artvonal

Eszembe jutott a szeptemberi ajzószerkabát, de nem mentem vele semmire. Ilyen időket élünk, de akinek megmaradt emlékezetének valamelyik távoli zugában, hogy ki viselte ezt a nevezetes ruhadarabot, nyugodt szívvel ajánlom figyelmébe az artvonal mostani és majdani darabjait. Megjelent, megjelenésre váró, kötetben nem szerepelt, kötetben és máshol soha meg nem jelenő művek gyülekező helye az artvonal.

Claude Baillareon vonalainak semmi köze az ajzószerkabát vonalaihoz. Az egy másik történet, amelyikhez íme egy másik történet. A munkásosztály a paradicsomért megy; ebből a mondakörből az egyik darab, még tizenkilenc kapcsolódik majd hozzá, aztán osztályozót játszanak a kötetcímért.
Mint a pinty

 

Mint hajdan Argosz, elmegyünk
hazánkból messze már
tatam, tatam, tatam, tatam,
az Aranygyapjú vár
(Jack London: Mint hajdan Argosz – ford.: Szász Imre)
Pinty többnyire söprögetőt játszott a csapatban. Egyedül ő tekintette játéknak mindazt, ami a többieknek keserves munkát jelentett, csupán egyetlen dolgot vett véresen komolyan. Le akart számolni a Vörös Disznóval, immár második éve.

tovább »

Marcel Duchamp újrafogalmazta lassan száz esztendős művét, a ma szellemét költöztette belé, és kiállította a Magyar Nyárban. Midőn látá, hogy engem mennyire lenyűgöz, mondá, hogy legyen a tiéd, azaz, minden jog ® © , stb. szálljon reám. És lőn. Tehát minden jog fenntartva, különösen a magyar, de az nagyon, miként a mindennapi gyakorlat azt mostanában jól mutatja feketén fehéren, színesben, …

tovább »