Lautreamont

Aztán meggondoltam magamat. A figyelmem belerepült a Világ Hálójába, bele is akadt, még csak nem is verdesett a szárnyaival, megadóan meredt Seattle Nirvánájába. De nem látott semmit. Ottmaradt. A Letöltő Állomás üzemen kívül.
„Itt esik az eső. Vagy csak locsoltak? Virágágy.”
Megszenvedtem az esemes írásával, aztán amikor küldeni akartam, sikerült kitörölnöm. Koncentráltam, mint egy startoló Forma 1-es futam és megismételtem.
Kimostam a Túlélő Flaskát, hogy nyoma se maradjon benne az előzményeknek, körültekintően kicsepegtettem, és megtöltöttem a szilvával érlelt szilvával.

Ah! Szívógörcs!
Az ember a holocénben jelenik meg, és a kórházban tűnik el.

tovább »

„A nyári hajnalok teszik, hogy szívesen élek.” Kinek a szájából hallva furcsa ez?

„Ha nem lenne nyár, akkor is szívesen élnék, mert ilyen az alkatom, állandóan ámuldozom, hogy ez az egész lehetetlenség működőképes, ellentmondva mindennek, beleértve önmaga létezését is.”

Valahol elvesztettem a viszonyítási alapomat. Felakasztottam egy presszó fogasára a múlt században, és ottfelejtettem. Frank Sinatra énekelt a múlt században az én utamról és …

tovább »