Beckett

A szóda miatt visszatelepültem a konyhába. A hőség meghaladta a képzeletemet, a folyadékoknak sem tett jót, legalább a szódavizet hűvösre kellett tennem.

Hiába vettem megbízható könyvet a kezembe, most nem vált be. Néztem a betűket egy darabig, aztán rájuk eresztettem a fedelet. A vörös éjszaka városai Burroughs-tól, ez követte volna a Kedves csirkefogókat. Bonyolult. Végtelenül bonyolult, minden nehézség nélkül meghaladja a képzeletemet. Verne is bonyolult, Karl May is.

Találtam egy kitépett magazin lapot, amikor a Pesti Hírlap Könyvek dobozát kezdtem túrni.

tovább »

- Az ellopott ifjúság nevében kinyitni! – sziszegtem a Plaza bejáratának.

A fotocellás ajtó becsukódott mögöttem, tettem pár lépést, aztán vártam, amíg a pokolból kifelé tartó vonat megáll, s rátettem mindkét kezemet a zöldséges áruda zöld deszkájára. Nagyapám nézett velem szembe, maga varrta simléderes sapkája kissé jobbra billentve, kék kötényén még ott vannak a  vasalásnyomok. Sovány arca frissen borotvált, ádámcsutkája mellett a nyakán jól látható inak. Elégedett lennék egy ilyen fizimiskával a kerekedéssel kacérkodó sajátom helyett. Nem mintha lenne rajtam felesleges húsáru, csupán kerekre sikeredett a koponyám, de míg nagyapám az öreg Beckettre hasonlított (szinte megszólalásig), addig én az egész, szerény állkapcsú kerek világra.

tovább »