Trilógia fogyás santa clara,

A tudat forradalma abból a szempontból vizsgálja meg életben maradásunk kritikus kérdéseit, hogy mit tehet az egyes ember, hogyan juthat el tudatosságának fejlődése által saját maga belső és társadalmi életének igazi jobbrafordulásához. Russell szerint a baj jelenlegi kultúránk anyagelvű tudatosságából származik — ez az oka a globális válságnak, mind kívül, mind az egyes emberben. Grof, aki negyven éve kutatja az emberi tudatot, a különleges tudatállapotok oldaláról azt tapasztalja, hogy az ipari civilizáció zsákutcájából kiutat talál az egyén, ha elindul a spirituális fejlődés vándorútján.

A spiritualitás ugyanis ma — éppúgy, mint a hagyományos kultúrákban — trilógia fogyás santa clara az ego én-határait, megnyitja az egyénben a közösségi törődés és együttérzés csatornáit. A kétnapos beszélgetés alatt szó esik a vallás és a spiritualitás különbözőségéről, az egyéni tudatváltásról és a paradigmaváltásról a tudományok területén. Személyes példákat látunk az értékváltozásra, szemléltetést C.

Jung kollektív tudattalan fogalmához és a szinkronicitás témaköréhez. Szóba kerül a művészi alkotás felelőssége, a nevelés fontossága, sőt a halálközeli élmények tudatformáló ereje is. Mindez azért, hogy minél teljesebben kirajzolódjék előttünk az a belső folyamat, amely sok-sok ember tudatosságában, és ennek eredményeképpen az emberiség tudatosságában ma végbemegy, és amely változás tudatos felvállalása valamennyiünk részéről: az egyetlen esélyünk a túlélésre.

A magyar olvasó számára ismerősek ezek a gondolatok, hiszen Ady, József Attila és Bartók művészetén felnevelkedve bennünk él a közösségért való munkálkodás gyönyörűsége, amely képes meghaladni napjaink versenyen és individualizmuson alapuló életvitelét.

Én erről azt gondolom,hogy azért akadnak olyan igényes könyvek,amelyekkel "meg lehet fogni" a mai tizenéves-huszonéves korosztályt. A bestsellerré vált Zuhanás trilógia harmadik könyve igazolja azt,amit Nicole Williamsről eddig is tudtunk:nagyon jól ismeri a mai fiatalokat,és elképesztően nagy regényírói tehetsége van.

A könyv szerkesztésében előtűnik László Ervin művészi vénája is, hisz a trialógus szereplőit klasszikus szonáta formába rendezi: az egyes témákon belül és a nagy egészen belül is. A kidolgozásban újra és újra visszatérnek az alapkérdések, de spirális építkezésben, mindig egyre magasabb és magasabb szinten. Ezért izgalmas olvasmány. Beszélgetéseink színhelye először a kaliforniai Mill Valley erdejében megbúvó ház, Stan házának terasza volt, később átköltöztünk Peter lakóhajójára, Sausalito kikötőjébe.

Kitettünk magunk elé egy magnót és azoknak a kérdéseknek a jegyzékét, amelyeket tisztázni akartunk magunk és egymás előtt. A találkozó eredetileg Uwe Morawetznek, a berlini Nemzetközi Békeegyetem munkatársának ötlete volt, aki felkért bennünket, hogy gondoljuk át: mekkora esély van arra, hogy béke legyen a Földön.

Ám alig kezdtünk trilógia fogyás santa trilógia fogyás santa clara beszélgetni, máris felmerült számos más téma: világválság, átalakulás, célok és értékek, világnézetek, magunk és mások megértése, művészet, tudomány, vallás és spiritualitás. Legeslegtöbbet pedig a tudatról beszéltünk. Hamar rádöbbentünk, hogy tudatunk állapota a kulcskérdés, ez húzódik meg minden más mögött.

Csak ezután tértünk vissza a körülöttünk lévő világhoz, hogy megkérdezzük: miként tudnánk hatékonyan gyakorlati hasznát venni mindannak, amit mi magunk között a valóság most születő, új térképének neveztünk el. Találkozónk alatt kettős szerep jutott nekem: egyszerre voltam vitázó és vitavezető, vagyis nekem kellett ügyelnem arra, hogy beszélgetésünk tartsa a kijelölt irányt, és a világbékével kapcsolatos kérdésekre próbáljon választ keresni.

