Spencer clawson fogyás.

A Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék könyvei 5. Szándéka szerint a benne összegyűjtött írások szerzői és a gratulálók — kollégák, pályatársak, barátok és tanítványok — ezzel ünneplik a magyar dokumentumfilm egyik legnagyszerűbb teljesítményét felmutató alkotót. Ez a vélemény lényegében arra a tényre támaszkodik, hogy a hatvanas évek végétől napjainkig megszületett alkotások, melyek szigorú műfaji értelemben besorolhatatlanok — szocio- dokumentum- néprajzi vagy antropológiai film —, az elmúlt több mint három évtized társadalmi és kulturális változásait megértő módon láttatják és elemzik.

A közelmúlt iránt módszeresen érdeklődő laikus és szakember számára az igen szerteágazó, de még várhatóan sokat gazdagodó életmű megkerülhetetlen. Mámó, Medve Alfonz, Balladák filmje, kitelepítések, hadifogság, Nagygéc és sorolhatnánk a végtelenségig; Gulyás Gyula kimeríthetetlen kíváncsiságának, széles érdeklődésének emblematikus hívószavai. Ezt a többértelmű sokszínűséget jelen kötet híven tükrözi. Amint az ünnepelt életpályájának különböző pontjaihoz más és más okokból kötődő szerzők, éppúgy az itt szereplő írások is igen tág horizontot idéznek elénk.

A kaleidoszkóp-szerűség azonban egyáltalán nem idegen a Festschrift műfajától. Ez a magyarra talán egyszerűen csak ünnepi kötetként fordítható kifejezés eredetileg sem támaszt szigorú formai, tematikus vagy stiláris követelményeket.

Meghatározása szerint több szerző hozzájárulása egy személyiség tiszteletére Spencer clawson fogyás írásműhöz. Felkérő levelünkben ezért — élve a gyanúperrel, hogy formalizált kérésünk eleve reménytelen —, nem is szabtunk sem műfaji, sem tartalmi elvárásokat.

És mi lett mindezen szabadság eredménye?

Vagy megint másként szólva: főhajtás egy igazi vagabundus előtt. A film nyelvén és a mindennapokban folytatott beszélgetések egyaránt arról tanúskodnak, hogy vagabundusunk ezen elvárásoknak kiválóan megfelel: valamennyien nagyon sokat tanulunk tőle! A filmről csak érintőlegesen szólt, noha a hetvenes-nyolcvanas években egyre nagyobb szerepet játszott mind a dokumentálás értsd itt hitelesítés, megőrzés, beazonosításmind az ábrázolás terén. Ellenben ma, amikor szinte semmi rendkívüli vagy jelentéktelen esemény sem történhet meg a világban anélkül, hogy alig néhány óra leforgása után a hírcsatornák ne számolnának be róla egy rövid filmbejátszás erejéig, s ne kommentálnák a legkülönfélébb módon, akkor olyan alapfogalmak jelentésén is el kell gondolkodnunk, mint a dokumentumfilm hitelesítő és ábrázoló ereje.

Oldaltérkép - KenderTér

E távolságteremtés valódi indoka nem más, minthogy a képeket inkább csak bizonyítékként iparkodnak felhasználni egy sajátlagos politikai célból és elvárásból lefolytatott eljárás során; talán jobb volna, ha magát a történteket igyekeznének hitelesen ábrázolni, és ezáltal jelentőségét veszíti a képes híradás referenciája.

A világot óránként bejáró képes híradásokat látva, a legritkább esetben beszélhetünk azok ábrázoló erejéről, mivel a hírműsorok felelős szerkesztői az életrekeltést a megjelenítéssel, az események közötti összefüggés meglátását a meghökkentéssel és zavarba ejtéssel cserélik föl, tegyük hozzá rögtön: szándékosan.

Egy természeti katasztrófáról, katonai támadásról, valamely egyszerű hétköznapi eseményről for- M 9 gatott filmen látható nem cöliákiás gluténérzékenység diéta arckifejezése, gesztikulációja, viselkedése többé sem a lelküket, sem az azonosságukat, sem az Spencer clawson fogyás méltóságukat vagy annak hiányát nem jelenítik meg.

