A végtelenek a véletlenek találkozóján
2017. December 29. faludi
Adydas
És mint ki Cadizban hajóra szállt,
és nem fadíszben föld alá,
aztán jó széllel elnyelte az óceánt,
ő az.
Dicső Miguel Cervantes
dicső Fernando Pessoa
és persze jómagam,
egy kékre festett ajtófélfának
döntve.
Isten áldja meg Istent,
hogyha van.
Velem egyidős vagyok
és sokat járt a szám.
A felkínált pillanatokat a
maradékokra hagytam,
mint ki Cadizban hajóra szállt.
Szám csukva, szemem zárva,
idegenek osonnak az utcán,
nézek ki, nézek odaát.
A memória csupán elképzelés, fikció, ábránd. Séta az arany húrokon, fogalomelterelés. (Memory is Fiction – Keith Richards) Csak akkor hasznos, ha van vagy akkor, ha nincs. Olyasmi, mint amikor a Jolly Joker Johnnie Walkert dönt magába.
