Lőwy Árpád

Az első lépést úgy kellett megtennem. (Nagy élmény az ilyesmi.)
Bárók, hercegek, (pókok) – teli velük a padlás -; tizenkét grádicson felfelé. Ott lapul hátul a lomok rejtekében a legendanyűtte koffer. Tanácsért jöttem hozzá.
A víg özvegy a szieszta első harmadán alig túl, álmában huszonöt késszúrás. Ilyenkor kutyagolni!
Egy kis útbaigazításért ne menjünk a szomszédba. Tervek zsetonjai lapulnak a hegymászó bakancs talpában, vaktérképek szanaszét, …

tovább »

Lőwy Árpád kofferét először 1971-ben nyitottam fel. Egy megtermett vulkánfiber bőrönd porladt nagyapám padlásán, tányérnyi darázsfészek tapadt felette a cserépre. A bőröndben púpozva álltak a használhatatlan jótanácsok. Mindegyiknek lejárt a szavatossági ideje.
A cserepek résein beszűrődő fénysugarak lövedékek nyomvonalait mutatták, amikor a nap egy meghatározott pillanatában a fegyvertorkolat hajdani magasára ráhibáztak. A borús idő az orvlövészeké, nem hull rájuk napfény, s nem …

tovább »