Faludi Ádám

Tyúkja válogatja. Egyik ilyen, másik olyan, csipegetnek az udvaron, miközben egy trágyadomb körüli elliptikus pályán keringenek, mit sem sejtve a galaktikus összefüggésekről. Ebben úgy hasonlítanak egymásra, miként a sokszor emlegetett két tojás. A tyúk tojja a példálódzások hősét, a tojást, és tojásból származik, sorsa ezzel eléggé behatárolt, mint az oktalan szárnyasoké általában. Hozzátehetjük, a szárnyatlanok sorsa sem sokkal különb. A tyúknak a tojás az egyik legnagyobb teljesítménye.

Amelyik tyúk kilóg a sorból, az nem kering a trágyadomb körül, hanem inkább a kerítés töve izgatja, az országút part és a szomszéd udvarának távoli zugai. Ezek a renitens, programhibás példányok. Ki is törik előbb vagy utóbb lázadozó nyakukat, hiába az átlagot meghaladó szellemi teljesítmény, a részletgazdagabb világlátás, a tyúkgéniusz, odavesznek csakhamar.

Az úgynevezett átlag ezzel szemben a délelőtt közepe táján landol a trágyadombon, ahol bakot áll a kakasnak és csak csipeget, csipeget, miközben arra gondol, amire éppen kedve van. Szerencsére a kakasnak e gondolatok magjáról semmi tudomása, ellenkező esetben valószínűleg kipusztulna a baromfiudvar.

Tyúkja válogatja.

A legtöbb barna tollazatú, aztán akad kopasznyakú, más néven bosnyák, meg búbos is – ezek önhibájukon kívül mindig valami kalamajkába keverednek –, aztán akad még fehér és fekete, és az utóbbi kettő keveredéséből keletkező kendermagos. A pörkölt szempontjából a küllem azonban nem számottevő. A csipegetés minősége a döntő, a nyugodt, békés mindennapok sora a tyúkmindenségben.

Baromfit – tehát tyúkféleségeket – úgy kell altatni, hogy legelőbb becserkészed csipegetés közben a leggyanútlanabbat, majd hónod alá penderíted, s ezt követően fejét egy határozott mozdulattal a bal szárnya alá dugod. Ezután két kezedet a baromfi oldalához szorítva terpeszbe állsz, és jobbra-balra hintáztatni, vagy inkább lengetni kezded a magatehetetlen jószágot. Nyolc-tíz ingajárat után megállsz, s a földre fekteted médiumodat olyan módon, hogy azon a szárnyán feküdjék, amelyik alá a fejét kanyarítottad az imént. Ebben a hipnotikus állapotnak is nevezhető helyzetben a baromfi szemét meregetve próbál eligazodni a hóna alatt kavargó sötétségben, természetesen minden eredmény nélkül, ám mindeközben mozdulatlanul fekszik azon a helyen, ahová letetted. Mindaddig ebben a helyzetben marad, amíg meg nem mutatod neki, hogy merre található a kényszerzubbony kijárata.

Amennyiben legalább húsz darab tyúkot, jércét (a jérce a tyúk ifjúsági változata) sikerül elaltatnod az udvar közepén egyszerre, akkor már nem lehet messze az ebédidő. Nemsokára rémült kiáltásokat hallhatsz az éppen hazatérő Csillag Nagyanyád szájából, aki a baromfigyülekezet mindenható birtokosa. Az egész társaság szunyál a napsütötte udvaron, egyedül a kendermagos maradt ki a szórásból. Ott bóklászik a szimuláns holtak között, és szórakozottan tépdesi a csenevész gyomleveleket.

Igen ám! De hol a kakas, a két búbos, hol vannak a renitensek, hol kotlanak ilyenkor a csirkefogók?