Faludi Ádám

A hócipő hófehér, guminak gondolná bárki, amikor kézbe veszi, de nem gumi, hanem műanyag. A műanyag nem terem sem a földben, sem a levegőben, nem is bányásszák, hanem gyárban készül. A gumicsizma sem gumi, csak úgy nevezik, mert a névadások körül elég nagy az összevisszaság. Minden hiába, bele kell nyugodnod, hogy egyedül csak te hallgatsz magadra. És nem nyugszol bele.

A hócipőt a bakancsra kell felhúzni, hogy ne ázzon át a bakancs bőre. Ezen kívül arra is jó, hogy amikor beront a kinti világból valami halaszthatatlan ügyben a havat járt ember, nyugodtan trappolhasson a lakásban bakancsostul, mert a hócipő alatt a bakancs tiszta marad. A konyhaajtóban csak ki kell pattintani a patentokat, lerángatni a hócipőt, és máris roboghatsz a kasztlihoz madzagdarabért.

A hócipő oldalán feketéllik a patent gombja. Mondhatnánk, hogy ez a hócipő szeme, mert úgy néz ki, és a kinézés szem nélkül nem lehetséges. A hócipő mégsem lát, bárminek nekimegy, pedig jobb lenne, ha vigyázna, mert a műanyag menten kilyukad, ha valami éleshez ér. Az udvar pedig a legtöbb helyen éles.

Ha ismernéd a panda medvét, a hócipőt hasonlíthatnád hozzá is, de felétek senki nem hallott a pandákról. Nem lenne szerencsés egy rossz hasonlatban sántikálni, ezért a hócipő két kerek patentja varjúfekete lesz inkább, így biztonságos benne a járás.

A varjak télen ellepik a határt, a fákat, és sokszor az eget is. Akkorák, akár a kispárna, csőrük meg majdnem olyan méretű, mint a tehénszarvból készült tokmány, amiben aratáskor a kaszakövet tartják. A varjak ezzel a tokmánnyal csattogni tudnak, jól lehet hallani, amikor evés után a kerítésből nőtt akácfa ágán elégedetten kattintgatnak. Valószínű, hogy elégedettek, mert ép bőrrel megúsztak egy tolvajlást a baromfiudvarban. A kattintgatás után rendszerint kárognak néhányat, a károgás éktelenül ronda hangot jelent, ha épp gondolataiba mélyed valaki, egy váratlan károgás a frászt hozza rá. A varjak ezzel mit sem törődnek, egyáltalán nem félnek semmiféle büntetéstől, otthon érzik magukat a hóban, ha a hó eltűnik, a varjak mennek utána. Amikor fent keringenek az égen, nem szabad felnézni rájuk, mert baj történhet. A vendégböllér azt mondta nemrég, hogy a sógor felnézett a varjakra, azok meg beleszartak a szemébe, és ettől megvakult. Hát ezért veszélyes felnézni a varjakra hócipőben télen.

A hócipő is eltűnik a hóval, aztán mire legközelebb megérkezik a tél, és előkotorhatod a nagy fehér asztal alól – amelyik eladópultként szolgált –, nem is lehet felhúzni a bakancsra, mert kicsi lett. Visszakerül az asztal alá, amelyik a régi rendszerben volt eladópult, de most többnyire használaton kívüli, vagy átmenetileg hasznavehetetlen tárgyak tároló helye.

A régi rendszerről még mindig nem tudod, hogy mi a csuda, pedig naponta hallod. Akárcsak azt, hogy még a háború előtt. Ezekkel a meghatározásokkal sincs mit kezdeni, akár a névadással. Elég nagy az összevisszaság, bele kellene nyugodnod, hogy egyedül csak te hallgatsz magadra. És nem nyugszol bele.

A hócipővel aztán nem találkozol soha többé. Ilyen a hócipő.