Jézus

Reggelre olyan fáradt lettem, hogy átmentem a szomszédba.

Joplin úgy hatott rám hajnal négy-öt felé, mintha síkköszörűt hallgatnék sztereóban, olyan síkköszörűt, amelyik éppen káegyes acélt alakít át egy péhuszas tárcsafékévé. A legjobb péhuszasomra tárcsaféket csináltattam, de már az is igen régen történt.

A péhuszas egy motorkerékpár volt a rég holt időkben. Mintha említettem volna már, de így van ez mindennel. Ugyanarról beszélsz, többnyire csak a helyszín új, és mondod megint, ami valamiért neked fontos, de már minden ismerősöd tud (kívülről) és módfelett un (belülről.)

Ki látta ezt a szájkosaras kóbor kutyát? “Mindig féltem attól, hogy húsz éven át kopogtathatom a világ vállát, aztán mire végre odafordul, elfelejtem, hogy mit akartam mondani.”

tovább »

Hetek óta tartott a szárazság, két napja kezdődött meg a július, nekem elég vacakul, de ennek csak az ellenkezője okozott volna meglepetést. Minden hónapom, minden hetem, napom, órám, percem rosszul kezdődött az elmúlt néhány évben. Azzal áltattam magamat, hogy nem érdekel, de annyian kínálták portékáikat az Átverési Csarnokban, hogy a nagy lármában elveszett a hangom. Aztán ideköltöztem, és megváltoztak a dolgok.

tovább »