Hogyan teremtettem a világot

A pálinkafőzés díszmenet, s egyben diadalmenet is. Vénül a hó, a február fagyott, megérkezik kora reggel a lovas kocsi, és kezdetét veszi a pálinkafőzési szertartás. Egy kupica papramorgó a kocsisnak és a ház urának, majd rövid tanácskozás a szertartás menetéről a konyhában. Ruhanemű és élelem a karkosárban, a pálinkafőzés három napig tart, addig a ház ura nem mozdul a zárt főzőüstök, rézcsövek, s a főzdei alkalmazott mellől. Szemét rajta tartja a folyamatok irányítóján, félébren szunyókál pár órát a hordóknak dőlve, és fináncokkal álmodik.

tovább »

(Fogalmazás házi feladat)

Nem szeretnék hóember lenni, mert amikor elköltözik a tél, a hóember gyorsan megöregszik, és elsüllyed a földbe bánatában. Azért, mert nincs már otthona.

tovább »

A hócipő hófehér, guminak gondolná bárki, amikor kézbe veszi, de nem gumi, hanem műanyag. A műanyag nem terem sem a földben, sem a levegőben, nem is bányásszák, hanem gyárban készül. A gumicsizma sem gumi, csak úgy nevezik, mert a névadások körül elég nagy az összevisszaság. Minden hiába, bele kell nyugodnod, hogy egyedül csak te hallgatsz magadra. És nem nyugszol bele.

tovább »

Feltűnik a két lámpa mesze a sínek felett a hajnali derengésben, az állomás előtti két gesztenyefa vastagon havas, hóinget húztak éjszaka magukra, testük sínek felé néző oldala is havas, égre emelt karjuk belesoványodik a szürkeségbe. Hóing, mondom, hóing és azon töröm a fejem, hogy miért nem hallottam ezt a szót még soha?

tovább »

A szánkó vonaton érkezik, a híre az állomásról gyalog. Sűrűn havazik aznap. Szecsődi bácsi fejébe nyomja a kucsmát, kesztyűt húz, s a derékmagas hópartok között elkutyagol az állomásra. Alig egy órája jártak az úton előtte a hóekék, mégis bokáig ér a hó, ropog a csizmák alatt.

tovább »

A vendégböllér nem hivatásos disznóölő, de elismert művelője a hentesmunkának, beleértve a feldolgozás minden fázisát. Szomszédai tisztelettel említik nevét, híre messze szállna, de a józan paraszti észnek hála erre nem kerül sor. Erőszakos rendeletek nem engedik, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk disznót vágjon a gazda, ha eljön a disznóvágás ideje. Pedig a disznó kétségtelenül beledöglene, ha nem vágnák le időben, mert annyira elhízott. A rendeletek működése homályos valami, a december eleje viszont valóságos, ráadásul teljesen normális, mert december elején csikorgó fagy van.

tovább »

A tyúkól ajtajától karnyújtásnyira, közel a messzeség kezdetét jelölő kerítéshez áll a füstölő. Két méternél alig magasabb deszkabódé, alig egy négyzetméternyi alapterületen, hevenyészett tégla aljzattal, tetején cserepekkel. Külsejét a felette elrepülő idő festette szürkére, szárnyának tollseprűjével hanyagul végigsöpörve rajta.

tovább »

Kifújja a szél! Kézmosás után alapos és szorgos törölközés, mert itt a hideg, a kerítésen túl a szőlőkarók között napok óta kódorog a tél, s a szél kifújja.

Ilyenkor nehezen érthető, hogyan keletkezik a szél. Nyáron még hagyján. Az egyik fa megmozdul, sűrű lombja tologatni kezdi a levegőt, neki a másik fa lombjának, az is megmozdul, s egyre nagyobb iramban lökdösik egymásnak oda-vissza a levegőt, így keletkezik a szél.

tovább »

Repülő Nagyapád, az egykori szabó már régen nem szabó, hanem gazda, de gazda sem lesz sokáig, mert a ponyvás teherautó egyik este megérkezik, hogy magával vigye valahová a többi gazdával együtt. Olyan helyre viszi majd a teherautó, ahonnan három nap után érkezik vissza, s aznap este majd csak a vacsora után szólal meg. – Beléptem.

tovább »

Odakint megkeményedett az idő szíve. Amikor ehhez hasonlót hallasz, hamarosan mindent belep majd a hó. Ha addig ilyet még nem láttál, mi másra gondolhatnál, mint a kacsatollakra, amikor dunyhát meg párnát tömnek meg velük.

tovább »

« előző - következő »