Pink Floyd

Aztán később mégsem mentem vissza hatvanötbe, hogy kimenekítsem Luxit, meg a maradványokat, irányba állítsam Sedózt. Amikor hazaértem a taxival, benéztem a levélszekrénybe, meghallgatni a régi idők klotyótartály hangját, meg azért is, hátha találok benne papírvékony, száraz sündisznót, mint nemrég. Tüskés palacsintát. Azt nem találtam, de egy képeslapot Somtól igen.
A helymeghatározó ketyerém azonnal bekapcsolt és navigálni kezdett. Vitt a robotpilóta a konyhába, láttam magamat, amint ösztönösen feltankolok (a gyökérgyűjtő asszonnyal negyven medve hímtagért cserélt ‘Gilla abszint, jávorszarvas orrból készült kukoricapogácsa, mandragóra olajban sütött jegesmedvemáj, azaz a túlélő betöltve, a zsebekbe pedig kiosztva a pénz).

tovább »

Hanyatt feküdtem, a macska a mellemen állt, és nyávogott. Kinyílott bennem egy Ifjúsági Magazin a Szervezett csavargók oldalon ezerkilencszázhatvanhétben. „Fehér biciklit nekünk!” „Éljen a provotariátus!”

            Van Duyn egy amszterdami szobában fekszik, egy amszterdami ágyon. Amszterdami kezével egy amszterdami macskát simogat, az amszterdami macska egy nyitott amszterdami könyvön áll, és belenéz a fekvő Van Duyn amszterdami szemébe. Az amszterdami szemek előtt egy fekete keretes amszterdami szemüveg, az arcon sűrű, fekete amszterdami szakáll. Az amszterdami gyapjútakaróból félig kilátszik Van Duyn meztelen amszterdami mellkasa. Az amszterdami kép azt az amszterdami pillanatot ábrázolja, amikor Van Duyn megfogalmazza a nem dolgozás jogának filozófiai tételét. Az amszterdami macska fekete, de az amszterdami macska-lábvégek fehérek, mintha apró macska zoknikat viselne az amszterdami macska.

tovább »

Aztán meggondoltam magamat. A figyelmem belerepült a Világ Hálójába, bele is akadt, még csak nem is verdesett a szárnyaival, megadóan meredt Seattle Nirvánájába. De nem látott semmit. Ottmaradt. A Letöltő Állomás üzemen kívül.
„Itt esik az eső. Vagy csak locsoltak? Virágágy.”
Megszenvedtem az esemes írásával, aztán amikor küldeni akartam, sikerült kitörölnöm. Koncentráltam, mint egy startoló Forma 1-es futam és megismételtem.
Kimostam a Túlélő Flaskát, hogy nyoma se maradjon benne az előzményeknek, körültekintően kicsepegtettem, és megtöltöttem a szilvával érlelt szilvával.

Ah! Szívógörcs!
Az ember a holocénben jelenik meg, és a kórházban tűnik el.

tovább »