Dylan

A mostani hetvenes évek kétségtelenül ócskábbak, mint a legutóbbiak.

Srečko Puntaričnak – köszönettel.

 

 

Akadnak alattomos szándékú helyzetek, amikor nehezen viselem, hogy néhány röpke pillanat alatt képesek tíz-húsz évek elmúlni. Sőt, akár harminc év is megtörténik annyi idő alatt, amíg az ember fogat mos, megpróbálja befűzni a tornacipőjét, s valamelyik ismeretlen hősnőnek, akinek épphogy örök hűséget …

tovább »

Rövid éjszakák évada, kulcsszava a kulcsszó, a Hair, a No, és a felfedezés.
Szabadság; – Peace, Police, Peace, – mondja a szabadság,
Micheaux a fonalát gombolyítja, a történelem megismétli néhány év hosszan,
hogy szent a Korlátlan,
Garcia Marquez a Száz év magány virágának buja illatában a bajszát meséli.

Három mosoly van évszázadom történelmében, és két nagy erőszak van benne,
és számlálatlanul sok azonos léptékű erőszak van a …

tovább »

„Egy óra múlva hinni fogsz nekem.” Playback mágus nélkül. Magyar hangja ismeretlen.
Lengtem, akár az inga.
Reprezentatív balekszelet, vágyszósz, késsel villa. Megszeltem évi rendes szabadságomat, és egyebek.
Tuják és díszbokrok között vitt az út. Elmentünk a kis mesterséges tó mellett, át a hidakon. Anna az aranyhalakat mustrálta, én meg a tavirózsalevelek békáit.
A biciklitől hamarjában megváltam, amikor az Aranycsákányhoz …

tovább »