Eredeti szándékom az volt, hogy olyan kérdéseket tegyek fel, amelyek egy-egy témában elindíthatják a vitát, ám csakhamar rájöttem, hogy ez a külső lökés szükségtelen. Alig hangzottak el az első mondatok, a beszélgetés ment magától, a saját hevétől lobbanva újra és újra lángra.

A témától való elkalandozásnál sokkal nagyobb gondot jelentett az, hogy túlságosan sok mindenben egyetértettünk. Pedig egy vita attól vita, hogy egymással szembenálló nézeteket ütköztet. Szerencsére megtaláltuk az ütközőpontokat is, bár nem a vízszintes tengelyen, vagyis nem ellentétes eszmék és nézetek formájában, hanem a függőleges tengelyen, ami annyit tesz, hogy a legfontosabb kérdéseket különböző szempontokból tudtuk megvilágítani, és ezzel egymást is segítettük abban, hogy egyre mélyebbre hatoljunk le a problémák kiváltó okait keresve.

Reméljük, ha az Olvasó végigjárja azt a szellemi utat, amit mi megtettünk beszélgetéseink során ez alatt a két sűrű, emlékezetes kaliforniai nap alatt, átéli majd ugyanazt az izgalmat és szenvedélyt, amit mi magunk is.

Ugyanígy reméljük, hogy — az elhangzottak hatására — az Olvasó folytatja ezt a beszélgetést, hozzáteszi saját meglátásait, és új, személyes felismerésekhez érkezik majd el.

Nagyon hálásak vagyunk Christina Grofnak, amiért olyan vendégszeretően fogadott bennünket otthonukban. A két nap a lehető legtökéletesebb körülmények között telt el, és ha itt megszületett gondolataink értékesnek bizonyulnak, az nem utolsósorban beszélgetésünk ideális környezetének is köszönhető.

Legtöbben úgy beszélnek róla, mintha a fenntarthatóság annyit jelentene, hogy itt-ott változtatunk egy kicsit a gazdaságpolitikán, átigazítjuk egy kicsit a fogyasztás meggyőzni a feleségemet, hogy lefogy, vagy valamely vegyszer, üzemanyag vagy textília helyett egy másikat használunk.

Az emberek az okok helyett sajnos csak a tüneteket veszik észre, a problémák gyökerei helyett azok felszíni megjelenését látják. Pedig, amennyire én látom, ezek a gyökerek nagyon mélyre nyúlnak. Mert ha valóban igaz az, hogy jelenlegi világunk nem fenntartható, akkor az emberi faj történetében először fordul elő, hogy sikerült oly módon élnünk, mely nem folytatható tovább. Ebből magától értetődően következne, hogy életünkön változtatnunk kell. Ráadásul a kérdés szerintem nem is úgy merül fel, hogy hajlandóak vagyunk-e a változásra vagy sem, hanem úgy, hogy mennyire gyorsan és milyen hatékonyan tudunk megváltozni.

Így hát ahelyett, hogy azokon a megszokott dol18 18 BEVEZETŐ gokon rágódnánk, amikről a szaktudósok nyilatkoznak, például, hogy mennyi fát vágjunk ki vagy ne vágjunk ki, vagy más hasonló stratégiai kérdéseket és következményeiket mérlegelnénk, nyíltan szembe kellene végre néznünk az alapproblémával.

Meglátásom szerint a legsürgetőbb kérdések így hangzanak: hol vagyunk, mik vagyunk, és hogyan látjuk a világot és magunkat. Lehet, hogy történelmünk legnagyobb vízválasztójához érkeztünk.

Mostanáig a vízválasztókat először átléptük, és csak azután elemeztük. Ma már veszélyes lenne ezt a gyakorlatot alkalmazni. Most először át kell gondolnunk, mit hozhat számunkra a jövő, majd tudatosan tennünk azért, hogy a lehető legjobb trilógia fogyás santa clara nézzünk szembe vele.

• DÁNIEL ANNA: SCHILLER VILÁGA
• Не ожидали так .
• Nicole Williams:Crush-Kattanás

Ahhoz, hogy megfeleljünk ennek az óriási kihívásnak, mindenekelőtt láthatóvá kell tennünk a most zajló, korszakos változás mélyén rejlő tényezők némelyikét. Hadd kezdjem tehát a vitát a következő javaslattal: ha az emberiség életben akar maradni és tovább akar fejlődni — bár mostanra már jó, ha a kihalás elkerülésében bizakodhatunk —, akkor a világegyetemről, az emberről, valamint a haladás és fejlődés eszméjéről alkotott elképzeléseinket sürgősen felül kell vizsgálnunk.

