Tom Wolf

Legelőbb tegyük magunkat üresbe. Az üres szobában egy csendes kör, aztán átkelés az alkatelemek halmán, vissza a konyhába. Itt meleg van. Megmelegszenek a dobozok. A Meleg Doboz, írta Ordító Vilmos. Rendezte André Beton szürrealista erőmű. Lehet, hogy végre ráakadtunk életünk legpocsékabb napjára. Ezek szerint mégsem az utolsóra. Se józan, se részeg, kitör a frász kétpercenként. Aztán hol sűrűbben, hol ritkábban.

Forduló. Szabadon választott gyakorlat, Jégmama megkönnyebbült sóhaja, ez most hibátlan, át a részleteken újra. A kezdeti műkorcsolya tévéközvetítések avatott ruhaközvetítője mondta így: jégmama. Már nem emlékezem, hogy a jó édesanyákra, vagy az edzőnénikre vonatkozott-e a jégmama.

tovább »

Dédelgetem magamban a dátumot fel-feldobom, fel számlabdáimat egymás után a porondon,
magamhoz ölelem egyenként őket, aztán fel egymás után sorban,
szerény képességű mutatványos, akiben a tehetséget megsokszorozta a mámor,
a kupola irányába feldobom,
ezerkilencszázkilencvenegy, június tizenhárom.

Ezerkilencszázkilencvenegy, június tizenhárom,
az Utolsó Birodalom haderejének kiterjesztett szárnya visszazárul,
szárnyának kihullik minden tolla,
a Béke Hadserege szerencsétlen fiaival hazavonatozik a megszűnt hazába.

Ünneplem a porondon, hajigálom ámult dátumom egyre fel,
ennek az előadásnak …

tovább »