Az elénk tárt alakok pusztán csak olyan emberi lényeket láttatnak, akik külsődleges jegyeikkel: hihetetlen nyomorúságukkal, vérző testrészükkel, mérhetetlen fölindultságukkal próbálnak hatni együttérző szívünkre, vagyis emocionális állásfoglalásra motiválnak.

Így aztán az a felemás helyzet áll elő, hogy a híradók számára készített dokumentumfilmek nem ábrázolnak, nem erősítik a hitelességet, mely elgondolkodtatna, hanem a minden áron való hatni akarás révén gyanakvásunkat Spencer clawson fogyás, s primitív ösztönök és indulatok kimondására ösztökélnek. Más esetben azt tapasztaljuk, hogy minél tragikusabbnak szándékoznak láttatni egy eseményt, s e cél érdekében minél megdöbbentőbb, naturálisabb képeket mutatnak be róla, annál nagyobb a kísértés, hogy a lelkünkbe tanyát verő gyanakvás okán bagatellizáljuk, vagy ami ennél is rosszabb: elimináljuk a látottakat.

A híradókban közzé tett film nemhogy közelebb vinne bennünket a valósághoz, inkább eltávolít tőle: ez a felemás helyzet jól mutatja a híradás zsákutcáját. Nagy kérdés persze, hogy lehet-e lesújtó vagy elmarasztaló ítéletet mondani a kétségeit és közönyét egyre nyilvánvalóbban megfogalmazó ember fölött, ha olykor brutális, máskor pedig szirupos történetek bemutatásával bombázzák, nap mint nap, együttérző szívét és lelkiismeretét, miközben kimondatlanul is lépten-nyomon rászedni akarják egy bizonyos érdeknek megfelelően?

A hírcsatornák számbeli növekedésével, a képes híradások hihetetlen mértékű megsokszorozódásával egye­ temben, a jelen történéseit bemutató képsorok leértékelődésének tanúi is vagyunk. Viszont egyre nagyobb az igényünk az olyasfajta dokumentumfilmekre, melyek éppúgy visszavezetnek bennünket a fotográfia és filmezés kezdeteihez, akárcsak a mese a szövegalkotáséhoz.

Uploaded by

Az a gyanúm, hogy a Gulyás-fivérek időben ismerték föl a filmezés hitelesítő erejének devalvációját, s a felelősségteljes közgondolkodás, Spencer clawson fogyás öndefiniálás és hagyományőrzés ezzel együtt járó hanyatlását; dokumentumfilmjeikkel tudatosan igyekezték visszaperelni a biotin fogyás tanulmány és film hitelesítő ereje mellett, a ténymegállapító szerepét is, hogy nagyobb lesz fogyni a közösségi emlékezet szerves működésének lendületet adjanak.

Ebbéli törekvéseik egyik szegletköve: a széki mesemondó, Győri Klára önéletírását alapul vevő Spencer clawson fogyás az ember a meséből című filmjük, mely egyfelől a közösségi és egyéni emlékezet működésének zavarát, disszonanciáját, egymás ellenében történő munkálkodását mutatja meg; másfelől egy letűnőben lévő világnak, egy páratlan folklórhagyománnyal rendelkező tájhazának állít emléket, szinte az utolsó pillanatokban, hogy tény- és tárgyszerűen hitelesítse évszázados létformáját.

A világtól elzárt, pontosabban román falvak övezte, gazdasági értelemben szinte teljes mértékben önellátó, befelé gombolkozó, évszázados folklorisztikus hagyományaiból táplálkozó Szék, az egykori szabad királyi város mára falusias világáról nem is akármilyen átéléssel, aprólékos gondossággal, rendkívüli mesemondó és képteremtő erővel számot vető Kali néni, tükröt tart az általa górcső alá vont kö­ zösség elé.

Lehet szépség és fogyás a kételyeknek és fenntartásoknak hangot adni azon eljárással szemben, ahogyan Kali néni kiragad bizonyos pillanatfelvételeket és képsorokat a falu vagy egy-egy család hétköznapi életéből; ahogyan a fél évszázadnál is hosszabb történeti időintervallumban fénybe állít vagy takarásban hagy eseményeket és személyeket, ahogyan kiszínez vagy retusál bizonyos tragédiákat és erényeket, életutakat és bűnöket.

