Gyújtottam a kert végében tüzet tegnap, néztem a csillagokat, a Tejút paták csiholta szikráit, és jó volt ott lenni és lenni annak, aki lettem.

Eszembe jutott a Trianon utáni szláv kézfogás egyik pontos magyar megfogalmazása.
” A keselyűk károgása a Holdnak tartott oroszlán teteme felett.”
Az emlékezetvesztőhely akkor sem működik, ha működtetik.

Mi is juthatna egy földkörüli utazó eszébe ezen a napon? Bármi. Egyet kiválasztok közülük, óvatosan kiemelem a gyűjteményből, mintha törékeny pillangószárny lenne. És el nem ámulok. Get Back – ez egy vadonatúj Beatles dal 1969-ben. Ezen a napon jelent meg és nagyon fogyott mindenütt, talán a szocialista tömb (bizalmiai miatt) a tömbben nem annyira. Egyáltalán nem fogyott, mert nem volt. Csak azok a fegyelmezhetetlen rádióhullámok.

Na, meg Keith Richard’s összetörte a Bentley típusú autóját (Kék Léna) Londontól alig messzire, mert elaludt vezetés közben. Nagy hír. Ki nem aludt még el?
A többi hír is fontos, de nem érdekes. Május van.

Megnézhethetjük magunkat, amikor hogyan nézünk ki. A kiváncsiság örök, a szertartási kellékek mások. Tegyünk próbát!

youtube Man4Xw8Xypo

A nulla az egyetlen arab szám, amelyik nem írható le római számokkal. Hibát hibára halmozunk, aztán halmaznak nevezzük el és megpróbáljuk leírni. Egy hétvége után mindig az első öt nap a nehéz, és olykor ólmos végtagokat is találunk hol indulóban, hol (a) megállóban emiatt. Vagy másért.
Most melletted lehet a sámán, ha olyan az időd. Hogy milyen sámán? Hát tudod, a simogassámán. A Minden elmúlik, de a Többi megmarad. A többi nevében:

A Bolt tulsó oldaláról üdvözlettel.

Utóirat: néha nem árt, ha szól valaki, milyen év és nap van éppen. Belenézel a naptárba és nincs is benne nap. Dehát nem is naptárral napozik az ember. Fel a fejjel, amíg van! Tudatta hajdanán a Gijotin (francia) rockzenekar szlogenje velünk. tovább »

Szórjatok csillagokat és gondoljatok arra, hogy egy hosszú hétvége után csupán  az első öt nap a nehéz, ahogyan ez írva vagyon. Midőn Darwin (vagy talán más) lejött a fáról, vállára kanyarított egy berliner kendőt és nyilván bekapcsolt valamit, amiben Norman Greenbaum énekelt. Elég régen volt. Igyekszem pontosan idézni. Szerencsés december-mulasztót  kívánok, Darwin feledhetetlen képzeletbeli látványával.

Ne keverjétek össze a terápiát a tilápiával, a többi már gyerekjáték lesz!

Aludjatok jól, ne álmodjatok széfeket!

A léket kapott görögdinnyék védőszentje nevében.

Nyári szüret.
Ne kérjünk türelmet, menjünk, mint a karikacsapás. Mindenki ássa meg a saját szerencséjét, ahogyan a vasvillás reggeli természete kívánja! Most egy kicsit távozom, addig meg ajánlom magamat helyettem.

https://www.facebook.com/340294189453935/photos/a.539942709489081/1368748396608504/?type=3&theater.

Nem révedtem el az erdőben, így hát nem jutottam el a vasorrú bálba. Több veszett is volt Mohácsnál, ahogyan az egyszeri jegyszedő említi, amikor messzire néz. A 63-as út menti 1966-os nyár jutott eszembe, de egészen máshogyan. De az is, a mostani is nyár, és valahogyan ez a kifejezés több egy évszaknál. Az, hogy nyár. Az idei év utolsó nyarán az a gyerekkori nyár errefelé fordította arcát, én meg belenéztem. Minden rendben, de a tornacipőnek annyi. A mellékelt nyugta mindezt megelőzi, de onnan való és akkori. Nemrég bukkant rám. A gombok között találtam a varrógép fiókjában. Mindenkinek minden jót, és ne égjetek le. Holnap is lesz szeptember, de ezt ne vegye senki fenyegetésnek! Üdvözlettel:

Minden ma történik, mondta a desszertőr és messzire nézett.
Pénzes Tímea költeménye után keresve találni Faludi Ádám költeményeket. Jó társaságban lenni jó jeligére az OPUS-ban.

