Roy Harper

Lennon egy miniatűr tengeralattjáróval emelkedett ki a mosogató lemeztengeréből: – Ugye itt vannak azok a híres Carol zátonyok? – A nyugati parton vannak John, a nyugati parton, ahol a híres trópusi monguz esők járják!

- Mi bajod? – kapta fel fejét Luxi.

- Gyerünk az éjjel-nappaliba, vegyünk piát, ez nem hatvanöt, amikor estétől reggelig besötétítettek nekünk! Száz helyen akarják elszedni a pénzedet, mi a ménkűt kornyadozunk itt?

tovább »

Nekem egy csendes, esti nő hiányzik, talán jobban, mint Pimpának Lennon hangja a mostani világból. Vagy a jóég tudja hiányzik-e, lehet, hogy mindez csak morfondírozás robotpilóta módra. Felvillanó, eltűnő emléknyom egy olyan nőről, aki pirkadat előtt önként távozik, és nem felejt nálam semmiféle vackot, amiért vissza kell jönnie. Se karórát, se hajcsatot, se bizsukészletet, se sálat, se egyebet. Semmi elhálás, majd valahogyan talpra segíteném, és betölteném az utcába a megfelelő haladási koordinátákkal. Mármint a csendes esti nőt. Csorogj csak arra lefelé, meg se állj a torkolatig, aztán evezz tovább az Élet Tengerén, és soha ne köss ki a Bánat Szigetén. Ezt firkantanám kicsiny világocskájának emlékkönyvébe. Egy megvalósíthatatlan jókívánsággal több vagy kevesebb, mit se számít. Ó, az a hím soviniszta masiniszta!

tovább »