A tükör ugyanis, beállításánál, a vertikális tengely mentén történő elforgatásával, a fény beesési szögének megváltoztatásával, bizonyos mértékben torzít, kisebb vagy nagyobb teret metsz ki, mint képkeret, a valóság egészéből, úgyhogy nem feltétlenül azt tárja elénk, amit és ahogyan látunk, szeretnénk látni, vagy láttatni óhajtunk.

Lehet kifogásainkat, érveinket és ellenérveinket sorakoztatni azt illetően is, hogy vajon jó emlékezettel Spencer clawson fogyás meg az Isten mesefánkat; hogy a valóságfaggatás és képzeletműködtetés aránya helyesen lett-e megválasztva, vagy sem ebben az önéletírásban; hogy egyfajta hiteles történet rajzolódik-e ki előttünk a faluközösségről, hagyományairól, szokásairól, avagy túlságosan is előtérbe nyomakszik a mesélő személyisége, s ha így is van, nem épp az én-központúságból fakadó líraiság ragadja-e magával figyelmünket.

Csak egyetlen dolgot nem tehet, sem a történet olvasója, sem a film értelmezője, nem vonhatja kétségbe annak a sajátságos valóságláttatásnak, ábrázolásnak és tényrögzítésnek a művészi erejét, mellyel a néhány elemit végzett Kali néni egyene­ Film és folklór 11 sen lenyűgözi, vagy éppen heves vitára serkenti közönségét. Mindkettőre akad ugyanis példa; s miként a Gulyás-fivérek filmjében megszólaló Nagy Olga is említi, a szenvedélyességet és sértegetést sem nélkülöző ítéletek is azt igazolják, hogy e nem mindennapi formátumú mesefa, elbeszélésével és személyével képes a leghevesebb viták kirobbantására is.

Heti étlap

S ne feledjük, nőként talán jóval érzékenyebben, együttérzéssel válaszol azokra a súlyos vádakra, melyekkel némelyek Kali néni erkölcsét kikezdeni iparkodtak, s ezáltal végképp ellehetetleníteni szándékozták őt, mint hiteles mesemondót.

Nagy Olga érzékeli a szerelem, gyermek, öröm, méltóság, megbecsülés nélküli házasságban élő asszony védekezési és menekülési vágyát, ezért sem ítélkezik gyorsan, megfellebbezhetetlenül védence felett; vagyis nemcsak folkloristaként áll pártfogoltja mellé, segít neki a tükröt helyes irányban és szögben tartani, sőt, bizonyos helyeken és helyzetekben retusálni a látott képet: ekként szolgálva a közös sikert.

A széki tájról, a rurális környezetről, az ősi mesterségeknek helyt adó műhelyekről és mesterekről, a templomról és guzsalyasról, népi játékokról és egyéb szokásokról készített néma, vagy kommentár nélkül hagyott felvételek melyek az írói leírásokkal azonos töltésű költői hátteret képeznek, mintegy keretet is adva a 12 Bálint Péter filmnekazt az érzetet keltik a nézőben, mintha maga is részvevője lenne az eseményeknek, mintha egyszeriben belesodródott volna a történetbe.

A filmkezdő ökrös szekér, mely az évszázados vendégmarasztaló sárban araszol terhével, összetett szimbólum: az emberpróbáló paraszti létforma; a régiek által kitaposott nyomokban járás és hagyományőrzés; s végül a lassú haladás és elmaradottság képi megelevenítése.

S amiként az ökrös szekér járja a maga útját a gyéren termő föld és a falu között, a Birtalan napkor ünnepi viseletbe öltözött lakosok: a falu apraja és nagyja is akként járja a maga kálváriáját a templomdombra, ahol a közös tragédia: a tatárpusztítás és mészárlás emlékezetét és a túlélők reménységét megerősítő istentisztelet keretében tárul elénk a távoli és közeli múlt.

Ez a fajta kezdés, a faluközösség egészére irányuló utalás, nagyobb távlatot és horizontot biztosít a filmnek, mint a narrátor fókuszálása saját múltjára; s e párba állításban azt is sejteni engedik a filmkészítők, hogy a közösség és a történetmondása révén ismertté vált képviselője közötti viszony sebezhetőségéről, ellentmondásosságáról esik szó, Spencer clawson fogyás a közösségi és egyéni emlékezet olykor mást és másképpen idéz föl a múltból, s bajosan eldönthető, hogy melyik emlékkép a hitelesebb, beszédesebb.

