Szandimandi

Meglehetősen kikészültem. Főleg, mire hazakeveredtem a szokásos, igen bonyolult szárazföldi utazást követően. Hogy mi történt? Nem vagyok én történész, különösen most nem vagyok az. Egyedül játszom zongorán egy négykezest Zamárdi-felsőn egy murvával felszórt kerthelyiségben. Szandimandi annak a zenedarabnak a címe, amit előadok. A Szandimandi egy világszám. A Szandimandi című film egetverő magyar slágere. Nem volt, nincs és nem is lesz többé hozzá fogható! Aki nem látta a Szandimandi című filmet, fogalma sincs, mit veszített. Én láttam, és épp ezért tudom. Óh, azok a ragyaverte Ül És Okos évek! Gúny, keserv, kacagás, síró show, a mába vezető mohos lépcsők, megpecsételt bélyegzők!

tovább »

A Feltámadás köz és a Galilei utca sarkán a kocsmában nyugdíjasok sörözgettek.
A koranyári napfény úgy tett, mintha nem tudná, hogy műanyag játékokat szoktunk ajándékozni gyermekeinknek, harisnyanadrágot a feleségünknek, és praktikus tárgyakat közeli hozzátartozóinknak.
- Egészségedre! – emelte magasba korsaját egyikük.
- Egészségedre! – válaszolt szakértelemmel a szomorúbb arcú.
- Ne törődj semmivel, bedöntük pár korsóval, aztán eszünkbe sem jut az egész.
- Nem rossz módszer …

tovább »