Faludi Ádám

A nyáridő (sumértájm) számlájára írhatjuk, hogy megjegyezhetetlen gondolataim bejegyzésére nem törekedtem az elmúlt hetekben. A nyár minden szándék ellenére a jövészet és a menészet ideje, mire leülne az ember egy helyzetjelentés erejéig, már megint nincs otthon, hanem a kalandozó madarak és a firkálóbogarak (egy ismert költő kifejezése, aki a névmemória áldozata pillanatnyilag) nyomait követi valahol. Villanypásztor-táskát meg hurcoljon magával az, akinek …

tovább »

Barátsággal és szeretettel köszöntök Bali szigetén minden Kakapó Madarat! Meg itt is, ha erre járnak. “Eleanor Rigby”

“Eleanor az arcát egy edényben a tükör mellett tartja.”  Ez még a homályt is képes pár percre elhomályosítani. Jó kikapaszkodást mindenkinek a túlkúráltból! A jó ének mindig jó ének marad, csak ma éppen ez illett ide. Örökdal, ritka tévelygés. Mindig fajta.

Olyan, mint a tegnap …

tovább »

– A lazac lazán felúszik a Niagarán – tudatta velem némi hatásszünetet követően házőrző macskám reggel, amikor megérkeztem. A kapummal átellenben álltam, az út másik felén és gyökereztem is bele a fagyott talajba a rémülettől. A nő is elengedte autója kormányát, amikor észrevette Lonci (von Liba) határozottan célirányos haladását. A kaputól felém, keresztül az úton, ahol a reggeli forgalom fénykorát élte. Negyed nyolc, ejtsél le egy gombostűt, ha tudsz. Az autó haladt, Lonci is, majd eltűnt a jármű alatt és kigurult a felém eső részén. Ekkor tájékoztatott így: – A lazac lazán felúszik a Niagarán. Aztán a jobb első lábáról lerázta a nem létező idegen anyagokat. Az autóvezetőnek is jól kezdődhetett a napja. Üzenem neki; minden rendben! Se lazac, se laza zacc!
A jelenések nem számítanak errefelé ritkaságnak.

Az Új Forrásban sem, bár az éppenséggel más lapra tartozik. A most megjelent Faludi Ádám költemények:
Adydas, Függő változó, Mária szakadék, Megálmodott, Tavaszi vagdalt. 

Függő változó
Nem mondhatom, hogy jó legyél,
és ha jó leszel,
veszek neked egy lovat
vagy egy Kondor festményt, egy Warholt,
egy jegyet a világ túlsó oldalára utazáshoz,
vagy visszaviszlek az időben oda,
ahol már sikerült egyszer
jól érezned magadat.

A szándékom az egyetlen,
ami ezekhez elegendő lenne.
Hogy mondhatnám neked, hogy jó legyél?

Hogyan is mondhatnék ilyet?
Mária szakadék
 

És még egy mozdulat
és megint és megint
megfogom a szelet –
kezem mozdulatát meglesem

tovább »

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Adydas
És mint ki Cadizban hajóra szállt,
és nem fadíszben föld alá,
aztán jó széllel elnyelte az óceánt,
ő az.

Dicső Miguel Cervantes
dicső Fernando Pessoa
és persze jómagam,
egy kékre festett ajtófélfának
döntve.

Isten áldja meg Istent,
hogyha van.
Velem egyidős vagyok
és sokat járt a szám.
A felkínált pillanatokat a
maradékokra hagytam,
mint ki Cadizban hajóra szállt.
Szám csukva, szemem zárva,
idegenek osonnak az utcán,
nézek ki, nézek odaát.

A memória …

tovább »

Ha létezik mikulásgyár, akkor néhány fokot erre vagy arra tartva és távolodva tőle, feltételezem, az illúzióromboló egyenesen belefuthat a szupermarkec bejáratánál ácsorgó Rudolfba is. Előtte terített aszfalt és Rudolf (a szánvonó) egyik korhű kis lába meg lehet, hogy épp ilyen.

