képnovellák

Nem árt, ha szeretjük az alaposságot. Amikor például egy nekünk tetsző város tájképét szeretnénk megfesteni, nem cselekszünk hiábavalóan, ha kellő súlyt helyezünk a részletekre. Ez egyébként szó szerint érvényes az írásra is. Előbb az ördöggel végzünk, merthogy az ördög a részletekben van, majd ennek eredményét összegezzük, és máris ott áll előttünk teljes fegyverzetében a mű. Így megy ez. Az itteni festmény …

tovább »

Az Országúti firkálóban, mint afféle turkálóban válogatva jutott eszembe, hogy az ottani képet megvilágítsam. Íme:

Az Oroszlányi Pinceklubban raktam közszemlére több társával együtt 1971-ben. Lehet, hogy rég volt, de korábban a későbbieknél. Talán ezért került most ide. Hang is volt hozzá, meglehet most ugyanúgy, esetleg tégy egy próbát. (tekerd fel …

tovább »

Nutopia Hangja Rádió. Egy üres pinceklub felhősödő folyosóján középhullámon.

Csendélet a szájban: egy Sharp zsebrádió állandóan szól. Az értelmezés leírható az adóból a világ bármely táján. A gyökerek, a kihívás és az üzenete van kifejezések használata esetén az értelem kizárva, és leírható az adóból a világ bármely táján. Ez egyébként egy éneklő szobor. Kisszobor, a kispróza elnevezés mintáját követve: closing …

tovább »

A turkáló nyitva maradt, aztán ez a lornyon kiment a fényképezőgéppel a naplementébe, és így tért vissza az imént. A tekintete szintén vele tartott, s a tekintete nem más, mint hajdani jeles ténykedéseimnek alanya, a Pengő. Miután gyerekkorom ilyen, a családi kasszát már csak súlyával terhelő fémkoronggal igazán jól felszereltnek volt mondható, számtalan módját találtam eme korongok hasznosításának. Egyike ezeknek a …

tovább »


egy kocsi megy hazafelé az ég alján
régészecsettel nyiss be a kapun
nullás liszt helyett nullás homok
ecseteld azt az utat a konyhaajtóig
csak nézz haza ha sokat koptál távol
ott áll  egy galamb a konyhaasztalon

tovább »

Csak kimegy az ember a főút valamelyik forgalomtól elzárt területére ma éjjel, megbénítja a közlekedést, lekapcsolja a feketerigókat némi időre, és hallgatja a fülemülék nászindulóit. Ma hallottam ennek a fülemüle napnak hírét a rádióban, úgyhogy megyek és teszek én is egy csendes kísérletet a mellékutcában.


Így próbálok majd meghúzódni az árnyékban.

Állítólag a fülemüle hím egyszerre négy különböző hangot is képes …

tovább »

Posztkard N.P. születésnapjára. Eredeti környezet:
a spanyolnátha archívuma.

tovább »

Szőrös Kő – 2003.

tovább »

magnetofonA Magnetofon kalandjai egy képnovellákat tartalmazó könyv, amelyik bevezet a magyar hangrögzítés történetébe, a magnetofonok evolúcióját követve. Az itteni hetvenes évek elején készített fénykép (amely egyben a novella gyűjtemény címlapja is) szereplői közül már csak a pulyka, az udvar hangja, s az elszánt felvételvezető létezik, igaz, mindegyik más-más alakban. A készülék az MK21 nevet viselte, és már szintén eltűnt az idő nyomában. Most látom csak a mikrofont! A mikrofon is él még, ráadásul működőképes, hajdanán az Ikarus autóbuszok tartozéka volt. A háttérben álló kakas a trágyadomb királya, jelentős alakként szerepel ebben a történet füzérben, érces hangját egy barna címkés BRG kazetta őrzi. Közvetlenül a pulykatus akció után rögzítette háborgását az MK21-es. A Bénafilm nevezetű kompozíció alapját képezik ezek a felvételek, nevezett mű 1972-ben került közönség elé a tatabányai Népházban, de a masszív környezetből azóta sem szabadult, így viszonylag kevesen ismerhették meg eddig. Talán majd itt.
A regény további hősei a Rádióamatőr füzetek 16. számából lépnek elénk a további lapokon. Ezek a hősök egyben egy előadás környezetét is adják, körükben barangol a jelen idő nyomában a szerző, miközben a Radio Luxemburg (Your Station of the Stars) a Top Twenty Showt sugározza egy teljes órában 1965 dereka tájáról. Ennyit a címoldal kapcsán, a folytatás pedig odaát van.

tovább »