Nem hinném, hogy megsemmisíthetjük az életet a Földön. Az élet erősebb annál. Többször megtörtént már, hogy egyszerre rengeteg faj kipusztult, de az élet mindig magára talált. Sőt, ha hatvanöt millió évvel ezelőtt nem történt volna meg az a katasztrófa, amely elsöpörte a dinoszauruszokat és az akkor élt fajok nyolcvanöt százalékát, lehet, hogy az emberi faj létre sem jött volna.

Az persze elképzelhető, hogy az emberi faj előidéz egy újabb nagyarányú pusztulást.

Gyorslinkek

Ilyen értelemben kivételes eset lesz, de az élet akkor is folytatódni fog. Ha egy ilyen mértékű pusztulás bekövetkezik, az emberi faj nyilvánvalóan vele pusztul, de maga az élet semmiképpen. A legrosszabb, ami történhet, az az, hogy tönkretesszük az ózonpajzsot. Ha ez bekövetkezik, a szárazföldön lehetetlenné válik az élet. Az ultraibolya sugárzás ugyanolyan veszélyes a rovarokra, a virágos növényekre és a mikroorganizmusokra, mint az emberre.

A tengerben azonban folytatódni fog az élet, hiszen már évmilliárdokkal az ózonréteg kialakulása előtt is létezett.

Nyilván sebtében elolvasta a falragaszt, amely a járókelők tudtára adta: " A darab hosszúsága miatt az előadás pontosan öt órakor kezdődik. Sokan fogaton vagy lóháton érkeztek közeli városokból, Wormsból, Heidelbergből, Frankfurtból, hiszen a nyomtatásban megjelent dráma nagy port vert fel, ellentmondó hírek keringtek róla, ócsárló felháborodás és magasztalás csapott össze felette. A szerző, aki - a színház főrangú intendánsának írt leveléből idézve - "gyermekként örült, hogy műve színre kerül", idegtépő feszültségben várta a közönség döntését. Úgyszólván az utolsó percben futott be, s alighogy helyet foglalt a nézőtéren pártfogója, Schwan könyvkiadó és udvari tanácsos páholyában, a függönyt máris szétvonták.

És ha majd az ózonpajzs helyreáll, az élet ismét birtokba veheti a szárazföldet. De szerintem nem ez fog történni. Sokkal valószínűbb az, hogy nagyarányú gazdasági és környezeti katasztrófák egész sora következik, és ez a nyugati civilizáció bukásához vezet. Ez azonban még nem jelenti az emberiség végét. Néhány eldugott, primitív népcsoport valószínűleg fennmarad majd, akik új civilizációkat hoznak létre — remélhetőleg bölcsebbeket, mint a miénk… Sőt, ha a nyugati civilizáció pusztul is, az nem szükségszerűen jelenti az emberek pusztulását.

Láttuk, hogyan omlott össze a kommunista rendszer anélkül, hogy magával sodorta volna az összes ott élő embert. Rengeteg változást és sok szenvedést hozott magával, de a legtöbben túlélték. Lehet, hogy amit elmondtam, túl pesszimista jóslatnak hangzik, pedig én még mindig optimistán ítélem meg az emberiséget és azt, hogy az egyes emberek mennyi mindent tudnak elérni a sok viszontagság között.

Lehet, hogy az anyagi világot tekintve nehéz időknek nézünk elébe, de hiszem azt, hogy fontos változások küszöbére érkeztünk a tudat birodalmában. Ha a nyugati civilizációt súlyos sokk éri, magával ránthatja az egész élővilágot, mivel annyi fegyvert, akkora 20 20 BEVEZETŐ pusztító erőt halmoztunk fel, hogy ha az életet magát nem is, magasabb rendű formáit mind kipusztítanánk.

Ahhoz pedig, hogy ezek újra létrejöjjenek, évezredek, ha nem évmilliók kellenének. Természetesen az élet így is folytatódik majd a Földön, hiszen — hacsak nem történik valamilyen kozmikus katasztrófa — bolygónk még évmilliárdokig létezni fog.

