Janis Joplin

A redőny félúton beadta a kulcsot, a jobb oldal elakadt, aztán se le, se föl. Mintha zakósírást hallanék. Vagy valami megtévesztésig zakósírásra emlékeztető hangfüzért hallanék, hallottam valahonnét. Hogy a házidémon húzza fejedre a hímzőrámát!

De rég láttam hímzőrámát! Még akkoriban, amikor voltál, de még nem éltél, akkor láttam, jóval előbb annál, hogy Foxi Maxi matróz lett.

Az utcán egy nő gyereket vezetett pórázon. Amikor jobban megnéztem, akkor is pórázon vezette. A gyereken nyakörv, a nő kezében pedig az a szalajtós vacak, hogy tudjon előre-hátra viszonylag szabadon mozogni a csatlakoztatott élőlény.

tovább »

Ez is egy tábla, talán azért került hozzám, mert nagy táblakedvelő vagyok. Nyilván a gabonatábláknak köszönhetően. Egy feketével borított teremben, ahol fekete fényű lámpák ontják a sötétséget, könnyű megvilágosodni. A Marquee Club táblájáról ez könnyűszerrel leolvasható.

Hálaadás helyett haladás az artvonalon innen; egy másik köteten kívüli darab került a jelöltek közé. A kartonvár építésének fortélyairól eddig még soha nem hallott új adalékok! Csak itt!

Ezt meg most írtam az imént, bizonyára ma valamiért a fényviszonyok kötnek le. Ha valaha megjelenik, rá sem fogunk ismerni. Sebaj! A költészet ítélet, nem foglalkozás. A soha vissza nem térő alkalom nevében tehát íme!
(Rettegni nincs idő, meg már nincs is igazán miért. Sorolni nincs mit, siratni nincs kit, ahogyan a költő mondta volt, aki a halála előtt tizenöt perccel még javában élt.)
Tökmindegy, milyen szobában vagy, ha úgyis lekapcsolod villanyt
Nem akartam arrébb tolni az agyát.
Ott pont jó helyen van, mondtam,
saját dialektusomat használva.

tovább »

Lestem jobbra-balra futás közben, de a kutya sem volt rám kíváncsi. Ahogy leemeltem a kölyökről a biciklit, azon nyomban abbahagyta a sivalkodást. Nem könnyezett, felállt, megigazította a zokniját, szoknyáját. Hátravetette a haját és rám nézett. A szája szöglete huncut kanyart vett felfelé.
-Semmi baj kislány – kezdtem, de csípőből tüzelt, akár a filmbeli cowboyok.
-Kislány az öreganyád. Anna Goeldi vagyok Glarusból. Ne tégy …

tovább »

Amikor befejeztem, Simon üdvözült mosollyal kicsörtetett a klotyóra. Annában megfordult a borjú. Vagy a kocka. Rám nézett.
- Megbocsátok neked, csak állj a sarkadra! Ha minden maszlagot beveszel, kitör rajtad a veszettség.
Nem úgy beszélt, mint aki két deci rum igáját nyögi. Lerúgta a szandálját.
- Szorít.
Nem szóltam.
Simon mágus egy tányér pogácsával tért vissza. Látszott az ábrázatán, hogy diadalt aratott a vécésnéni felett. Hogy …

tovább »