Berlini Fal

Az utolsó negyed a Holdra vonatkozik, az Ütköző-sor pedig a vonatra. Ott botladoztam a sínek mellett, a hullámos tetejű, hajdan fehér betonkerítés oldala mentén, hogy rövid úton a vasútállomásra jussak, ez a tájék is megérdemelte az utolsó negyed címet, a város utolsó negyede, elhanyagolt, szürke és kiábrándító.
- Üdv főnök! Mi a helyzet főnök? Rég láttunk főnök! – kurjongattak az összesereglett flakonok. Red Bull a Flakonok Főnöke azonban csak nyomult cél iránt, kezében nejlonszatyor, s nejlonszatyrában az almák tetején összeütődő, deres sörös dobozok.

tovább »

A megbeszéltnél negyed órával korábban érkeztem a Tündébe.

Hiába vedlettem át magamat kíváncsiságból nemegyszer noszti fiúvá az ideköltözésem után, és hiába kerestem a régi szerelmek lábnyomát városszerte, a Tündébe nem jutottam el. Pedig kézenfekvő lett volna, mert a Tünde a középiskola menedékházának számított, és külsőleg alig roppantott rajta valamit az idő fogazata, ráadásul a neve is megmaradt, ha egyebe nem is.

Egy Hasznavehetetlen Régi Ismerős imbolygott a Tünde előtt kukaturkáló fémpálcával és koszlott szatyrokkal. A szatyrok lényegesen felülmúlták a Hasznavehetetlen Régi Ismerős gönceinek állapotát. Nem ismertem rá, hiába volt nagyjából velem egykorú, hiába szólított a nevemen.

tovább »