A hét verse

Harminc éves a Suttogás Eltörlésének Napja. Ekkor hallhattuk, olvashattuk először a Kádár-medencében, hogy az ellenforradalom kifejezés nem igaz. Ezt persze az is tudta, aki nem tudta, ha az egyes, a kilences, az ötös és a hatos számot egymás után állítva megjelölt egy esztendőt a huszadik században. Csak az esetleges együttérzés megvallása nyomán a  gazdasági előny képe nem lobogott fel néki semmiféle közelségben, se messzeségben. Mondhatnám azt is, hogy hátrányos helyzetet teremtett magának, ha nem egyebet. Aztán három évtizede megtudhattuk, hogy forradalom volt az a néhány nap bizony. Forradalom, ahogyan az a nap is egy kicsit az volt harminc éve, amikor a híradásokban Pozsgay Imre ezt az állítását közzétette. Történelem. A határnyitás? A munka is más, meg az érdem is.

Szóval, távoli idő. Harminc év még nekem is sok, de ezen a képen  talán tagadnám, hogy az.

Keszthely – tiszteletre méltó társaságban. Paradicsom leves volt ebédre, azért emlékezetes, mert elismeréssel lehetett szólni róla, ám ezt a készítőjével nem tudtuk közölni, talán most ezúton, bár így már elég körülményes. Ellenben remek alapul szolgált a beszélgetéshez ez a leves.
Két rövid prózát olvastam fel akkor, meg az alábbi levelezőlapomat, természetesen a konyhai örömök előtt.

Levelezőlap a pokol fenekére

Egy falat itt
egy falat ott.

OST – BERLIN hova lett ?
OST – BERLIN odalett.

Fiatalon öregebben, de a tó  (Agárd, mint írva) erősen belejátszott. Fotó Ticky; Holvagy Marianna, Szombathely. Vagy már mondtam? Mindegy. Agárdon most is jó lehet. Ismétlés a fugás anyja, mondá a cserépkályhás és burkoló, várlak benneteket júliusban itt. Ami nem lehetetlen, az nem érdekelt soha. Üdvözlöm a többieket és az érdeklődőket is. Jóelőre. Netuddki, ahogyan az egyszeri ülőkalauz mondá. A fényképezőgép Fotobox nevezetű (márkázott) volt. Általában időben szólok, úgyhogy a fentiekre tekintettel és nézvést meghívóval élek majd. Strolling Bones; ezt nem lesz érdemes kihagyni.

Talált kép, régóta az. Alcíme; hogyan is éljünk túl egy tavat?
Hát a hajvágászat felé is útban voltunk, mert osztályfőnökeink elűzettek (borbélhoz) kiskomám megszólítással, az esztékás műfogsoruk fedezete mögött irgalmazva meg minden irgalmatlannak, amit annak ítéltek.

Az agárdi vasútállomáson is jó. (Az emlékezetben) Meg a posta felé lődörögve csendes tanácstalansággal, az is jó.  Süt a nap, szeretnék én innen elmenni? Kezemben egy Pesti Hírlap kiadvány (egyszerű ponyvaregény, ahogyan minősítve), szatyromban már nem tudom, mi lehetett. Talán jobb is. Beleolvasok a tóba. És ott is maradok mind a mai napig.

Agárdnak, a nyárnak, az égnek és a nádasoknak. Természetesen a vasútállomás és a Posta, meg a Korsók is kedvesek. Voltak. Nyáron jövök, nem Kíváncsiságból, hanem egy másik pontjáról a világnak.

“strandpapucsban,/nyitott vonatajtó/a várakozó tó felé/haladtunkban”

Én persze érkeztem, de nem bántam.

Még egy ősz, új nap, emlékezet és nemlékezet. Tökfejek jöttek látogatóba, egy meg itt maradt. Ahogy így elnézem a képét, nem csodálkozom cseppet sem. Ady Uram csupán átsuhant az őszi éjben. Szeret errefelé, többnyire denevérmentes időkben repdes, de kockáztatni soha nem rest. (Szolgálati közlegény)

Három őszi könnycsepp

Őszi délben, őszi délben,
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.