Nokia

Meglehetősen kikészültem. Főleg, mire hazakeveredtem a szokásos, igen bonyolult szárazföldi utazást követően. Hogy mi történt? Nem vagyok én történész, különösen most nem vagyok az. Egyedül játszom zongorán egy négykezest Zamárdi-felsőn egy murvával felszórt kerthelyiségben. Szandimandi annak a zenedarabnak a címe, amit előadok. A Szandimandi egy világszám. A Szandimandi című film egetverő magyar slágere. Nem volt, nincs és nem is lesz többé hozzá fogható! Aki nem látta a Szandimandi című filmet, fogalma sincs, mit veszített. Én láttam, és épp ezért tudom. Óh, azok a ragyaverte Ül És Okos évek! Gúny, keserv, kacagás, síró show, a mába vezető mohos lépcsők, megpecsételt bélyegzők!

tovább »

Hetek óta tartott a szárazság, két napja kezdődött meg a július, nekem elég vacakul, de ennek csak az ellenkezője okozott volna meglepetést. Minden hónapom, minden hetem, napom, órám, percem rosszul kezdődött az elmúlt néhány évben. Azzal áltattam magamat, hogy nem érdekel, de annyian kínálták portékáikat az Átverési Csarnokban, hogy a nagy lármában elveszett a hangom. Aztán ideköltöztem, és megváltoztak a dolgok.

tovább »