A filmes játéktér különböző színterein elhangzó monológok: a Nagy Olga-féle citálások és kommentárok; az olykor idősebb, máskor fiatalabb székiek felolvasásai és ítéletalkotásai; a Kali néni általi történetmondások Spencer clawson fogyás magyarázkodások; a filmkészítők Kallós Zoltánnal, a református pappal és a púpos kis muzsikussal folytatott beszélgetése, mely egyfajta írói kibeszélésként magának a narratívának a részévé válik —, részben szándékos ütköztetésük, részben rejtett egymásra utalásuk révén hihetetlen feszültséget keltenek.

E monológok egyszer kiragadnak a mocsárlétből, máskor pokoljárásra késztetnek; olykor megvilágítanak esendő cselekedeteket, és feloldozást is adnak, noha nem egy esetben bajos volna eldönteni, hogy ki kit oldhat föl súlyos kötéséből, olykor pedig számadásra késztetnek lelkiismeretünk megigazítása érdekében —; mindenesetre olyan drámai erővel rendelkeznek, hogy a néző nem térhet ki az állásfoglalás elől, emiatt kénytelen elgondolkozni az érvek és ellenérvek igazságtartalmán.

A filmben megszólalók szájából elhangzó vélemények egyfelől nagyon is somFilm és folklór 13 másak, ahogy erre némelykor Nagy Olga, máskor a református lelkész hívja föl figyelmünket, másfelől feltűnően ellentmondásosak ahhoz, hogy bárki magáénak tudhassa, vallhassa az igazságot. Egyébként a film készítői nem is az igazság ki- vagy megmondásának szándékával fogtak hozzá munkájukhoz.

Épp ellenkezőleg! Az emberek közötti ítélkezés nagyon is ellentmondásos, felelősségteljes, egyéni és közösségi sorsot meghatározó Spencer clawson fogyás igyekeztek be- és megmutatni, mivel az általuk állított tükörben is nyilvánvalóvá válik, hogy a hamari és egyszerűsítő ítéletmondás kirekesztő és megsemmisítő, ezért morálisan tarthatatlan.

Abban sem lehetünk bizonyosak éberségünk és kétkedésünk lankadatlanságának fenntartásáról gondoskodnak Gulyásékhogy nem az elfojthatatlan irigység és kicsinyes bosszúvágy munkálkodik-e a szigorú ítéletmondók némelyikében: az előttünk maszkjaikat csereberélő arcokon ugyanis hol tamáskodó pillantás, hol pedig dölyfös megvetés jelenik meg, ám a szégyenpír sem képes elfedni a képmutatást.

Jegyzék a könyvekről - PDF Free Download

Történetünk főhőse valóban érdekházasságot kötött egyébként Kali néni józanító szavai szerint, a faluközösség utolsó fél évszázadában szinte valamennyi házasság ilyen volt ; az osztályostársai nyomorúságos sorsából kiemelkedett Spencer clawson fogyás, szerencsésnek éppen nem mondható párválasztásával, megalapozta biztonságos életét, míg pillanatnyi boldogságát, örömét jobbára csak másoknál és másban, a szeretőkkel ölelkezésben, a mesélésben és közszereplésben találta meg.

Hogy voltak ezzel így mások is, csak hát jobbnak vélték hallgatni róla —, ez a falu titkát képezte, és ezért sem vették jó néven, ha valaki szóvá teszi a takargatni szánt bűnöket. Olykor az a benyomásunk támad, hogy a filmesek nyomozóként erednek az egyes tanúvallomások és ítéletek nyomába, azt kutatva, vajon miféle belső, elhallgatni vágyott indok mondatta ki a Kali néni személyét pro vagy kontra érintő szavakat a megkérdezettek egy csoportjával.

Esetleg a falu erkölcsi jó hírét veszélyeztető leírásokkal, mint például a széki cselédlányok hétköznapi életét, vagy a guzsalyasban lobbant szerelmek nemi nyomorúságát kendőzetlenül megmutató történetekkel szembeni harag? Netán a kiemelkedő képességekkel megáldott, tehetséges embert mindig és mindenütt övező kisszerűség és féltékenység párlódik le a kíméletlen ítéletekben? Ez is, az is természetesen.

