„Furcsa / hogy mindezt egy millió évig / nézheted
aztán egy nap / egyszerre nem látod többé.”
(Kirby Doyle: Furcsa – Somlyó György)
– A mennyország furcsa.
Napok óta igyekszem rávenni, hogy mondjon erről bővebben valamit. Ül a széken, kószál a lakásban, alszik, ébred, hazajön, nézi a televíziót, ahogyan eddig, nem változott körülötte semmi, csupán ez: – a mennyország furcsa. Beszél, kérdez, válaszol és aztán minden előzmény nélkül közbeveti, hogy mi a gond a mennyekben. Hiába szegeztem neki a kérdést, mintha a szünetjelről kérdeztem volna a rádiót. A mennyország furcsa, a mennyország furcsa.
Egy lángralobbant verebet küld követségbe az emlékezetem, de a veréb nem tér vissza, csak egy petróleumfolt jelzi az udvar homokján a megnyomorodott körtefa mellett, hogy mindez megtörtént. Az égve semmibe menekülő veréb szerint nincs mennyország. Az égve égbe csapdosó, rikoltó madár nem talál a tűzből kiutat.
Fehér fényben a konyha, az asztalon medúzavagdalék és három különleges mellénygomb. Velőrózsa vázája. Nem tartom valószínűnek, hogy mi ketten lakunk itt. A Vízöntő csillagképet tükröző kirakatüvegbe egy elhanyagolt sportkocsival szándékosan belerohanó Bonny & Clyde (a filmváltozatból való) azonban mi voltunk. Egy kétüléses MG-vel. Űrkék portálüveg, amelynek szélei minden irányban túlérnek a horizonton. Elvesztett eszméletek, elveszett eszméletek. Nem hinném, hogy mi laknánk itt. Hogy mi ketten élünk itt a konyhai asztal körüli fehér fényben, a csikorgó kirakatüveg darabokon taposva és menthetetlenül. Egy Pollendorfi Vénusz és egy Álomgyárigazgató a sajtharang üvege alatt.
Ki kellett törni. Át az üvegen. Ha nem így cselekszünk, akkor életünk hátralévő részét a bisztrópultok fedezékében tölthettük volna bozótháborús veteránokkal búslakodva. Vagy kényszernyaralóhelyekre száműzve a naplementét kellett volna szeretnünk, és sorolhatnám szinte vég nélkül a leépülés különféle változatait. A higgadtan és észrevétlenül dolgozó leépülés, amelyik sosem rogy le az ágyra kimerülten pihenni.
Kávét főzünk, napszemüveget adok rá, hogy lefedjem tekintetének mélységes égboltját.
A mennyország furcsa.
