jelenések

Bővebben a helyszínen. Iszol egy sört? Megvárunk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Budapest, Kazinczy utca 14.  November 18. 7 óra. Rossz idő esetén is megtartjuk.

tovább »

A Magnetofon kalandjai nyomtatásban és kibővített változatban kizárólag itt:

mamu

 

 

 

 

 

Idézet a bevezetőből:

A magnetofon kalandjai

magnet1

 

– A másvilágjárók a kiskapuban találkoznak. Keleti Zóna adag –

 A magnetofon megszületése, tündöklése és hanyatlása történelmi epizódnak is parányi. Akár csak te, akárcsak én. Vagy ő. Vagy én és ő, …

tovább »

Valahonnan szájharmonika hangja hallik, az út két oldalán vetések, pipacsok mindenfelé. Csak búzavirágot nem látsz. Lehet, hogy ez nem is búza? Nem vetés? Ennyit a címbéli csónakosról. Valós idejű történés, részleges légbőlkapás.
előrew

Csütörtökön, június 4-én pedig Székesfehérváron egy élő embert tartok életben. Könyvheti megnyitó nagyjából fél hat körül a Városház téri színpadon, majd utána hattól a Vörösmarty Társaság Terme. A rockdíler folytatódik. Magyar Mosószappan Operett. Ül és Okos Évek.  Üzenem minden kedves érdeklődőnek. A lélegzés öregít! Mocsári Emőke a városban van! Red Bull a Flakonok Főnöke.

A közbevetés pedig az Életünkből való.  Nemrég jelent meg ez az írás. Mintha tegnap történt volna. Íme:

 
Törjünk át a harmónián
– a mínium alapozó festék előérzete –

Május utolsó napjaiban jártunk, a tavaszi fesztivál csaknem befejeződött, már kézzelfogható közelségbe került a nyári szünet kezdete. A tavaszi fesztivál a tavasz teljes ténykedését jelentette nekünk, amely minden emberi beavatkozás dacára akkor még szabályosan zajlott. Madarak, fák, virágok, napsütés, mély lélegzetek. Végre! Mi is megváltoztunk azóta, ki akarna közülünk csodálkozni egy Tavaszi Fesztivál plakát láttán januárban?

tovább »

– Merre menjünk?
– Arra. Ahonnan a meddő agyúak ki vannak tiltva.
– Nem bánom. Ott még sosem jártam.

provlepipa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 A pipaszár lába
(Az Életünk 2015 – 1 számából)

Együtt stoppoltunk hazafelé Papával, aki a dédapám volt, de ezen a néven mutatták be nekem életem hajnalán, és én ettől kezdve így hívtam. Azt mondtam, hogy Papa, és ő már elő is bukkant a semmiből, ahogyan Aladdin segédje a jól ismert dzsinnes palackból.

Közeledett az este, kigyalogoltunk a város széléig, ahol a múlt század dereka táján megálltunk. Ott porosodott az országút széle. Akkor még mindennaposnak számított az autóstop, amely utazási forma később a hozzá tartozó időkkel együtt elenyészett. Két vándor pléhkrisztus érzetét kelthettük, felettünk félkörívben egy szivárvánnyal írt Feltételes megállóhely felirat himbálódzott.

tovább »

Az Új Forrás februári számában:

dörzsik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A megjelent verseket követően Reichert Gábor  ”A rockdíler”-ről. Hűen a lap törzs-könyvi számához. Már ami a sorrendet illeti.
Tépett videofilm
(tradicionális strófák vagdalthús konzervre – az elásott versekből)

Kékségem!
Amikor betoppan a csizma
akkor a riadalom toppan be.
Megdermedtek állják körül az asztalt,
a hihetetlent elhinni módszerét szeretnék
gyorsan meglelni. Csizma az asztalon!
Célra tartott ujjak mereven.
Borsország halott.
Kereszttűzre keresztvizet ajánlottatok.
Pár satnya fa, néhány kódorgó túlélő,
akcióművészeti elemeknek hiszik mindegyiket
az elhaladók.
Gazdátlanok, gyertek hozzám Übü csapszékébe!

tovább »

Jelentem
innen már csak egy mozdulat választ el az S.F. Mester légrajzaira készült Iniciáléktól. A rajzok idézik elő az írásokat, jönnek szépen sorban, amíg van honnan és van miért. Így van ez a reggelekkel is; vagy egy dalt halogatva, vagy egy halat dalolgatva találnak meg a kedvedért.