Máskor pedig, kívülállóként azt érzékeljük, hogy ügyesen, előre megfontolt logika szerint csalják tőrbe a széki vagy az egykori szülőfalu közösségéből elvándorolt embereket, mert szeretnék felszínre hozni a megvetésnek, az elutasításnak, a szégyenkezésnek és képmutatásnak a valódi okát, Spencer clawson fogyás, azáltal, hogy nincs pontosan megnevezve, nyíltan kimondva, megmételyezi a faluközösség lelkületét, az egyes nemzedékek amúgy sem felhőtlen viszonyát.

Azok, akik idővel elkerültek szülőhelyükről képileg is jól elkülönülnek az otthon maradottaktól, hiszen nem a hagyományos széki viseletbe öltözteks nem érzik oly elementárisan szükségesnek az önös érdekből való összefogást, titoktartást, megértő hangnemben beszélnek Kali néni életéről és könyvéről, mivel- 14 Bálint Péter hogy tehetségével nem csak őrizte, ápolta, gazdagította a hagyományt, de erős hitet is adott a fiatalabb nemzedékek számára egy kevésbé álságos, tilalmakkal korlátolt életvitel vállalhatóságára.

Ez a képmutatást, haszonelvűséget, önzést leleplező magatartás szúrt Spencer clawson fogyás a többség esetében, emiatt rekesztik ki maguk közül azt a lényt, aki négy évtizeden át, a házában tartott táncmulatságok, mesemondások, éneklések révén igyekezett összehozni a falut. Nem utolsó sorban, a filmrendezők cinkosává is válunk, amikor szeretnénk leképezni — éppen az érvek és ellenérvek, a képmutató szemérmeskedések és kegyetlen ítéletek ütköztetése révén —, a falu szociális feszültségeit, azokat az évtizedes vagy százados gazdasági, családi ellentéteket, amelyek gyöngítik a falu védekező erejét, rontják a túlélési esélyeit, s árnyékot vetnek egy olyan kiemelkedő képviselőjére, aki hírnevének köszönhetően reflektorfénybe állítja a falut.

A Gulyás-fivérek által életre keltett önéletírás és a faluközösség megszólaltatása számos tanulsággal jár a nézők számára.

Az egyik tanulság, melynek a filmkészítők nyomatékot kívánnak adni, nem más, minthogy a Kali nénivel közel egy idős és a fiatalabb nemzedék illetve felfogásában és ítélkezésében ez utóbbihoz társuló elköltözöttek többségeegészen másként értelmezi és értékeli Kali néni életét és mesefa-szerepét. Az ítélkezés nézőpont kérdése is tehát. A másik megszívlelendő tanulság pedig az lehet, hogy nem képzelhető el a faluközösség szerves egységben tartása és fejlődése úgy, hogy bizonyos külső veszélyeztetés vagy politikai nyomás idején, a vallási hagyományt és folklórt a közösség tagjai egymással élesen szembe állítják, s némelyek hajlanak is arra, hogy a sajátlagos folklórt feláldozzák a vallásos hitéletért.

S a filmrendezők arra a tanulságra is intenek, hogy akárcsak a más közösségekben nem kellően megbecsült, ám a világ szemében elismerésre méltó mesemondók esetében, így a Kali néniében is, a faluközösség egyfajta hálával tartozik a kiemelkedő teljesítményt nyújtó, s ennek révén a közösségnek hírnevet és dicsőséget szerző képviselőjének, s ha szükséges, kollektív önvizsgálatot kell tartania, hogy módosíthassa nem egészen árnyalt ítéletét, s méltányosságot gyakoroljon a kegyetlenül megbélyegzettel.

Így fordulhat elő, hogy az idős asszony, aki nyíltan kimondja iszákos és jeges szívű férje iránti gyűlöletét, s azt a megrendítő vallomást, hogy semmiféle veszteséget nem érez halálával, nem feltétlenül az ítélkezés hevét váltja ki belőlünk, hanem kiben-kiben bizonyos fokú részvétet és együttérzést kelt.

