Ez egy májusi zappalin volt. Itt repült el napnyugatnak, teljesen véletlenül hullajtotta ki az emlékezetéből ezt a mondattöredéket. Hogyan kezdődik? És hol folytatódik?
jelenések
Mindenféle mozaik darabkák 
szálldosnak körötted, kinyitod az égbolt ajtaját, találomra kezedbe veszel egy régen talán létezett napot, 1965 májusának egyik napját. Kapsz benne egy Rádió és TV Újságot és minderről egy nyugtát. Hogy nyugtával dicsérd a napot, amelyik talán tényleg létezett akkor. A postás letépi a perforált kis négyzetet a többi …
záporozó
azt hallom az út közeléből
ez egy köves út
a hegyoldalból ereszkedik lefelé a faluba
azt hallom hogy bíborkasvirág
a szomszéd faházból meg egy nő
nem engedhetem meg magamnak hogy
megöregedjek
ismételgeti
A minap akadtunk egymásra, még a tavaszon engedtem útjára gyóntatómat, most bukkant elém. A lelőhely a mellékelt PRAE folyóirat.
Épp aktuális, mert újra itt a december, aztán jönnek a megfelelő kocsonyahúsok utáni kajtatások. És jönnek a mellékkörülmények, bár az ember nem lép minden alkalommal ugyanabba, és megnyugodva veszi tudomásul, hogy az élet nem ismétlőfegyver.
Valószínű, hogy ez a mostani ünnepek körüli utazás is egészen más miatt lopja majd be magát a szívembe, mint az itt lejegyzett korábbi.
Rettegésre fel!
A Mikulás már a spájzban van!
Nyerges gyóntatóEzek ilyen falak. Az ágy melletti azzal ébreszt, hogy nyerges gyóntató, ezt mondja nekem, közvetlenül a fülembe, mert valahogyan éppen erre a falra fordultam rá utoljára. Nyerges gyóntató, olyan hanghordozásban, ahogyan a rádió férfibemondója közli a pontos időt. Mert férfihangon ébreszt a fal, nyerges gyóntató, ismétli meg párszor, én meg tudom, hogy hallottam már valahol ezt a véletlen segítségével félrekalapált szófüzért, de nem emlékezem rá, hogy hol.
Az októberi Új Forrásban az alábbi alakban nézelődve:
gitárnyak-árbocok nyarak augusztusvég kétezertíz
– egy lassú tánc dallamára –
a balatonból felszállnak sirályszárnyon
galamb evezéssel de tollkönnyen
tollkönnyen felszállnak a nyarak
a kimetszett nyáralak felfelé hullik a kékbe
szárnyáról lepereg a gyöngy
állsz benne kitárva kinyitva kitárva kinyitva
horgolt hullámok kendője ezeken a nyarakon
belevész minden abba a mélyülő kékbe
Erre jártam legutóbb. Hogy miben sántikáltam, itt található alább. Annál is inkább, mert ki tudja, hol és mikor juthat hozzá az ember egy novelláskötethez, amelyik esetleg még érdekelné is. Mobil világ, a biztos pontok is mobilizálva, megszokott helyek kilőve, ne keress semmit, úgysincs ott, ahol tegnap volt. Ha kevesebbet tudok, azonnal jelentkezem. Holnap jó lesz?
Egy régi felhő a nagy böhöm, barna műanyag utazótáskában
Aznap kifejezetten céltalanul szerettem volna nekiindulni a városnak, de a célként kitűzött céltalanság miatt eleve megfeneklett az ügy.
Most találtam, ez itt egy integetés a nyárból. Minden külön értesítés helyett a Spanyolnátha őszi belsejéből.
Négy oktánt kiénekelni! Azok voltak csak a szép napok! Aztán részint eljátszani III. IV. és V. Richardot, majd fejben minden pénzünket; részint Monte Carloban, részint Las Vegasban. Utóbbi cseppet sem megterhelő a költségvetésünkre nézve. Részint sem. Meg se próbáljátok belekormányozni kenumat …
Két írást találsz a nyári Spanyolnáthában, most aktiválódott mindkettő a napokban. Az egyik a Véletlen Balett Memorial, a másik pedig egy helyzetjelzés adott motívumra.
A motívum a címben. Azaz, a Városligetben a hetedik vezér mi a kénkőre gondolhat napjainkban a tisztelt író úr, jobban mondva a kérdezett író urak szerint? Pár percre beálltam hetedik vezérnek, hogy ez kiderüljön. Eredeti helyén nyílik a cím alatt, élőben itt is olvashatod.
Városligeti álmok, avagy mire gondolt a hetedik?
