Elvetemült történetek

Elvetemült történetek

 

 

 

Elvetemült történetek

Új Forrás könyvek 1993.

írások az írásokról

tovább »

Higgyétek el, hogy ez egy eposz!

(Hasonló, mint a hidegszendvics, csak tovább tart)

 

 

Richard Kalvar kutyája. Innen indulunk: Feltámadás köz, Galilei utca sarok.

tovább »

Ebben az évben közelítette meg a Halley üstökös a Földet, és ismét elmaradt a világvége.

A kínaiak seprűcsillagnak nevezik, teljes joggal, úgy elsöpört, hogy évtizedek kellenek, mire legközelebb a tájékunkra néz, és esetleg azt mondja: fapapucs, vagy azt, hogy papa fuccs. Tudod ki bújna ilyenkor egy jövendőmondó bőrébe ! Egy ilyen blama után!
Én biztosan nem.
Szóval nem talált minket telibe, ment, …

tovább »

Az első lépést úgy kellett megtennem. (Nagy élmény az ilyesmi.)
Bárók, hercegek, (pókok) – teli velük a padlás -; tizenkét grádicson felfelé. Ott lapul hátul a lomok rejtekében a legendanyűtte koffer. Tanácsért jöttem hozzá.
A víg özvegy a szieszta első harmadán alig túl, álmában huszonöt késszúrás. Ilyenkor kutyagolni!
Egy kis útbaigazításért ne menjünk a szomszédba. Tervek zsetonjai lapulnak a hegymászó bakancs talpában, vaktérképek szanaszét, …

tovább »

Lőwy Árpád kofferét először 1971-ben nyitottam fel. Egy megtermett vulkánfiber bőrönd porladt nagyapám padlásán, tányérnyi darázsfészek tapadt felette a cserépre. A bőröndben púpozva álltak a használhatatlan jótanácsok. Mindegyiknek lejárt a szavatossági ideje.
A cserepek résein beszűrődő fénysugarak lövedékek nyomvonalait mutatták, amikor a nap egy meghatározott pillanatában a fegyvertorkolat hajdani magasára ráhibáztak. A borús idő az orvlövészeké, nem hull rájuk napfény, s nem …

tovább »

A Feltámadás köz és a Galilei utca sarkán a kocsmában nyugdíjasok sörözgettek.
A koranyári napfény úgy tett, mintha nem tudná, hogy műanyag játékokat szoktunk ajándékozni gyermekeinknek, harisnyanadrágot a feleségünknek, és praktikus tárgyakat közeli hozzátartozóinknak.
- Egészségedre! – emelte magasba korsaját egyikük.
- Egészségedre! – válaszolt szakértelemmel a szomorúbb arcú.
- Ne törődj semmivel, bedöntük pár korsóval, aztán eszünkbe sem jut az egész.
- Nem rossz módszer …

tovább »

Nem mondhatom, hogy fogtam a teniszütőmet, vállamra kanyarítottam a tarisznyámat, és golfsapkámat szemembe húzva kiléptem a hajnali derengésbe.
(Holott mondanom sem kell, ezt kellene mondanom, hogy biztonsággal mozogjunk – ha már mozogni muszáj – egy otthonos környezetben, ahol vakon is bakot lőhetünk, mert a bak ott van szokott helyén, míg a puska úgyszintén. A puska a saroglyában. Puskázni ? Elpuskázni ? Ajjajj! …

tovább »

Amikor találomra keresztül-kasul kódorgunk ismerős és ismeretlen tájakon, garmadával találkozhatunk szalonnájukat tűz fölé tartó alkalmi vándorokkal. Megtévesztésig hasonlítanak az igazi nyársalókra, de csak a megtéveszthetőket tévesztik meg.
Ismeretlen nemzetiségű pizsamák egy vékony szonettben! – ahogyan azt ők elképzelik!
Mellettük hátizsák, alattuk mészkődarab, vagy farönk, nyársalóöltöny, kullancsriasztó-tökfödő, magas szárú cipő és téves nézetek az élet teljességét illetően.
Mint minden zöldfülű, a zöldfülű nyársaló is zokon …

tovább »

Oh.
(Neil Young)

Egy jól bevált szalonnadarabbal végigpróbáltam már egynéhány megfelelőnek mutatkozó helyet. Ahol Pusztát gyanítottam, megraktam tábortüzemet, nyársra tűztem a szalonnát és a fej vöröshagymát, aztán szabályosan a zsarátnok fölé tartottam az egészet, és vártam a termékenység hónapjait.
A zsarátnok aggastyánná roskadt, a vöröshagyma hamuvá égett, a szalonna meg élvezte az életet. Még talán jót is tett neki a pokoljárás. Cseppnyi zsírt ki …

tovább »

(Mielőtt az alábbiakat olvasni kezdenénk, keressük meg a Move nevezetű zenekar hasonló című számát – Kilroy Was Here -, és adjunk neki hangot érdemei szerint. Amíg ezzel foglalatoskodunk, elmondok egy s mást.)
A Move négytagú angol pop együttes, a hatvanas évek második felében működött, három gitár, dob felállásban. Mindhárom gitáros énekelt is, az akkor megszokottól eltérően, három különálló mikrofonba. Nem akármilyen módon. …

tovább »

következő »