Az évtizedes szenvedések: a megannyi megalázó verés és nyílt színű megszégyenítés, a gyermektelenség és örömtelenség fájdalmával való szembesülés, a sorstársak hálátlanságával és ármánykodásával megbékülés, a pőrére vetkezés és ezzel járó bűnmegvallás, mindFilm és folklór 15 mind egy emberi sorsot tárnak elénk, amely egyetlen sírkőtáblába vésett névben: Győri Klára örökítődik ránk. A nagyközönség által kevéssé szeretett és nyilván kevésbé is értett műfaj azért is került hozzám közel, mert az elmúlt évtizedekben tapasztalt sok-sok történelmi tényhamisítás és politikai hazugság után, egyre Spencer clawson fogyás érdekel maga a múlt: kommentár nélkül.

Ne kerteljek tovább, valójában Sára Sándor és a Gulyás-fivérek hatására kedveltem meg e műfajt, mert az egyes kimerevített képkockák, rövidebb-hosszabb ideig pergő képsorok, a közeli vagy kissé távolabbi Spencer clawson fogyás felbukkanó ismeretlen és névtelen hős, elhíresült vagy hírhedtté vált személy hétköznapi életének olyan vetületét tárták elém, amelyik alkalmasabb a tényeken való töprengésre, a korábbi ítélet esetleges megváltoztatására, az önmagammal való szembesülésre, mint bárhány újraértelmezett párthatározat, poros kötetekből előbányászott statisztikai adat.

A dokumentumfilm a száraz tényeknél alkalmasabb a mérlegelésre, ugyanis az operatőr optikája, egy láthatatlan ember személyes ki- és helytállásáról is vall, mivelhogy a tények sokaságából válogatása, a filmszalagra vett látvány képi ereje, a vágás és szerkesztés mikéntje: a krónikás hűségét és elkötelezettségét örökíti meg.

Az operatőr, az elkészített végső változat vetítése kezdetétől, mint képpé vált gondolat és erkölcsi magatartás van jelen a filmen, s ha egyetlen han­gos szó sem hangzik el tőle kommentárként, akkor is hallom történetmondását, látom a helyet, melyet alapállásának felvételére kijelölt, s ahonnét bárhová is eljut faggatottjai kedvéért, hideg hőmérséklet fogyni visszatér, a létezés védelmében.

A dokumentumfilm alkalmasabb az önismeret és szerepmeghatározás gyakorlására, mert a képi látványhoz — Spencer clawson fogyás mértékben és hőfokon — odakölcsönzöm személyiségemet: képzeletemmel és belső világommal együtt, mert felkelti bennem az érintettség érzetét. Feltűnő azonban mindazok számára, akik vizuális antropológiát oktatnak, hogy e diszciplina csak nagyon töredékesen tud ilyesmit felmutatni, különösképpen azon a területén, amelyre most a figyelmet fordítani szeretném, a fotográfiai rögzítések tevékenységi körében.

A tudománytörténet korai bevezető szövegei kifejezik tiszteletüket Gregory Bateson és Margaret Mead műve előtt, amely a Bali szigetén végzett kutatás fotóanyagát adta közre rendszerezett és eredeti formában ben. Nem véletlen talán, hogy a továbbiakban részben sajátos noteszként használták a kamerát, mint azt John Collier ajánlotta, részben laboratóriumi megfigyelések vagy projektív pszichológiai tesztek eszközeként, mint mondjuk Ekman vagy Byers.

Legfőképpen pedig mind határozottabban hagyatkoztak a képi kifejezés expresszivitására, esztétikumára. Az eredetkeresés szórványos hazai esetei hasonlóképpen járnak el. Az e konferencián is résztvevő Spencer clawson fogyás kollégám például több alkalommal is a tudatos antropológiai fotózás magasából mutatta be s bírálta az elődök, a néprajzosok kamerahasználatának végiggondolatlanságát. Hiszen maguk a képek, készüljenek bár a legkülönfélébb intenciókkal és morális megfontolásból, törekedjenek bár a legeltérőbb világlátások szimbolizálására, eredeti kontextusukból kiemelve többségükben védtelenné, majdhogynem parttalanul értelmezhetővé, újrakontextualizálhatóvá válnak.

A társadalmi jelenségeket bemutató képiség előzményeit természetesen nem lehet a Néprajzi Múzeum fotótárára szűkíteni.

A pozíciók tisztázása során sorravehetők az egyes társadalomkutatók kamerakezelésének esetei — ha e keresés során nem is találunk olyan tellekre, mint az American Journal mit eszik fogyni Sociology XX. Ezentúl, természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a hivatásos fényképzés és a szintén a századelőtől formálódó riportfotózás gyakorlatát sem, ahogy azt Albertini Béla teszi, aki épp e napokban egy kiállításon a magyar szociofotó történetét már szal, Tábori Kornél tevékenységével indítja.

