Faludi &Aacute;d&aacute;m

Település a város helyén

Ez az írás a Magyar Naplóban jelent meg 2002 februárjában a Városképek sorozat darabjaként. Tatabányáról és édestestvéréről Dadabányáról szól. Azt hiszem eljött a landolás ideje. Számomra meglepő módon ismertebbé lett ez az írás, mint sok más történet, amelyikről azt gondoltam, hogy minimum fénysebessége van, és úgy szól, mint egy elejtett porcelán levesestál, amelyik a negyedik emelet erkélyéről zuhan le egy olyan …

Ha annyira hiábavaló volt, akkor miért baj, hogy nem sikerült megvalósítani?

Két reklám között még mindig azt hiszem, hogy rádiózom, mert a rádiózás szerethető lenne, ha rádiózás lenne. Sokszor az is, csak nyomogatni kell a gombokat ki és be, mert különben a konok ismétlődések ősi rituálék receptjei alapján nem a fejfedőd, hanem a fejtetőd veszik le. Így köszönnek el Indián Joe-tól a vízcseppek a becsukódott barlang szájnál, valódi bowie kés ide vagy oda. Két mosópor reklám szorításában igyekszel visszatérni a rádiózáshoz, a rádiózás meg azt mondja, próbálkozz csak próbálkozz. Többnyire az a helyzet, hogy akinek gondot okoz az olyasmi, hogy Indián Joe, barlang, vízcsepp, bowie kés, gond nélkül összekever pár eseményt, történetet, dátumot és tényt, majd kinyilatkoztat valami egyedit. Afféle saját véleményt fogalmaz meg, aztán mondja, aztán meg hiszi is, mert nem szólnak neki, hogy most akkor tegyük félre a viccet. Tetszik, ahogyan tudományosan félreértenek és megsemmisültnek nyilvánítanak egy világot a világtalanok. Ez lehet a divathullámfürdő; ha nem minősítesz, minősíthetetlen vagy.
Ha annyira hiábavaló volt, akkor miért baj, hogy nem sikerült megvalósítani? Na végre egy jó kérdés megint. Folytatás az Új Forrás mostani számában.
agyonvert csipkével repülnek
preparált papírszárnyú pillangók
írások látszanak és néhol
képből képek a szárnyakon

röpdös köröttem az agyonvert csipke
mozgó szobában lassú lepke
csapong fel és le hol kék hol sárga lapok
ahogyan emlékezem és a gerilladalok

Veled vagyunk a valódi valótlanban

Amikor nincs pilóta, köss el egy gépet, azzal is lehet repülni. Ha gép van, de nincs rajta pilóta, attól még sikeres kényszerfelszállást hajthatsz vele végre. Ez egy potyautasok nélküli járat.
Ott vannak a régikisasszonyok a helyükön, és udvariasan lerugdossák a lépcsőn a bankolókat, hitelrontókat, lesajnálókat, tőzsdegyűjtő asszonyok álruháját viselő mindenféle ügyéreket …

Gyíkhús és Global

Ez itt Csík Pista Global Zsebrádiója ezerkilencszázhatvanhatból. A kollégium harminchat személyes hállodájának egyik takarója alól szól, de még hatvanöt legvégén, később aztán mindenütt. Színtiszta globalizáció. Ne mondjátok, hogy ők (Csík Pista és ez a tárgy) már nem léteznek, most gondoltam rájuk. Ez csupán kémia és a szövés ősi művészete. A …

Elmerengve gyémántokat dobálok a tábortűzbe megint

A decemberi Magyar Naplóban megjelent beszélgetés mentelmi joga lejárt, úgyhogy itt az ideje elengednem világ körüli útjára. A sokat emlegetett kiinduló állomás mai képével búcsúztatom. Remélem megjegyezte a legfontosabbat; ne nézz vissza angyal.

Beszélgetés Faludi Ádámmal itt, de odabent a váróteremben is lehet. A kályha melletti …

Az elveszett dalt keresed

Néhány tévedésre alapozottan felhőkarcolatokat írni egy dalbérletben. Vagy inkább mégsem leszel hivatásos vándor, és megöntözöd naponta a művirágodat.
Választási lehetőségnek használhatatlan.

Ez itt egy régi kép S.F. Mestertől, itt meg egy új megJelenés.
http://www.irodalmijelen.hu/node/12358

A kép megszólalásig hasonlít, és hasonlítható. Egy koccanás két homlok között, és már hallani …

vanilla fudge – újévre

Legalább, ha te tudod, hogyan hívták Mikszáth Kálmánt, meg a rá emlékeztető kormenteseket, akkor rendben. A többi az amortizációval van összefüggésben. Nem a jövő sötét, hanem a korom.

A többi meg; Szép Új Esztendőt mindenkinek.

No és a Vanilla Fudge? A zenészek csak játszanak, ahogy a mondás tartja. És …

Fejfenntartás, tajték pipája és más történetek

Bővebben hamarosan a rámnyitott műhelyből. Velem egyidőben a székesfehérvári Jel-Szó pályázat eredményhirdetésén jártam a Gárdonyi Művelődési Házban. Szentmártoni János – ő is itt bíráskodott– hozott egy Magyar Napló példányt a szerkesztőségből. Ez volt az. A Mezey Katalin jegyezte beszélgetés mellett egy recenzió a Hogyan teremtettem a világot kötetről, meg egy történetem található benne. Előzetesként az utóbbi itt:
Tűzfészekben a lappangás parazsa
Bányászváros lett a faluból pár év alatt, de a Lujza kocsmán kívül nem igazán akadt benne említésre méltó. Emeletes házak, utcák, járdák, boltok, bölcsőde, iskola, kultúrház, posta és egyéb szükséges hivatalok mindössze tízpercnyi járóföldre egymástól. A Lujza is a csapos nő miatt vált nevezetessé, tájékozódási pontnak számított, lehetett rá hivatkozni. Akár a világítótoronyra Alexandriában.