Elvetemült történetek

Egyedül lakott egy egész hegyi faluban. Már meg sem lepődtünk.
Besétáltunk az elhagyott Vegyesboltba: Clark Gable & Gary Cooper.
A napfény narancssárga porrá változva állt a levegőben, a mérleg tudomást sem véve rólunk, aprókat és jóízűeket csalt, csak úgy magának.
Szemben a fűszeresfiókokon zománctáblácskák hosszú sora.
Ilyesmik:
Bors Majoranna Kömény Fahéj Szerecsendió
A pulton számolócédula-maradványok, vastag por és néhány döglött légy. Kétség nem …

tovább »

Ez a hatrongyosi honpolgár aztán csudamód kibabrált velünk. Pedig én már órákkal korábban jelet láttam.
Miután az áldott emlékű autóhulladékot otthagytuk az elemek kénye-kedvének kiszolgáltatva a temető mellett, ő volt a második teremtett lélek, akibe belebotlottunk.
Nem sokkal előtte kifogtunk egy ördöngös szülét (egészen más műfaj), akit példátlan gazdagsággal hintett tele bibircsókjaival a teremtő. Ám hiába próbálkozott a legkörmönfontabb vajákosságaival, mi csak mentünk …

tovább »

Gondoljunk azokra az időkre, amikor az emelődaruk körbeépítették magukat bérházakkal és csak darabokban tudtak kijönni a főbejáraton, vagy az emeletenként mindig másutt folytatódó kéménylyukakra, amelyekben a vasgolyó rövidke zuhanás után azt mondja, hogy kopp, és a füst a földszinten rendületlenül tovább ömlik a felavathatatlan kályhákból, stb & stb
Találtunk néhány négyzetméter Pusztát. Leültünk a szélébe négyzetmásodpercekre, hogy fantáziánk mikroszkópja alatt megszemléljük, …

tovább »

Viszonylag óvatosan, és egy rakás optimizmussal batyunkban új vidékre merészkedtünk.
– Röhögjön már valaki a markába – szólt arany Jánosom, hogy ne unatkozzon.
– Ezt ki írta? – böktem ki tízpercnyi bozótirtás után. Utat rövidítettünk ugyanis, és így természetesen beleszaladtunk egy évtizedek óta műveletlenségbe taszított hadiösvény tárt karjaiba. Így, ilyen finoman és szövevényesen, Ho apónak hűlt helyén.
– Mindegy ki írta, kiirtani mind! – …

tovább »

Amikor a tölgylevélpohók utolsókat rúgja az élet lágyába,
mi már elfoglaltságunkat tekintve erkölcsi győztesek vagyunk.
Isten, drótkerítés veled!
Szedelődzködünk, s célszerű kerülővel elhagyjuk kempingünket.
Ha ezen az állomáson ma sem halad át a Pusztába tartó,
minden megállóhelyen megálló, akkor megkérdezem az
első utamba kerülő embert: – Hová, hová?

tovább »

Továbbra is hétágra sütött a nap. Száz álom egyhuzamban: szeráfok árnyékban, zeneműnek hitt négykezes bárányok.
Szörnyű látomásom támadt, de fütyültem rá. Elfért a többi között.
A déli harangszó emléke a többi déli harangszó-emlék társaságában, úgymint a legutóbbi pálpusztai füllel hallott pálpusztai harangszó. A gyomroknak korgása már elenyészett, mosogatni pedig a fenének sincs kedve.
Kánikula, pálpusztai kánikula.
A bodzák konyuló leveléről legördül a púpozottan álló por …

tovább »

Mentünk, mint a veszedelem, mégsem fogytunk ki a hegyekből. Minél magasabbra törtünk, annál magasabbat kaptunk érte cserébe. Madarat csak felülről láttunk, legfeljebb
oldalról, de akkor is csak úgy gondolomformán; valahol a messzeségben. Arany Jánosom szerint némelyiknek mintha légitársaságoknak neve díszelegne a hóna alatt. Ebben a dologban már azért benne lehetett a vizionálás keze is.
A rengetegben nagy sokára egy eredeti szénégetőre akadtunk. Ült …

tovább »

Karnyújtásnyira tehetetlenkedtünk a felfordított falutól, arany Jánosom zsebében csörrent már a szörfpénz, én meg, mint jó kopó, meregettem szemem a Délibáb irányába, pásztáztam a vidéket a Síugró Sánc után, de hiába, töksötét volt. A ceruzám hegyéig sem látok, ha történetesen azzal próbálkozom.
Nemrég ment le a nap veszedelmes sebességgel. Úgy merült bele a Puszta homokjába, akár gumicsónak a tengeröbölbe, ha idióták szabálytalanul …

tovább »

FEGYVERTELEN SÉTÁK EGY ÁLMOS KISVÁROSBAN
Ébresztő magyarok! Vályúhoz! Takarodó! Feküdj!
(Graffiti)
I.
Mercedesben töltöttem az éjszakát.
(A vicc kedvéért. Viccleszállítás, Árleszállítás, vágyleszállítás; a reggelhez rendelt engedékenység nevében. A nyár eleji megbocsátást ingyen adom mellé, elnézéssel a kivételes bánásmódért. Hogy legyen hol halászni a zavarosban. Zimmezum.)

Pihent voltam, ahhoz kétség nem fért, de a fizikai fáradtság legcsekélyebb hiánya nélkül.
Sajgott minden tagom, égett a talpam, naplemente vöröslött a szemem …

tovább »

És a Gála cukrászda előtt akkor pillanatokra megállt az élet. Megdermedtek a mozdulatok, egymásba értek a jégtáblák. Megvetés lett az osztályrészem, igaz nem sokáig, mert hamarosan szedelődzködött mindenki, csak mi maradtunk ketten.
– Kérj nekem egy stamesz vodkát! Nem. Inkább egy felest, pohárka szódával – érintette meg vállamat horgas ujjaival.
Váratlanul ért ez az egész. A fához támasztott gyerekről a kivénhedt széltolóra néztem …

tovább »

« előző - következő »