Homér Simpson

Háromnegyed hatkor arra ébredtem, hogy örök időkre kialudtam magamat, és ha szeretnék megúszni egy eredetvizsgálatot, azonnal fel kell kelnem. Szekrény méretű, fekete kezeslábasba zsúfolt biztonsági őrök kezdtek körülöttem gyülekezni, hogy tiltakozásom ellenére egy titokzatos helyiségbe kísérjenek, ahol pillanatokon belül eredetvizsgálatot hajtanak rajtam végre valami specialisták. – Legyen elég pénze, mert sokba fog ez magának kerülni! – fenyegetett meg mutatóujjával az egyik bőrhajú barom, úgyhogy soha jobbkor nem aludhattam volna ki magamat örök időkre.

tovább »

– Elkelne ide egy diadalív, arany betűkkel rajta, hogy üdvözöljük kedves vendégeinket a világ végén! – lépett be utánam az udvarra Som.

Visszaigazítottam helyére a deszkakaput Tom Sawyer meszeletlen deszkakerítésébe. Kedveltem, hogy ilyen a kerítés, választóvonal a külvilág, és újdonsült udvarom, az udvartartásom között. Pár nappal ideköltözésem után Mark Twain azt mondta, hogy ez a kerítés ugyanaz, amelyiket Tom Sawyer meszel majd fehérre igen leleményesen nemsokára. Szerettem volna elkunyerálni az öreg kalapját, de nem jártam sikerrel. Olyan rendkívüli a koponyájának vonzereje, mondta, hogy a középpontjától számított hatezer kétszázhetven kilométeres sugarú körben mindent a gravitációhoz hasonlóan függőségi viszonyban tart.

tovább »