Übü király

Aztán meggondoltam magamat. A figyelmem belerepült a Világ Hálójába, bele is akadt, még csak nem is verdesett a szárnyaival, megadóan meredt Seattle Nirvánájába. De nem látott semmit. Ottmaradt. A Letöltő Állomás üzemen kívül.
„Itt esik az eső. Vagy csak locsoltak? Virágágy.”
Megszenvedtem az esemes írásával, aztán amikor küldeni akartam, sikerült kitörölnöm. Koncentráltam, mint egy startoló Forma 1-es futam és megismételtem.
Kimostam a Túlélő Flaskát, hogy nyoma se maradjon benne az előzményeknek, körültekintően kicsepegtettem, és megtöltöttem a szilvával érlelt szilvával.

Ah! Szívógörcs!
Az ember a holocénben jelenik meg, és a kórházban tűnik el.

tovább »

Régi gyermekkori álmom valósult meg. Beleestem a csa­tornába. Ezt álmodtam egyszer gyermekkoromban.

Az öreg este szép csendesen kimúlt, a járdának vége sza­kadt és én máris a csúszós, büdös csatornafenéken talál­tam magamat.

A kis fahídnak, amelyik a csatorna felett vezetett át, nyo­ma veszett. Nem ez az első eset, hogy ismeretlen tettesek felnyalábolják, és magukkal viszik a csalitosba, ahol majd csak hetek múltán akad rá …

tovább »