Zabriskie Point

Aztán később mégsem mentem vissza hatvanötbe, hogy kimenekítsem Luxit, meg a maradványokat, irányba állítsam Sedózt. Amikor hazaértem a taxival, benéztem a levélszekrénybe, meghallgatni a régi idők klotyótartály hangját, meg azért is, hátha találok benne papírvékony, száraz sündisznót, mint nemrég. Tüskés palacsintát. Azt nem találtam, de egy képeslapot Somtól igen.
A helymeghatározó ketyerém azonnal bekapcsolt és navigálni kezdett. Vitt a robotpilóta a konyhába, láttam magamat, amint ösztönösen feltankolok (a gyökérgyűjtő asszonnyal negyven medve hímtagért cserélt ‘Gilla abszint, jávorszarvas orrból készült kukoricapogácsa, mandragóra olajban sütött jegesmedvemáj, azaz a túlélő betöltve, a zsebekbe pedig kiosztva a pénz).

tovább »

A hosszú bájtok éjszakája (ó egek, ez nem egy ország véletlenül?) hajnal három körül ért véget, Luxi beszállt a taxiba, vége a hosszú bájtok éjszakájának, mondtam neki, ne cseszd el a kedvemet ilyen baromsággal, mást se hallani a hírekben, aztán mindenki tudja, hogy kamu az egész, mordult vissza, bevágta a Dacia ajtaját, s otthagyott.

Bezártam a kaput s megálltam a körtefa mellett.

Megérintettem a kérgét: waka-jawaka, jawaka-waka – olvasta rám a sámán. Zappául beszélt. Ez a waka-jawaka, jawaka-waka körülbelül annyit tett, hogy ne vizelj a csizmámba, mert ocsmány tőzsdeügynökké változol. Egy bőrhajú, puha brókerré. Zappa-sámán lefűrészelt szárú gumicsizmát viselt mindkét földből kiálló gyökerén.

tovább »