poetsofthesh

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És egy UFO, azaz költemények az Új Forrás áprilisi számából.
telente
 

héttörpék alakulatai egymást követve

ezek menetoszlopnak néznek engem
menetoszlopnak néznek a menetoszlopaik
halló halló
halló fiúk halló lányok
ismételgetem látótávolságon kívül
délelőtt van

tovább »

napnk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mielőtt a tavasz tetten érhetne ebben a virágzásban, itt vannak a télbúcsúztató megjelenések. Érkezési sorrendben, szerencsésen elkerülve minden koncepciós megközelítést. Legyen világosság! Hosszú nappalokat, rövid éjszakát! Ne babráljátok az óramutatókat, a nyári időszámítás magától is tudja a dolgát! Sport szelet a vitorlákba, lovagoljatok egy jót az öreg Lada szamarán! Koppánytanácsadás helyben, kezdőknek és halandóknak! Meg mindenféle primőr hamarosan. Legelőbb a zuhanyrózsafa termései.

Az Életünkben egy próza, a Magyar Naplóban két költemény jött:
Máglyarakás az ég alján
Egy poros és nyugodalmas nyárvégi napnak néztünk elébe, ha akartuk, ha nem. Utcán innen, utcán túl, környékbelinek nevezettek és környékbeliként leírtak, mindannyian kivétel nélkül. Úgy közelített ez a nap a két hegygerinc szorításából kiszabadult napfelkeltével, ahogyan a hónap végi pénztelenség. Elkerülhetetlenül.
Adóhivatalt megadóztatni: álom az adófizető álomban.

tovább »

Az Életünk folyóirat új számában, mint azt nemrég említettem, megjelentek az újabb Menetjegyzetekből az újabb Kilenc történetek. Hamarosan nincs több kilenced, mert a meglévők már megkezdték fejükre húzni egy prózakötet ismeretlen feliratú és mintázatú fedelét. Azaz, novellák, elbeszélések gyülekeznek itt, hogy na, engedj már minket utunkra kedves holnaplopónk. Mennénk. Én meg nem ellenkezem. Hógolyózhatunk egy kicsit a pokolban, ha annyira szeretnétek.

provlepelx

Itt egy raszteres újságképen, raszteres amszterdami provók tüntetnek a raszteres amszterdami utcán a raszteres években. Egy üres fehér vászontranszparenst visznek magukkal az amszterdami világ színe elé, megfogalmazva ezzel raszteres tiltakozásuk célját és lényegét. Akkoriban az ilyesmi komoly megütközést váltott ki a társadalmilag hasznosnak nevezett népekből. Ez mostanság egyenértékű a lehetetlennel. Hogy mélyebb értelmet nyerjen ez a textília, új tartalommal töltöttem meg. Egy címlap és ami mögötte van. Egy raszteres amszterdami menet és a Menetjegyzetek közötti rokoni szálakra gondolhattam, azt hiszem. De időközben mindezek már kimentek a fejemből. Üdvözlettel Kovács Ferkó Felejtőgép.

 Menetjegyzetek  az újabb kilenc történetekből
 – egyikből a másikba, a folyondár útját követve –

1.
Hazafelé tartunk valamitől
A mai nap harminchat órával korábban kezdődött egy ünnepi sokadalomban négy megyehatárral innen nyugatabbra. Javuljak meg? Ráadásul magamtól, egyedül és önállóan? „Kápráztassam el a szomszédok lányát bársonyruhámmal és faustus csuklyámmal?”

Ma nem holnap érek haza, próbálgattam, de nem fordult el a zárban. Hol lehet a Hunter S. Thompson típusú gyorstüzelőm?

tovább »

Tisztelt Holnaplopók és egyéb elfoglaltságú Ismerősök & Ismeretlenek! Szivárványok, és azok is akik színes kabátot hordanak, hogy képzelődhessenek az elképzelhetetlenről. Tudatom veletek, hogy a Harmadik Irodalom és benne a Neuropa Rally ezennel kibiztosítva. Folytatjuk egy kezdhetjükkel.  A nyarat kimerítettük. Legelőbb tehát egy kis nyárújrahasznosítás az Irodalmi Jelennel.
nyaras

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

Némi képzelettel az eredeti forma …

tovább »

Inkább újra nézném azt, ahogyan Frank Zappa Montanába megy fogselymet termeszteni a prérin, mert ebből szeretne meggazdagodni, mint benneteket, kedves megkomolyított és megkompolyodott (Mikszáth Uram hangulatjelentő kifejezése) kortársak és cimborák. Mennyi mennyei maszlagot mondat veletek a feledékenység, meg valami felcímkézetlen, eredetvizsgálatot elbliccelő kinyilatkoztatási kényszer. Megfellebbezhetetlenségnek helye nincsen itten. Tulajdonképpen megnyugtató, hogy ennyi együttlét után feltárjátok a mélyet. A valót rejtő tárnát, …

tovább »

következő »