Megíratlan költemények evangéliuma,
szavak nélküli versek,
egy kötetben négy.
Történjék bármi is, kerüljük az embereket.
Olvasgatom a tegnap presszó teraszán,
kezdő tavaszban. Zsoltárokat képzelek,
megíratlan messzeséget. Az akác a szent,
a madár madonna a szóban, s a képben.
Mindaz,amit érzek, csak akkor van, s aztán
nyomban kopni kezd.
sorolni nincs mit, siratni nincs kit –
a kezdő tavaszban így hallani. S marad
úgy, hogy nincs mit megérteni,
egy kötetben négy,
az akác, a madár, a madonna, a szó, a kép.
A tegnap presszó teraszán
minden változatlan és ép.
Nadrágban járó lányfenék,
nadrágban érkező bomba a sokadalomba,
ez az én formám, pontosan ez.
Jön, és megy.
Jó nagy könyv ez, egész könyvtár.
Az odaveszett tengerészek lelke,
a dokk s az ég hiánytalanul benne.
A viharfecskék és az albatrosz,
az odaveszett tengerészek lelke, tanítják az
élő tengerészek.
Minden viharfecske egy lélek,
minden albatrosz holt tengerész,
hol volt tengerész,
holt volt nemvolt tengerész.
Rémülj meg földön született,
elmélet, gyakorlat, egyetlen lélegzet víz alatt.
Letolt ég, s csak olvasom,
egy kötetben négy, kipusztult viharfecskék.
Lélekvesztő, fajvesztő,
hol van a nyolcszögletű kristály, s benne
az egyetlen betű,
fakitermelésre ítélt erdő, túl sok papír, túl sok víz,
nescafé, nestest, neslélek,
fokozódó tempóban körözni
az elveszejtő homokban,
írod, hogy minden rendben Caracasban,
írod, a vízöblítés lesz mindenki veszte.
Egy kötetben, metszetlen tavaszban olvasom,
a szavak nélkülit, aztán becsukom.
Napraforgó kel fel az égen,
a terasztól jobbra régen.
A tengerészek macskái partra szálltak,
megették a viharfecskéket, egyetlen
megveszekedett viharfecske lélek nem maradt.
Sirályokat nézek a tónál,
ketten nézzük a sirályokat,
s ettől kétszer annyian vannak.
A kérdőjel egy sirály, a viharfecske ékezet.
Megroppant tengeralattjárók, hasadt acélhajók,
a partraszállókkal legtöbbször baj van.
S az a nadrágban járó lányfenék nélkülem
Felkelt, és felöltözött / és kiment és párzott
Majd meghalt és bedugták / koporsóstól a sírba – írta J.K.
A halál nyomta a gyászpedált – írta Sz. G.
A terasz három részre szakadt. Nem tudom,
a tengerészek lelkével hová repültetek,
a megíratlan költemények evangéliumában
ez egy szavak nélküli lap.
Szeretlek sirállyal, ettől örökkévaló vagy.
