Shadows

Egy alacsony költségvetésű vagy éppen ezzel ellenkezőleg, egy magas költségvetésű, de minden fantázia híján gyártott popklipben meneteltem befelé a népek közé. Olyan fajtában, amelyikben követhetetlen sebességgel váltják egymást valamilyen képek. Történet nincs, csak egy felrobbantott óriásmozaik lapocskái potyorásznak lefelé a földre, és minden egyes lapocska a képét mutatva egy pillanatra megáll a szemed előtt a levegőben.

- A szívritmusszekció brutális! Tönkölypálinkával és halpillékkel egyszerűen megállíthatatlan! Örökké tart, ha addig bírod! – és már hullik is le, jön a következő, mondja az is, aztán hullik le. És így tovább, amíg meg nem könyörülsz magadon.

tovább »

- Tudod, mi hiányzik ebből a világból? – emelte fel mutatóujját Pimpa, majd az unicumos pohár talpához közelítette, és lassan tologatni kezdte rajta. – John Lennon hangja.

- El Condor Plaza – válaszoltam olyan arckifejezéssel, mintha éppen a Bibliát dedikálnám az Ünnepi Könyvhéten.

Pimpa nem tartozott a noszti fiúk közé, de hibádzott nála valami. A Szélkakasban akadtam rá, amikor ismételten egy igen bonyolult, hazafelé vezető (szárazföldi) út terveit szövögettem magamban, miután távoztam a Bermudából. Belecsusszantam az akváriumba, de zavarni kezdtek az uszadékok, ezért hagytam inkább, hogy az áramlat besodorjon a Szélkakasba. Pimpa ott kornyadozott a pult előtti bárszéken, és küldözgette magába a rövideket a díszkísérőkkel.

tovább »