Illés

Megfordult az is a fejemben, hogy nem működhet már sokáig ez a hallucinogén megközelítés, jön a szürkületkapcsoló, hogy véget vessen az álmoknak, és egy pillanat múlva az asztalra borulva, arccal a tányérban, képemen egy lekvárral megkent palacsintával ébredek. És majd a lehető leggyalázatosabban érzem magamat. Mert semmiféle Luxi taxi, Liza látogató nem létezik. Csak én, arcomon a kulimásszal, fejemben a karnevál hemzsegő szambázóival, amint megpróbálok magyarázatot találni a vállamon egyensúlyozó macskára.

tovább »

A megbeszéltnél negyed órával korábban érkeztem a Tündébe.

Hiába vedlettem át magamat kíváncsiságból nemegyszer noszti fiúvá az ideköltözésem után, és hiába kerestem a régi szerelmek lábnyomát városszerte, a Tündébe nem jutottam el. Pedig kézenfekvő lett volna, mert a Tünde a középiskola menedékházának számított, és külsőleg alig roppantott rajta valamit az idő fogazata, ráadásul a neve is megmaradt, ha egyebe nem is.

Egy Hasznavehetetlen Régi Ismerős imbolygott a Tünde előtt kukaturkáló fémpálcával és koszlott szatyrokkal. A szatyrok lényegesen felülmúlták a Hasznavehetetlen Régi Ismerős gönceinek állapotát. Nem ismertem rá, hiába volt nagyjából velem egykorú, hiába szólított a nevemen.

tovább »