charlie Parker

Bird Reynoldsnak megígértem, hogy beadok neki valami gyorsítót vagy lassítót, amitől hamarosan elszenderedik. Por, szárazság, kókadt levelek, ez a félnótás meg félpercenként beleordít a verébzsivajba: Árapály! Majd adok én neked! Itt mindenki jól érzi magát?

Csak, amikor muszáj, akkor írok levelet, nem áll rá az agyam, levelet kapni persze szeretek, de miután nem válaszolok senkinek, régóta a hiábavalóságok közé tartozik ez a várakozás. Összekapartam Somnak pár sort, jól elküldtem velük a pokolba, de borítékot nem találtam, anélkül pedig nehezen jutna el hozzá a ledorongolásom.

Felhívtam Lizát.

tovább »

Minden ember, legyen akár fehér, fekete, sárga, rézbőrű vagy józan!
A Nagy Hézag teremté az Életformát, a Villany az Eszközöket, a Bolondozás meg hangokból összeraká hozzájuk a maga mozaikját. Mit nem lehet ezen felfogni?

Amikor a zúzmara első alkalommal lepte el a Fehér Bálna jóvoltából torkomat a Saját Lakásomban, Murcit hónom alá csapva, a megkezdett (mélyhűtött) Holstennel odaültem a számítógéphez. Az ablak nyitva, a kutyák üzengetése hallatszik csak, meg a tücskök és az ilyenkor szokásos neszezések. (Aki nem hallott még tücsköt, tekerje fel ütközésig a volumét Buddy Holly I’m Gonna Love You,Too” című számának végén, és máris egy újabb tapasztalattal lesz gazdagabb.) 

tovább »