senki nem mondja komolyan, hogy ez a bevásárlóközpontokban rendszeresített “csokit eszünk papírral együtt”  jellegű léleknyomorítók mozik. Nem mozik. Nem helyettesít egy filmszínházat. Hát szegényedünk a gazdagokkal. Tényleg fura, hogy mi lett az én jogaimmal, amelyeket átruháztam.  A gazdaság kényszerít? Vagy a butaság, Vagy csak ilyen silány lett minden? Ámoll szonátát a vérbe! Hatalmat az űrbe! Az ostobaság az egyetlen, amely bántó lehet. De nagyon. Miért kell egy másik lény miatt nekem szégyenkeznem. Mert most azt teszem. No, csak úgy a magam módján. De ez általában érdekes erőket képes csoportosítani. Javaslom a Válaszutak című műsor hallgatását, a szinttartás okán. Meg szomorúan látom, hogy mennyire érdektelen bármely szellemei ajánlás, bármely kezdeményezés (amelyik nem gazdasági, csak úgy, tényleg szellemi), amit mindenféle ellenszolgáltatás nélkül vállalnak itt emberek, és úgymond tényleg hamvukba hullnak a kipipálás meglétét követően).

Persze erre semmi szükség, veszélyezteti a nyugalmat.

Költözünk, nem érdemelnek.

A blitzkrigli éve, Hatlapfejű Harald sokszázadik születésnapjának évfordulója, a Restimesék felbukkanásának ideje. Én most emelem kalapod, és búcsút intek. Detox, rehab, ami volt lesz és marad, ahogyan a Félcéduláskönyvben lejegyezve áll. A Napok Hordalékát nem Déry írja, hanem a valóság valószerűtlensége. Olvasni nem lehet a sorok között, meghúzódni sem. A menedék azonban adott. Ha keresed, sosem találod meg, ellenkező esetben mindig magaddal hurcolod. Míg élek, reméllek. Mindannyiótokat. Ilyen a használatra kész vadonat új évek ígérete.  És hozzá a feledhetetlen, de nem kereskedelmi zene. Novas a közeli távolból. The Cruser.     Kellemes kétségbeesést! Támogató a Kókuszfűrész. Íme:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Restimesék a Várucca 52. számában várják a várhatót.

RESTIMESÉK
Adoma-átalakítón keresztültuszkolt asztali történetek

 

Nem kétséges, hogy a sámánra még nehéz órák várnak

Zug sámán békésen aluszik Kibir Anyó duttyánja mellett, amikor is arra tart az ördög tanárnak álcázva. Magyar irodalmat oktató kinézet, de nem az a fajta, akit bármikor is a hátad mögött szerettél volna tudni. Mit kell tudnunk Kibir Anyóról? Hol élsz te? A ménkű innentől bevág.

tovább »

Egy meghívó és meghívás ismétlés, amelyik nem utólagos előzetes. Mindenkinek, akit érintettek!
Pénteken este hétkor, digitálisan 2016.11.18-án 19 órakor örülök az eljövendőnek és az eljötteknek. Ez egy ismételt meghívás a Szimpla kertbe (Budapest, Kazinczy utca 14. ) a Mélyrepülőgép feketedobozából  felségjelű estre, amelyen Nagy Zopán nyitánya után a Harmadik Irodalomból mutatunk be szemelvényeket. A szemelvények szerzője és egyben egyik előadója Faludi Ádám, azaz én leszek majd. Nem bánjuk meg jelige nevében. A zenefürtöket Sarki (crime time) és Barják Márton (szaxofon) kínálja fel. Viszontlátásra Péntek!

 02 FüstMylan2xy

Bővebben a helyszínen. Iszol egy sört? Megvárunk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Budapest, Kazinczy utca 14.  November 18. 7 óra. Rossz idő esetén is megtartjuk.

Ne kövess senkit

“Annyi vesződségbe került ez az egész a semmiért.” Bob Dylan.

tataestx

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ki tudja? Élő Hal, az utószó mohikán ennek a megmondhatója. Azért voltunk itt, hogy megcsodáljuk, hol voltunk. Egyszer a gördülő kő, egyszer meg a vegyaljai vinkó látott vendégül. “Szentlélek vagy a korcsma gőze.” Lődörgés Adydas cipőben. És nem követtünk senkit. Lehet, hogy ezt olvassuk a hallgatóság fejére ezen a most előbukkant tíz esztendős képen. Minden rendben. Majdnem.

Szeptemberkerülő

“Még maga a kő is szárnyért koldul, kiáltott a madár.”  (C. Meckel)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

“De az angyal széttépte szárnyait, hogy ne tudjon repülni és melletted maradhasson”
Ez egy búcsúszimfónia a vonuló madaraknak köszönettel a nyári hangárért.

A fesztiválnak vége,
a Sátán rongyosan visszatér Lilivel a karján.
Púderporban rózsaszájjal,
jaj, te Lili mit csinálsz?
(Szemelvények Karafo naplójából )

 

Nem szem

Az elnyűhetetlen kockaleves legendájára gondolok.

Vadászat szemüvegre és cselesztára. Megduplázzuk a nyár felezési idejét.
Ez nem szem, hanem egy idősokszorozó mantra a fohászat homlokzatáról.
Kettős országúti nyár. Hurrá, nyargalunk!
Jut eszembe, talán nem is tudod ezt a kettős országútit. Egy remek Taste opus. Kettős országúti fájdalomnak fordították valamikor. Ma már sima, nem fordított.
https://www.youtube.com/watch?v=Nht7Mdvf5t8

továbbá némely darabok a Jelenések Könyvéből és a Restimesékből: erre jártam, ezt találtam:
http://www.irodalmijelen.hu

Nem csak a Red Bull ad szárnyakat, hanem a zene is. Leporolja a leporellódat. Köszönet érte, meg a jó kis világért, ami itt keletkezhetett.
A képen katasztrófát tervezek a költőfa (kaméliás tölgy) szomszédságában, de eredménytelenül.

betépettestweb1606

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
A költészet ura a helyzetnek. Jó estét kívántunk, és utána már nem volt visszaút.

Verseskönyvet publikálni annyi, mint rózsaszirmot dobni a Grand Canyonba és várni a visszhangra. Az első könyv utolsó lapján állt ez a mondat. Állhatna a mostani utolsó lapján is. hiszen a semmi és a semmi udvartartása semmit nem változott. Az irodalom szájharmonikása elmerengve gyémántokat dobál a tábortűzbe. Igyekszik olyan műveket kisütni (ha már tábortűz, akkor nyárson), amelyek rontják a kommersz irodalom hitelét. És elétek tárja drága emberek, kedves közönség:

Nyomtatott

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Példának okáért így:

hallhatatlan dalokjohnny-cash (2)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És az olvasók kedvéért:

hallhatatlan dalok

– díszletvárosban ost-modern sakkparti duchamp módra –


amikor a gyíkok városába érsz
johnny cash feketében
el kell indulnod a hosszú utcán tovább »

régebbi bejegyzések »