beatles

Forog az orsó. A Spulni.

- Igen? Igen? Elvitték mosatni a zoknikat ezek a Disznók az Öbölben? Elvitték? Elvitték?

- Igeeeeen! Eeeeelvitték!

- Hagyjuk mi ezt? Hagyjuk?

- Neeeem!

- Kell nekünk a Büdös Zokni? Kell?

- Keeeeell! Büdös Zokniiiiiiii! Büdös Zokniiiiiiii!

Nehezen fogyott az ötven perc, ilyenekre rezzentem, hogy Lyukas Evangélium, meg hogy az egész sort hozza ide a felső polcról. A karibi válságban voltam külsősként, módfelett élveztem.

tovább »

Arra ébredtem, hogy bezörgettem magamhoz. A fejem ráesett a billentyűzetre, Jeremy H. Boob kiröppent az ablakon a körtefára egyeztetni Bird Reynolds-al az óráját. Időrablásra készültek egy leleményes terv alapján, kigondolva minden mozzanatot másodperc pontossággal, és nagyon elégedettek voltak az eredménnyel. Az akció törölve, tehát minden betervezett másodperc szabadon felhasználható bármi másra.
A nap küllői a körtefa levelei között látszottak, beértek az asztalomig. A Beatles a Follow the Sun palástját terítette rám, hogy elmúljon a borzongásom. Az Október utcában vesztettem el a nyomomat.

tovább »

Meglehetősen kikészültem. Főleg, mire hazakeveredtem a szokásos, igen bonyolult szárazföldi utazást követően. Hogy mi történt? Nem vagyok én történész, különösen most nem vagyok az. Egyedül játszom zongorán egy négykezest Zamárdi-felsőn egy murvával felszórt kerthelyiségben. Szandimandi annak a zenedarabnak a címe, amit előadok. A Szandimandi egy világszám. A Szandimandi című film egetverő magyar slágere. Nem volt, nincs és nem is lesz többé hozzá fogható! Aki nem látta a Szandimandi című filmet, fogalma sincs, mit veszített. Én láttam, és épp ezért tudom. Óh, azok a ragyaverte Ül És Okos évek! Gúny, keserv, kacagás, síró show, a mába vezető mohos lépcsők, megpecsételt bélyegzők!

tovább »