Angyalbérlő patakot keres

Egy 1920-ban készült, fenyőlécekből álló redőnynek 2002-ben leszakadni annyi, mint egy felhőnek az erőmű kéményére telepedni lassú őszi délelőttön. A redőny felhúzás közben zökken egyet, s elakad. A nap további része ettől más irányt vesz, a halovány körvonalú tervek képe ködbe vész, a szemüveg eltűnik, a telefonba nem szól bele, aki a redőnyleszakadásba belecsöngetett.

- A harmincas években még élt ebben a …

tovább »

„ A szemetek ismerős, de nem tükröződik benne már az ég. ”

(Aragon)

A tizenkilences szám került az első helyre. Ez az egy maradt meg ma reggelre a számokból. Az utolsó helyen, a végtelenben is a tizenkilences áll, a felesleges többit eltávolította a vésőszándék és a kalapáló kedv. Semmi szükség nincsen más számokra, a tizenkilences elég tágas, kifejezi az összes többit, és egyúttal …

tovább »

Egy pilótatáska volt nála. Vízhatlan (állítólag tűzálló), továbbá patentzáras. Sárgára fakult, kopott jószág, amelyikbe eredetileg a teljes pilóta felszerelés belefért; dzseki, csizma s más égi kellékek. De háromládányi sört is hordott már a hátán benne az a férfi, aki most a tölgyes felé tartott vele.

Az Ezermester boltban vette a táskát jó húsz éve, negyven forintért. Már akkor is nevetségesen alacsony összegnek …

tovább »

strassburg felhőben fekszik. öt seprű fekszik. négy seprű ül. két seprű áll.
tudod a természet gomb. tudod a természet fekete luk.
tudod a művészet fekete luk. minden lukban felhő van.
formázz nekem egy lukban egy lukat és abban a lukban két lukat
és mind a két lukban négy lukat és mind a négy lukban öt lukat.
a felhőpumpa örömmel pumpálja ki a felhőket a kabátokból.
a felhőpumpa …

tovább »

A kertek alatt húzódik egy rövid köves utca, egyik oldalán elhanyagolt kerítésekkel, a másikon veteményesekkel, kalyibákkal, fenyődeszkából összerótt szerszámoskamrákkal. Ezen az oldalon nem lakik senki, még azok az öregek is hazamennek éjszakára, akik gyakorlatilag itt töltik egész napjukat a jó idő kezdetétől késő őszig. Nem laknak itt, csak itt élnek. Megépítik a bodegájukat azzal a félrevezető indoklással, hogy a szerszámokat, a …

tovább »

Közeledett a mondat, kicsit zötykölődve, acél hangot, ütemesen szakaszolt hangot hallatott, úgy haladt a célja felé. Nagyon távol járt még, de kétségtelenül közeledett.

A saját története járt a fejében, a történet ritmikusan visszatérő utolsó mondata: „Valami belső sugallatra – maga sem tudta, miért – jobbra fordította a fejét, s akkor olyat látott, amilyet aztán soha többé.” A saját története zajlott, ismétlődött, haladt …

tovább »

A barátom délelőtt egy 1963-as budapesti telefonkönyvvel állított be hozzám.

- A hulladékgyűjtőben találtam.

A hulladékgyűjtő apró telepe abban az utcában volt, ahol a barátom lakott, sokszor benézett oda jövet-menet, s turkálgatott a hulladékok között, búcsút véve a mindenkori megsemmisülésre váró készlettől. Az elmúlt idők siralomházának nevezte a hulladékgyűjtőt. Betért és feladta az utolsó kenetet az egész állománynak. Néha kimentett egyes elítélteket, …

tovább »

„Furcsa / hogy mindezt egy millió évig / nézheted

aztán egy nap / egyszerre nem látod többé.”

(Kirby Doyle: Furcsa – Somlyó György)

 

- A mennyország furcsa.

Napok óta igyekszem rávenni, hogy mondjon erről bővebben valamit. Ül a széken, kószál a lakásban, alszik, ébred, hazajön, nézi a televíziót, ahogyan eddig, nem változott körülötte semmi, csupán ez: – a mennyország furcsa. Beszél, kérdez, …

tovább »

„A nyári hajnalok teszik, hogy szívesen élek.” Kinek a szájából hallva furcsa ez?

„Ha nem lenne nyár, akkor is szívesen élnék, mert ilyen az alkatom, állandóan ámuldozom, hogy ez az egész lehetetlenség működőképes, ellentmondva mindennek, beleértve önmaga létezését is.”

Valahol elvesztettem a viszonyítási alapomat. Felakasztottam egy presszó fogasára a múlt században, és ottfelejtettem. Frank Sinatra énekelt a múlt században az én utamról és …

tovább »

A mostani hetvenes évek kétségtelenül ócskábbak, mint a legutóbbiak.

Srečko Puntaričnak – köszönettel.

 

 

Akadnak alattomos szándékú helyzetek, amikor nehezen viselem, hogy néhány röpke pillanat alatt képesek tíz-húsz évek elmúlni. Sőt, akár harminc év is megtörténik annyi idő alatt, amíg az ember fogat mos, megpróbálja befűzni a tornacipőjét, s valamelyik ismeretlen hősnőnek, akinek épphogy örök hűséget …

tovább »

« előző - következő »