Az egész eldobható vezérkar az eldobható rezzenéstelen ábrázatával abba az eldobható irányba nézett látszólag, mint amelyikbe szokott. Egyébként eldobható idők óta ez valójában nem fedte az eldobható valóságot, de egy eldobható téren félkaréjban az eldobható oltalmazók alatt az eldobható nézelődők eldobható kedvére tenni, olyan, mint megkísérteni az eldobható lehetetlent.
Ha már a világnapok szóba kerültek, a suszter maradjon annál a fánál, amelyiket kapta. Tehát: világvasárnap kaptafára. Virágvasárnapra pedig itt egy friss jelenlét a Spanyoltnátha tavaszi kínálatában és eredeti környezetében.
Itt pedig közvetlenül, és a húsvéti nyúl ajándékaként. A nyuszi ül a fűben, de mégsem szívja, mert a nyuszi egy igazi jellem dallamára:
Menetjegyzetek, avagy újabb kilenc történet
- Egy vonatozó álomgyűjteményéből -
„Ne számítson könyörületre az, aki két állomás között képes úgy elaludni a vonaton, hogy még a harmadikra megérkezve sem jut eszébe, mit álmodott.
Mindent a vonatjegy hátoldalára, vagy semmit!”
(Caligula lovának tulajdonított mondás)
Kérdőjel nélkül. Ahogyan mindenki, egyszerűen és hogyan, úgy teremtettem a világot. Természetesen édenkert lesz belőle kerítés nélkül, jönnek is az eljövendők ormótlan lábbeliben, hogy keresztülgyalogoljanak rajta. Akkor az ember teremt egy másik világot, amelyik majdnem ugyanolyan jól sikerül, mint az első, de aztán az is hasonló sorsra jut. Legyints rá, nem érdekes. Teremts egy másikat. Így megy ez, és amíg így megy, nincsen semmi baj. Hit van, vallás nincs. (Richard’s úr ráncos bőrbe kötve: “sajátságosnak vélem olyan szervezet tagjának lenni, amelyiknek a logója egy fára szögezett fickó.”) Szóval számtalan összetevőből áll ez a teremtés dolog.
Majdan ezekből a teremtményekből összeáll egy magánbiblia, és amikor becsukódik magától, odaadom az eljövendőknek. A Magyar Napló decemberi számából szánkózott át a mostani, januáriba néhány tétel az ezer apró cikk és cakk breviáriumából, nevezetesen az alábbiak. Ma landoltak a postaládában.
HOGYAN TEREMTETTEM A VILÁGOT
Fejezetek az Ezer apró cikk és cakk breviáriumából
Varjúszemű hócipő
A hócipő hófehér, guminak gondolná bárki, amikor kézbe veszi, de nem gumi, hanem műanyag. A műanyag nem terem sem a földben, sem a levegőben, nem is bányásszák, hanem gyárban készül. A gumicsizma sem gumi, csak úgy nevezik, mert a névadások körül elég nagy az összevisszaság, fene sem érti, hogy miért.
-
-
Verne Zabriskie Point Andrew Loog Oldham Galilei Henri Micheaux Übü király Agostyán Mama Cass Dylan UFO harkály vitti modesty blaise Nokia 666 Szandimandi Boris Vian Luther rock Szajna tröszt Free cefre Bánhida TSZ bicikli Hendrix Ady Bermuda pengő Shadows charlie Parker disznó Berlini Fal A madarak helyében Troggs Kilroy Tom Waits Pink Floyd fekete doboz Tom Wolf Rita Pavone Zappa új symposion kormány 424-es Prohászka úton Red Bull banánhal mona lisa Homér Simpson Lennon Dali Roy Harper Lőwy Árpád Illés London Hrabal Jeremy Hillary Boob Lautreamont Doors Ladányi Mihály A 69 es maszk és az Epokitt kelet indián Rolling Stones Székesfehérvár Alagsori műveletek Salinger plaza artvonal ikon Párizs hócipő Iggy Pop Simon mágus Beckett Janis Joplin délibáb kerouac Animals Scampolo beatles szputnyik radio luxembourg ördög Jézus Carol John Lennon caracas
-
- Én: Mindenkinek ajánlom: aki úgy érzi kötődik Tatabányához, és akit érdekel az ország egyik – legszebb környezetében...
- Gyi: hjóóóólvanigy pajtás …
- Szkopal: Bravo, Mester!!! No meg: ENCORE, PLEASE !
- Én: Hogy nélküled ne legyél, rándulj velünk: “Rekettyen és szurdon át Csomboly rejtekén Szélsebtében vágzatunk...
- Gyi: most látom a naptárban, hogy Ede barátomnak névnapja van … add át kérlek neki, szívélyes üdvözletem Gyi
a legutóbbi nyomok: