Faludi Ádám

A Magnetofon kalandjai nyomtatásban és kibővített változatban kizárólag itt:

Idézet a bevezetőből:

A magnetofon kalandjai

– A másvilágjárók a kiskapuban találkoznak. Keleti Zóna adag –

 A magnetofon megszületése, tündöklése és hanyatlása történelmi epizódnak is parányi. Akár csak te, akárcsak én. Vagy ő. Vagy én és ő, meg te meg én.

MP3-as ügynök vagyok és most akkor Jelentést írok a Magnetofonról. Története elég régen lezárult, és a »mintha csak tegnap történt volna« közhely zárványaként létezve, ott találni valahol a múlt században. Magnetofon illatban, hangszalag illatban heverészik, háttal a kommersz kazettás időknek, a romlásnak, a végnek. Minden rendjén van.

A Magnetofon kalandjai egy képnovellákat tartalmazó feljegyzés, amelyik bevezet a magyar hangrögzítés történetének ezen részébe, a magnetofonok evolúcióját hozzávetőlegesen, azaz nem lépésről lépésre követve. Ne is vegyük egyébnek, mint egy feljegyzésnek. Hogy miért és miképpen kerül a magnetofon a megszentelt Irodalmi Asztalra, talán gondolkodóba sem kell esni miatta, talán éppen ellenkezőleg. A világ költészetből áll, csak a felesleget el kell távolítani róla.

A gyűjtemény címlapjának szánt kompozíció alapja egy hetvenes évek elején készített fénykép (eredeti hibákkal) és a másik jeles szereplő, a Rádióamatőr füzetek 16. száma (1960.) látható. A háttérben álló kakas a trágyadomb királya, jelentős alakként szerepel ebben a történetfüzérben, érces hangját egy barna címkés BRG kazetta őrzi. Közvetlenül a pulykatus akció után rögzítette háborgását az MK21-es. A Bénafilm nevezetű műalkotás alapját képezik ezek a felvételek, a nevezett opus 1972-ben került közönség elé a tatabányai Népházban, de a masszív környezetből azóta sem szabadult, így viszonylag kevesen ismerhették meg eddig. Egy olyan filmről van szó, amelyikhez nem tartoztak képek, csak hangok. Nekem tetszett.
001A_magnetofon_kalandjai (2)