Adydas. Futólag
2017. April 13. faludi
Költők futólag. Az arány útján a tévkereszteződésen át a bulvár bitumenjén. Ennyi költő! Dumát lehet rekeszteni, vagy Szittya Attila Bendegúz korában sem volt ez másképp? Ördög tudja. Majd megkérdezem tőle, hiszen vele cimborálok. Mármint az ördöggel. Futnak a költők. Elképzelem, hogy Ady Endre Kosztolányi elé vág és a Péterfián kötésig a sárban elsőként tépi cafatokra a célszalagot. Hát nem is tudom. Miért is futottak ezek az emberek itt a napokban úgynevezett maratont? Ha volt cél, hol is volt az és miért? A hiba talán bennem van és a tévedés a nyomomban. Félreértés ne essék, középiskolásként jegyzett rövidtávfutó voltam, de aztán felugrottam az irodalom vonatára és a futásnak vége lett. Nincs a kettő között szemernyi azonosság, semmi kapcsolat. A költő legfeljebb a busz vagy a vonat vagy önmaga után fut. Vagy csak úgy és bármi után vagy bármi elöl, mert a többnyire költő többnyire figyelmetlen.
Vagy csak tévedek. Az is lehet, hogy a költészet is futásnak eredt, és nem vettem észre? Lehet. Ez egy ilyen idő, minden lehet és az ellenkezője ugyanúgy. De mindegy hány pénztárgép van ebben a szupermarkecben, a lényeg az, hogy nem én vagyok a vevő. A célszalag-avató után bizonyára a célkeresztre-feszítés jöhetne, de végül is nem történt más, csupán a kor szelleme kisüvített a dzsinnes palackból és gyúrt néhány kelendő figurát hozott anyagból. Aztán zuhany.
Az Adyval kapcsolatban erdemes ekezetek nelkul is megemlekezni arrol, hogy neveben az osszevont Das megnevezes az indiai szarmazasara utal. Errol Ady egy elveszett maganbeszelgetesben oszinten vallott eppugy mint a meltatlanul elhallgatott hatujjúságáról.
Végre (end-re) ezt is elmondhattam a csikos macskabálnák iránt erdeklodoknek.