A gyűjtési kör még tovább is szélesíthető, ám ha valóban a vizsgálódás karakteres pozícióira kívánjuk most a figyelmet irányítani, nem a korai kezdet felé érdemes fordulni, és nem az archívumok véletlenszerű anyagához javallott nyúlni, ahol legfeljebb a mikrofilológia eszközeivel boldogulhatunk a szándékok rekonstrukciójára törekedve.

Célravezetőbb a kimunkált, érett törekvésekkel, a jól szervezett vizuális narrációkkal foglalkozni. E technikai alapon a harmincas évek során nagyobb számban kezdenek megjelenni azok a könyvek, amelyek közlendőjükben Spencer clawson fogyás a képekre hagyatkoznak.

Ugyancsak a harmincas évtized az az időszak, amely során sokszálú, gyakran egymást erősítő törekvésekben a mindennapi élet, elsősorban a magyar falu felé fordulnak írók, újságírók, politikusok, szaktudósok, amatőr fotósok, s a Trianon-sokkra a megmaradt ország felfedezésében valamiféle szerény gyógyírt találó értelmiségiek. E törekvések igen különféle szellemi alapállásúak a kultúrfölény bizonygatásától a lelkiismeret ébresztéséig.

• db. „Izgalmas” szóra releváns honlap áttekinthető listája
• Ezt a beszállókártyát év közötti utasaink részére hoztuk létre, akik felnőtt kísérővel vesznek részt repülésünkön.
• A kályhaezüst hamvassága 30 2.
• DARVAS BELA Viragot Oikosnak | PDF
• Könyvtári állomány (frissítve: ) | Gyöngyösoroszi Online

Az eredményük azonban, hogy számos olyan mű születik írásban, de képekben is, amely a rögzítés esetlegességen túl valamiféle Spencer clawson fogyás, mélyet, érdemit kívánt elmondani tárgyáról, a faluról és a népéletről. Válasszunk ki itt és most a jelentősebb munkák közül három, nagyjából egy­ időben született, s bőséges fotóanyagot tartalmazó munkát: Fél Edit nevezetes Kocs-monográfiáját, Balogh Rudolf varázslatos Magyar képek albumát, és Ortutay Gyulának, Müller Miklós fotóiból összeállított emlékezetes kis könyvét, a Parasztságunk életét.

A könyvek sorában Fél Edit munkáját a társadalomnéprajz úttöréseként tartja számon a szakmai emlékezet, Balogh Rudolf zsírégető ételek karcsúsító finomságok minősítése ellenben, idegenforgalmi propaganda, míg Müller Miklós képei a szociográfiai törekvések kontextusában jelentek meg.

S az egybefoglalt képek műfaji megjelölése, bár első ránézésre találónak és helyénvalónak látszik — néprajzi fotó, népies zsáner, szociofotó —, sem a képkészítés módszeréről, sem a kép szervezésmódjáról nem mond lényegit.

Értelmes, megválaszolható kérdéseket keresve a képkészítők intenciójának jellemzésére először a fotótechnikát kell szemügyre venni. A Kocson 26 évesen kutató néprajzos, Fél Edit azzal a természetességgel vitte magával a fényképezőgépet, mint akkor már számosak a szakmájában: alkalmanként nehézséget okozott számára az élességállítással vagy a fényviszonyokkal való megbirkózás feladata, ugyanakkor a kamerahasználatot kézenfekvőnek tekintette, mint a kiválasztott tárgy megmutatásának eszközét.

Az ötvenes éveiben járó Balogh Rudolf a fényképezés egyik legtekintélyesebb mestere akkoriban, tökéletesen ura volt a technikának, a képszerkesztésnek.

Welcome to Scribd!

A Fél Editnél valamivel idősebb és szintén bölcsészháttérrel rendelkező Müller Miklós a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumából érkezett, s mint a társadalmi elkötelezettségű fotósok általában — kerüljenek ki akár a Népszava munkatársai közül, akár Kassák köréből — nem rendelkezett különösebb technikai előképzettséggel, vagyis amatőrfotós módjára kezelte a kamerát. Viszont a másik két említett szerzőnél tájékozottabb volt a kortárs fotográfiai stílusok, kifejezésmódok változásaiban.

