Székesfehérvár

Szombat reggel, esernyő, autóbusz, komótos hintázgatás az aszfalthullámokon másfél óra hosszat. Shivanics, avagy Shivanits Mester a székesfehérvári buszvégállomáson megjelenik az embereknek. Minden nehézség nélkül egymásra ismerünk, de mielőtt legutóbbi indiai útjáról megtartaná beszámolóját, belevezet egy megnyomorodottsága miatt szenvedő szoborba. Látni a szobor ábrázatán, hogy mekkora fájdalmai lehetnek. Épp arra visz el az utunk, elkerülni sem nagyon tudnánk. …

tovább »

Kérdőjel nélkül. Ahogyan mindenki, egyszerűen és hogyan, úgy teremtettem a világot. Természetesen édenkert lesz belőle kerítés nélkül, jönnek is az eljövendők ormótlan lábbeliben, hogy keresztülgyalogoljanak rajta. Akkor az ember teremt egy másik világot, amelyik majdnem ugyanolyan jól sikerül, mint az első, de aztán az is hasonló sorsra jut. Legyints rá, nem érdekes. Teremts egy másikat. Így megy ez, és amíg így megy, nincsen semmi baj. Hit van, vallás nincs. (Richard’s úr ráncos bőrbe kötve: “sajátságosnak vélem olyan szervezet tagjának lenni, amelyiknek a logója egy fára szögezett fickó.”) Szóval számtalan összetevőből áll ez a teremtés dolog.

Majdan ezekből a teremtményekből összeáll egy magánbiblia, és amikor becsukódik magától, odaadom az eljövendőknek. A Magyar Napló decemberi számából szánkózott át a mostani, januáriba néhány tétel az ezer apró cikk és cakk breviáriumából, nevezetesen az alábbiak. Ma landoltak a postaládában.
HOGYAN TEREMTETTEM A VILÁGOT
Fejezetek az Ezer apró cikk és cakk breviáriumából

Varjúszemű hócipő
A hócipő hófehér, guminak gondolná bárki, amikor kézbe veszi, de nem gumi, hanem műanyag. A műanyag nem terem sem a földben, sem a levegőben, nem is bányásszák, hanem gyárban készül. A gumicsizma sem gumi, csak úgy nevezik, mert a névadások körül elég nagy az összevisszaság, fene sem érti, hogy miért.

tovább »