új symposion

Az utolsó negyed a Holdra vonatkozik, az Ütköző-sor pedig a vonatra. Ott botladoztam a sínek mellett, a hullámos tetejű, hajdan fehér betonkerítés oldala mentén, hogy rövid úton a vasútállomásra jussak, ez a tájék is megérdemelte az utolsó negyed címet, a város utolsó negyede, elhanyagolt, szürke és kiábrándító.
- Üdv főnök! Mi a helyzet főnök? Rég láttunk főnök! – kurjongattak az összesereglett flakonok. Red Bull a Flakonok Főnöke azonban csak nyomult cél iránt, kezében nejlonszatyor, s nejlonszatyrában az almák tetején összeütődő, deres sörös dobozok.

tovább »

Meglehetősen kikészültem. Főleg, mire hazakeveredtem a szokásos, igen bonyolult szárazföldi utazást követően. Hogy mi történt? Nem vagyok én történész, különösen most nem vagyok az. Egyedül játszom zongorán egy négykezest Zamárdi-felsőn egy murvával felszórt kerthelyiségben. Szandimandi annak a zenedarabnak a címe, amit előadok. A Szandimandi egy világszám. A Szandimandi című film egetverő magyar slágere. Nem volt, nincs és nem is lesz többé hozzá fogható! Aki nem látta a Szandimandi című filmet, fogalma sincs, mit veszített. Én láttam, és épp ezért tudom. Óh, azok a ragyaverte Ül És Okos évek! Gúny, keserv, kacagás, síró show, a mába vezető mohos lépcsők, megpecsételt bélyegzők!

tovább »