Párizs

Nem árt, ha szeretjük az alaposságot. Amikor például egy nekünk tetsző város tájképét szeretnénk megfesteni, nem cselekszünk hiábavalóan, ha kellő súlyt helyezünk a részletekre. Ez egyébként szó szerint érvényes az írásra is. Előbb az ördöggel végzünk, merthogy az ördög a részletekben van, majd ennek eredményét összegezzük, és máris ott áll előttünk teljes fegyverzetében a mű. Így megy ez. Az itteni festmény …

tovább »

Azt tudni róla, hogy toalett szekrény a neve, a nevénél azonban sokkal többre képes, de ezzel rajtad kívül senki más nem foglalkozik. A kapcsolat kettőtök között a bensőséges kifejezéssel közelíthető meg a legkönnyebben, két átszállás, pár perc séta, és megérkeztetek.

tovább »

Lehet egy dokk, daruk árnyával,
a sötétség bizonytalan olajával a vízen,
lehet a capuai út. Két Fénytorony, elavuló nap,
duzzasztógát imamalmoknak.
Imaerőművek táplálta könyörgés
az óceánba omló jégtömböknek,
levél a napraforgónak,
a napraforgó levelei testemhez érőben,
a napraforgó ajánlott levelei nekem
hódolat a raktáráruházban repdeső verebeknek,
és hatmilliárd lélekvesztőnek.
Lehet X parancsolat,
elégséges táplálék, tompító szórakoztatás,
húsz százalék a nyolcvannak,
nescafé, nesttest, neslélek,
zárt láncával lebilincselő tévélet.

Ez már megint a holnapi nap,
legyen a világörökség része, ami …

tovább »

Lőwy Árpád kofferét először 1971-ben nyitottam fel. Egy megtermett vulkánfiber bőrönd porladt nagyapám padlásán, tányérnyi darázsfészek tapadt felette a cserépre. A bőröndben púpozva álltak a használhatatlan jótanácsok. Mindegyiknek lejárt a szavatossági ideje.
A cserepek résein beszűrődő fénysugarak lövedékek nyomvonalait mutatták, amikor a nap egy meghatározott pillanatában a fegyvertorkolat hajdani magasára ráhibáztak. A borús idő az orvlövészeké, nem hull rájuk napfény, s nem …

tovább »