De nézzünk csak egy konkrét esetet. Az Egyesült Államoknak körülbelül negyven napra elegendő élelmiszertöbblete van. És ez az egyetlen nagyobb trilógia fogyás santa clara, amely ekkora élelmiszertöbblettel rendelkezik. Ha a szegény országokban tönkremegy a termés, nem lesz pénzük a szükséges élelmiszerek importjára.

Ez a többletmennyiség nem is lenne elegendő arra, hogy huzamosabb ideig táplálja Afrikát vagy Ázsiát, ha bekövetkezne egy nagyobb válság.

Filmajánló

Trilógia fogyás santa clara történik akkor? Mi történik, ha a Föld teherbíró képessége hatmilliárdról egyszer csak öt- vagy négymilliárdra csökken? Heves konfliktusok robbanhatnak ki, járványok terjedhetnek, nagymértékű elvándorlás kezdődhet. Ez az egész rendszert megingathatja. Nem akarom a falra festeni az ördögöt, de minden bizonnyal komoly veszély előtt állunk, egy nagy-nagy sokk előtt. Ebből pedig az következik, hogy változtatnunk fogyás broussard la a nyugati civilizáció látásmódján.

Nemrég érkeztem vissza Ázsiából, ahol ismételten megtapasztaltam, milyen kevés esélyük van ott a szegényeknek arra, hogy változtassanak az életükön. Szinte a semmiből élnek. Az emberiség nagy része a létminimum határán tengődik, ez pedig folyamatosan rombolja az életfenntartó rendszereket. Minden oldalról gondok fenyegetnek, ezért minden oldalon új taktikát kell alkalmaznunk — ami annyit tesz, hogy változtatnunk kell az uralkodó tudatosságon.

Csak így jutunk el a dolgok lényegéhez. Különben óriási veszéllyel kerülünk szembe.

Most tehát mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk. Gondoljátok, hogy az emberiség képes lesz arra, hogy megváltozzon? Van reális esélye annak, hogy tudatosságunkban komoly fordulat történjen?

GROF: Több mint negyven éve foglalkozom a különleges tudatállapotokkal, melyek pszichedelikus úton vagy a pszichoterápia hatékony kísérleti módszereivel idézhetők elő, vagy spontán módon jönnek létre. Ez alatt az idő alatt számtalanszor voltam tanúja, milyen mélyreható változások történhetnek az emberekben.

Az egyik legjellemzőbb változás az, hogy csökken az agresszív hajlam, és növekszik az együttérzés és a tolerancia képessége. A vizsgált személyek egyre jobban tudják élvezni az életet, ugyanakkor csökken bennük az a kielégíthetetlen késztetés, hogy közvetlen célokat valósítsanak meg — azokra a célokra gondolok itt, amelyek bűvkörükben tartják a nyugati ipari civilizáció, a mi egész társadalmunk lakosságát.

A vizsgált személyek kezdenek kételkedni abban, hogy minél többet kell birtokolnunk mindenből, hogy a korlátlan növekedés, a nemzeti össztermék megkétszerezése vagy megháromszorozása boldoggá tehet bennünket. Ennek az átalakulásnak a másik fontos jellemzője az, hogy az emberekben egy egyetemes, mindenféle vallástól és politikától mentes spiritualitás alakul ki. Tisztán látják az kígyó fogyás teremtett világ egységét, és érzékelik azt is, milyen szoros kapcsolat trilógia fogyás santa clara őket a többi emberhez, a többi fajhoz, a természethez és az egész világegyetemhez.

Ezért nincs kétségem afelől, hogy az emberi tudat képes a mélyreható változásra, és ha ez kellően széles körben valósul meg, azzal jelentősen növekszik esélyünk az életben maradásra. Természetesen nyitott kérdés, hogy egy ilyen tudati változás végbemehet-e a lakosság akkora részében, és olyan rövid idő alatt, trilógia fogyás santa clara már a közeljövőben érzékelhető legyen a hatá22 22 BEVEZETŐ sa.

A gyakorlati kérdés tehát az, hogy fel lehet-e gyorsítani ezt a folyamatot, ha igen, milyen eszközökkel, és egy ilyen megoldás milyen problémákat vethet fel. De annyi bizonyos, hogy az ember személyiségében igenis léteznek azok a mechanizmusok, amelyek közvetíthetnék ezt a mélyreható és kívánatos átalakulást.

Ti hogyan látjátok ezt?