Carol

Még öt ilyen karcsú nyakú üveg hűsölt a kemencében, a harmadik után kivittük a konyhaasztal mögötti padot a ház elé, közvetlenül az ablak alá, hogy neki tudjunk támaszkodni a falnak. – Ne támaszkodj a falnak, ne támaszkodj a falnak – ismételgette egy évtizedekkel korábbi mikrofonba Vanra Cefre.

A tető jó egy méterrel nyúlt előrébb a falnál, nagyjából ugyanennyire a bordó színű, töredezett betonnal hiányosan fedett talapzat. A tornácra csak haloványan emlékeztető házelőke három, téglából rakott oszlopából egy középen, kettő pedig a ház végén állt, alig fedte őket vakolat. Nyeletlen gádornak neveztem el, nem volt kifogása ellene.

tovább »

Hetek óta tartott a szárazság, két napja kezdődött meg a július, nekem elég vacakul, de ennek csak az ellenkezője okozott volna meglepetést. Minden hónapom, minden hetem, napom, órám, percem rosszul kezdődött az elmúlt néhány évben. Azzal áltattam magamat, hogy nem érdekel, de annyian kínálták portékáikat az Átverési Csarnokban, hogy a nagy lármában elveszett a hangom. Aztán ideköltöztem, és megváltoztak a dolgok.

tovább »