Mentalitásuk a technikán túl a kép mint tárgy értékét illetőMagyar képek 19 en is igen különféle: Fél Edit magának a fotónak nem tulajdoníthatott különösebb értéket, ám felvételeit dokumentumnak tekintvén a Néprajzi Múzeumban archiválta, így azok nagyobbrészt fennmaradtak.

Míg a hivatásos, illetve a később professzinálissá vált fotós műveinek jelentős része elkallódott. Ez utóbbival a képkészítők egyike sem törődött — csupán a kiállításra dolgozó, művészkedő amatőrök között volt szokásban a felvételi adatok feljegyzése ők ezalatt a filmfajtát, a kamera egyes értékeit értették. Ez különösképpen az ifjú tudós esetében meglepő: nemhogy képaláírásai, de még egy-két soros Spencer clawson fogyás leírókartonjai A kocsi törvénybíró, Szövőszék, Kendertiprás lábbal stb.

Akárcsak objektívjei, feljegyzései is csupán egyet céloznak: a téma megnevezését. Müller pedig minden képaláírást mellőz a szociofotósok azon meggyőződésétől vezérelve, hogy a képek magukért beszélnek. Ami pedig az adatolás pontosságán túl a fotó hitelességét illeti, mindhárman a képeken lévő dolgokról akartak beszélni, s szinte egyazon módon közömbösek voltak aziránt, hogy a dolgok hogyan kerülnek rá a képre. A spontán észrevétel, a megfigyelés, a beállítás vagy a megszervezés mindegyikük eszköztárához hozzátartozott, mindazonáltal a felvételek feltűnő, lényegi különbségei megintcsak a megfigyelő Spencer clawson fogyás vezethetők vissza.

Balogh Rudolf és a magyaros fotózás híveinek szemére szokás vetni, hogy témájukat meghamisították azzal, ahogy modelljeik díszes népviseletben arattak vagy sütötték a kenyeret. Helyénvaló megfigyelés, de tegyük mellé, Fél Edit hogyan öltöztette be a legutóbb húsz évvel korábban hordott téli tutyijába egyik idős adatközlőjét, vagy Müller Miklós hogyan választotta ki kaszálói közül a legrongyosabbat.

Sorra vehetnénk még az elemzésben a tér- és időkeretek számos további aspektusát, a felvételi távolságot, a kamera, azaz a fotográfus helyét, az elbeszélés tónusát, hogy megállapítsuk, a képek stiláris különbségei ellenére mindhárom képkészítő egzotizálva kezeli témáját, ha más-más összefüggésben is, de modelljei életmódjának kiemelt mozzanatait látványosan szembeállítva a modernitás képletével.

Állíthatjuk ugyan, hogy a fényképkészítők különböző világokban élve más és más faluvízió rögzítésére vállalkoztak, ugyanakkor a szellem és a technika adott állapota számos összefüggésben a látvány szintjén óhatatlanul közelítette elképzeléseiket. Ha összevetjük, mondjuk Fél Edit kocsi fotóinak kötetbe került sorozatát és archivált képeit, azt tapasztaljuk, a fotográfiailag erősebbre sikerült felvételek Spencer clawson fogyás a kifejezőbb portrék vagy a krumplit szedő gyerekek meghittségről árulkodó fotói — sorra kimaradnak a válogatásból, hiszen a könyv a bemutatás komplexitására való törekvésen belül ügyel a száraz fogalmazásra, távolságot tartva a szociográfusok lobogóan szenvedélyes falukönyveivel.

S ugyanígy Müller kemény képei közé az édes-bús magyaros fotózással rokonságot mutató felvételek is keverednek a nagy példányszámra törekvő, széles közönséghez forduló Officina könyvecskében. Tehát, még ha lenne is az egyes fotós műfajoknak egységes képisége, a közlés szabályai és szokásai felülírnák azt.

A fotográfiai társadalomvizsgálat előtörténetének kimunkálása során tehát, javaslatom szerint, nem azon képek korpuszának egybegyűjtésével lenne érdemes foglalkozni, amelyeken egyszerűen csak tevékenykedő embereket látunk jellemző környezetben.