plaza

- Az ellopott ifjúság nevében kinyitni! – sziszegtem a Plaza bejáratának.

A fotocellás ajtó becsukódott mögöttem, tettem pár lépést, aztán vártam, amíg a pokolból kifelé tartó vonat megáll, s rátettem mindkét kezemet a zöldséges áruda zöld deszkájára. Nagyapám nézett velem szembe, maga varrta simléderes sapkája kissé jobbra billentve, kék kötényén még ott vannak a  vasalásnyomok. Sovány arca frissen borotvált, ádámcsutkája mellett a nyakán jól látható inak. Elégedett lennék egy ilyen fizimiskával a kerekedéssel kacérkodó sajátom helyett. Nem mintha lenne rajtam felesleges húsáru, csupán kerekre sikeredett a koponyám, de míg nagyapám az öreg Beckettre hasonlított (szinte megszólalásig), addig én az egész, szerény állkapcsú kerek világra.

tovább »

Azt reméltem, hogy nem találkozom senkivel, legfeljebb egy csomó senkivel, aki hajlandó órákig kódorogni egy ilyen bevásárlóközpontban, leírva a lehető legértelmetlenebb cikk-cakkokat az üzletek között, miközben megkísérli, hogy rájöjjön, mit is szeretne vásárolni tulajdonképpen.

tovább »