Salinger

Dédelgetem magamban a dátumot fel-feldobom, fel számlabdáimat egymás után a porondon,
magamhoz ölelem egyenként őket, aztán fel egymás után sorban,
szerény képességű mutatványos, akiben a tehetséget megsokszorozta a mámor,
a kupola irányába feldobom,
ezerkilencszázkilencvenegy, június tizenhárom.

Ezerkilencszázkilencvenegy, június tizenhárom,
az Utolsó Birodalom haderejének kiterjesztett szárnya visszazárul,
szárnyának kihullik minden tolla,
a Béke Hadserege szerencsétlen fiaival hazavonatozik a megszűnt hazába.

Ünneplem a porondon, hajigálom ámult dátumom egyre fel,
ennek az előadásnak …

tovább »

Emlékezett az első Salinger-cselre. Fűtött szoba, Banánköztársaság; Vigyázz, a kutya ugat!
A remény szépségének díszmacska-ketrece. Hisz és kimegy az állomásra irodalmi lapokat vásárolni. Áron Nagy Lajos szochumáltjai nézik a hajdani koronázási város átutazóit. Kerüld el a figyelmemet székestől, Fehérvárastól! Honnan hová kell ilyenkor elmenekülni? Áron Nagy Lajos ábrázoló geometriát tanít, de már nem tehet semmit. Beugrott a trükknek. Szivarozik óra alatt, hamu …

tovább »