Egy pohár virág az égbe
2016. May 28. faludi
Verseskönyvet publikálni annyi, mint rózsaszirmot dobni a Grand Canyonba és várni a visszhangra. Az első könyv utolsó lapján állt ez a mondat. Állhatna a mostani utolsó lapján is. hiszen a semmi és a semmi udvartartása semmit nem változott. Az irodalom szájharmonikása elmerengve gyémántokat dobál a tábortűzbe. Igyekszik olyan műveket kisütni (ha már tábortűz, akkor nyárson), amelyek rontják a kommersz irodalom hitelét. És elétek tárja drága emberek, kedves közönség:
Példának okáért így:
És az olvasók kedvéért:
hallhatatlan dalok
– díszletvárosban ost-modern sakkparti duchamp módra –
amikor a gyíkok városába érsz
johnny cash feketében
el kell indulnod a hosszú utcán
és ha élsz
óhatatlanul emberekbe botlasz
az idő hangulatához öltözöl
porzol a lépcsőn lemenő aktban
egy nagy üveg
marcel duchamp van veled
foggal a dugót a porba
nem gondoltad volna
hogy az utak mind ide futnak
a nagy szellemek városában
szellemek laknak
az egyik ablakban
tárogató hangja sirat mindenkit
agykárokat okoztam magamnak
a szélsőséges időjárásommal
mondom én a másikban
na mester
ebben a filmben is úgy lesz
bejövünk a hosszú utcán
velünk szemben a por
legyilkoljuk a fél várost
aztán nagy patazajjal odébbállunk
összevissza lövöldözve
vegyünk magunknak egy vízesést
világítógázzal
meztelen jelenést
olvashatod egy széltépte plakáton
amikor a gyíkok városába érsz
