caracas

Elmegyek vonattal egy állomásról egy másik
állomásra. Benne van a Fekete Dobozban,
a Fekete Dobozomban: ez minden.
Minden-jegyemen kerek fekete lyuk,
táguló fekete lyuk, kihajolni rajta mélyen,
ha már tudok, legyen csak egészen.
Nem létezik semmiféle Felragyogó Ősfény.
Plútó az üvegre lehel, hogy elhomályosodj.
Ez Plúto. A Nagy Év,
amire ráduplázna sugárzó pora,
ha ólmából kihozva széthintenéd.
Stroncium Pilátus, mindegy jegyeken fekete lyuk.
Combod lassan a csontodra fogy.
Meghalunk ebben a bevásárló-paradicsomban,
most már arra …

tovább »

Megíratlan költemények evangéliuma,
szavak nélküli versek,
egy kötetben négy.
Történjék bármi is, kerüljük az embereket.
Olvasgatom a tegnap presszó teraszán,
kezdő tavaszban. Zsoltárokat képzelek,
megíratlan messzeséget. Az akác a szent,
a madár madonna a szóban, s a képben.
Mindaz,amit érzek, csak akkor van, s aztán
nyomban kopni kezd.
sorolni nincs mit, siratni nincs kit -
a kezdő tavaszban így hallani. S marad
úgy, hogy nincs mit megérteni,
egy kötetben négy,
az akác, a madár, a …

tovább »