A jézuska-szerelde ide nem messze, a mennyből pedig vákuum csomagolású angyalok potyognak. A mesék …

tovább »

Ajánlom magamat!
Megjelent a Magyar Műhely művészeti folyóirat 181. száma.

Benne Nagy Zopán lírai jegyzete Faludi Ádám munkáiról.

Itt lejjebb meg Faludi Ádám lírai jegyzete némely eltávozottakról:

Nincs senki és semmi veszve / jelentem nektek /
összerakva /széjjelszedve / reggeledve / és délben / este;
Ferenc / Tamás / és mindenik istenverte /
A Borostyán presszó megszűnik itt /
és megy utánatok …

tovább »

Október ötödike van ma. A Beatles első kislemeze ezen a napon jelent meg 1962-ben.

„Mintha csak tegnap történt volna, bájos, anyaszült kishúgom arany­hörcsögöket, aranymálinkókat, aranyhalakat, kígyóuborkát, meg padli­zsánt nevelt egy – idézem – baljós üvegházban, s közben könyörtelenül kacagott. Egy nagy hallban üldögéltem naphosszat, teáztam, s illatos csészéket kevergettem, miközben – idézem – a nácik győzelmet győzelemre hal­moztak. Idézet vége. És nem …

tovább »

Aki nem feledékeny, annak igaza is van.

Bizonyítékkép(p).

És miután véletlenek sincsenek, az a korosztály választék, amelyik itt (Spielbergben tegnap este) összeverődött (nem szó szerint, mert erőszaknak se híre se hamva), ezt minden szélességben-hosszúságban-kiterjedésben megtapasztalhatta. Az égvilágon senkit nem ért meglepetés. Míg élünk, gördülünk és egyre jobban szóra bírható a gitár, és megfogalmazható a lehetetlen, …

tovább »

Lehet, bizony selfie bot nélkül is nyugodtan aludni, mert a kísérleti hidrogénbombák  innen jó messzire repegetik a különféle földkéreg lemezeket. Aggódjak? Legyen drónfosztás? Selfie botot mindenkinek! Sikattyút a szorongók kezébe! A Narancs Szabad Állam szerencsére soha nem lett az ENSZ tagja. (Azt hiszem 1971-ben kérte felvételét, de aztán visszalépett.) És hát az ilyen hidrogénes életmentesítő őrültségek emberi lények számára elképzelhetetlenek maradnak.  Mi …

tovább »

A Képeltérítés akta lezárásához elengedhetetlen, azaz feltétlenül szükséges a megnyitó szövegének közzététele. Az imént talált rám elektronokká alakított formájában. Élőben a helyszínen előadta, aki egy élő embert tart nap mint nap életben. Név szerint Nagy Zopán író, képzőművész és galaxis.

Leadjuk a vízjeleket:
Nagy Zopán

Hommage és elmetánc. Zsigeri kín-tornász az avaron…
Avagy: per-pétum (ho-mo-bilis) pre-parátumok találkozása
a közös éggel, ami (most) nem bonctani kérdés!

Szemelvények, el/v/időzések, kollázsok
 

Faludi Ádám: KÉPELTÉRÍTÉS című kiállítása kapcsán.

(Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2017. 05. 03. – 05 27.) 

Kétforintos képek; tehát popvilág Magyarországon, amihez a popnak semmi köze. New Musical Express és Melody Maker alapon áztatott vizuális novellák a képészeti osztály termékeiből, mint pl. a nemrég készült Üvegmegváltó és társai. Üvegmegváltó; egy halom ginsenges üveg műgyantába nyomva. – Faludi Ádám

Minden projekció egyúttal tudattalan „identifikáció” is… (Ó, fel- és Alkímiai Konjunkció, időtlenül vissza-, tova- és meg-Junguló – belső – esemény, akció!)

„Azonosulások” az ismeretlennel.

tovább »