Simon mágus

Helyénvalónak tartottam egy kis számvetést; mibe is csöppentem én bele?
Mert a bicikli valóságos volt. Valóságos roncs. Rozsdás, ütött-kopott Csepel, jóval túl az alkonyon. Nem a vörös, hanem a fekete, laprugó-nyerges. Valóságos volt a gyerek is hátul a csomagtartón, a nyikorgás is, az utca is. Aki látott, azt hihette, a kislányomat tolom s nem telik egyébre, hogy feltűnési viszketegségemet közzétegyem. Az cseppet …

tovább »

„Egy óra múlva hinni fogsz nekem.” Playback mágus nélkül. Magyar hangja ismeretlen.
Lengtem, akár az inga.
Reprezentatív balekszelet, vágyszósz, késsel villa. Megszeltem évi rendes szabadságomat, és egyebek.
Tuják és díszbokrok között vitt az út. Elmentünk a kis mesterséges tó mellett, át a hidakon. Anna az aranyhalakat mustrálta, én meg a tavirózsalevelek békáit.
A biciklitől hamarjában megváltam, amikor az Aranycsákányhoz …

tovább »

Simon mágus tizenkettő előtt zúdult be az ajtón. Még nem váltott sebességet, rohant felénk és ömlött róla a verejték. A svájcisapkától már megszabadult, de a viharkabát ádáz csattogással kísérte asztalunkig. Feje teteje kopaszon virított.
-Falat a püspöknek! – zöttyent le a székre. – Nem késtem ám, csak az időpontok tolódtak el némelyest. Beletörölte koponyáját az abroszba. A legnagyobb jóindulattal sem ragaszthatott …

tovább »

Amikor befejeztem, Simon üdvözült mosollyal kicsörtetett a klotyóra. Annában megfordult a borjú. Vagy a kocka. Rám nézett.
- Megbocsátok neked, csak állj a sarkadra! Ha minden maszlagot beveszel, kitör rajtad a veszettség.
Nem úgy beszélt, mint aki két deci rum igáját nyögi. Lerúgta a szandálját.
- Szorít.
Nem szóltam.
Simon mágus egy tányér pogácsával tért vissza. Látszott az ábrázatán, hogy diadalt aratott a vécésnéni felett. Hogy …

tovább »

Anna belém csimpaszkodott és fülig ért a szája.
-Szerencsétlen, vén gazember. Naponta, ha egy-két jó órája akad, a többi üresjárat. Emléktemető. Hogy mit öszsze bohóckodik ezzel az ártalmatlan vacakkal! – bökött ujjával a blúzgallérra.
Átvágtunk a Ho Shi Minh utcán, és az Amphion sétányra fordultunk a zárgyár sarkánál. Arccal a malom felé. Simon magyarázott valamit az utcanevekről, de nem nagyon értettem. Elsősorban az …

tovább »