Faludi Ádám

A megbeszéltnél negyed órával korábban érkeztem a Tündébe.

Hiába vedlettem át magamat kíváncsiságból nemegyszer noszti fiúvá az ideköltözésem után, és hiába kerestem a régi szerelmek lábnyomát városszerte, a Tündébe nem jutottam el. Pedig kézenfekvő lett volna, mert a Tünde a középiskola menedékházának számított, és külsőleg alig roppantott rajta valamit az idő fogazata, ráadásul a neve is megmaradt, ha egyebe nem is.

Egy Hasznavehetetlen Régi Ismerős imbolygott a Tünde előtt kukaturkáló fémpálcával és koszlott szatyrokkal. A szatyrok lényegesen felülmúlták a Hasznavehetetlen Régi Ismerős gönceinek állapotát. Nem ismertem rá, hiába volt nagyjából velem egykorú, hiába szólított a nevemen. A helyi Street Newsba, a hajléktalanok újságjába írok, ezt hallgasd meg, ilyenek lesznek a legújabb cikkemben, tette le a szatyrokat, előhúzva a farzsebéből egy háromszáz éves Átírótömböt. Ahol meg tudott állapodni a szeme az egyik lapon, onnan idézett.

Az aszfaltba belenyomódott az autóbusz gumijának rádlija, amit rögtön átírt egy furgon, a furgonét meg valami más guruló szerkezet, lányhasak lógtak rá a feszes csípőnadrágokra, empéhármas lejátszók zizegtek el mellettünk, ahogyan szünet nélkül jöttek-mentek a népek ott a járdán, zárt arcú hálózat, zárt láncú szabadság.

“Így utóbb már az érthetetlen és nevetséges ügyek gyűjtőjébe kerül a többi közé az is, hogy milyen jelentős helyet foglalt el a mindennapok megsemmisítőjében a hajunk hossza. Hosszú hajat szerettünk volna növeszteni, de nem lehetett, mert nem passzolt hozzá a vaskalap, amelyet már személyre szabottan fényesítettek nekünk a vaskalap üzemekben. Másodsorban ezért szerettünk volna hosszú hajat, elsősorban pedig azért, mert a szabadság megnyirbálása ellen alig tehettünk valamit, a hajunk megnyirbálása azonban az eredményes gerillaharcok ígéretével kecsegtetett. Külsőleg Rolling Stone-ok szerettünk volna lenni és nem sorozatgyártott vaskalaphordozók. A legjobban leszabályozott agyú tökfej vágyálmai között sem szerepelt egy mai bőrhajú bróker kinézet és elfoglaltság. Igaz tőzsde sem volt, adó sem, a többi Sem mellett, csupán a néphadseregnek nevezett vesztőhely, ahol az első és legfontosabb napirendi pontként kopaszra nyírtak mindenkit, hogy még a haja se lógjon ki a sorból. Akkoriban mindegyikőnk irigyen gondolt a szemetesre, plakátragasztóra, esetleg a postásra, mert ott nem szerepelt a munkaköri leírásban a haj hossza, ezek a fickók számunkra a szabadság élő apostolainak számítottak. Lám, milyen jelentéktelenné lesznek az életbevágóan fontos dolgok, eszmék és hitek, ahogy a mák leradírozzák a tegnapokat. És mennyire unom a feleslegeset! Mire kiválogatod a feleslegesek halmából azt a kevéske kedvedre valót, lemegy a nap. De ha nem szeretném, akkor biztosan nem csinálnám.”

– Na, mit szólsz?

– Remek, eszembe juttattál vele néhány dolgot. Nem találkoztál azzal a kutyával, amelyik szájkosárral járja az utcákat?

A Hasznavehetetlen Régi Ismerős tovább olvasott, úgyhogy inkább benyitottam a Tündébe, miközben erre a hajdani hajközpontú világszemléletre gondoltam. Nem lehetett véletlen, hogy a Tünde előtt bukkantak elő a süllyesztőmből.

Amikor elzavartak bennünket valamelyik óráról hajat vágatni, mert tűrhetetlenül hosszúnak ítélték azokat a rejtegetett tincseket, hajkincseket (többnyire a műszaki tárgyak óráiról, mert általában ott vertük ki a biztosítékot), akkor ide jöttünk, kértünk egy császárkörtét vagy kevertet, hajat mostunk a mosdóban, aztán vissza órára. Miért császárkörtét, miért éppen kevertet? Ki tudja? Talán azért, mert egy cukrászdában vaskosabb párlatokat nem tartottak, a likőröknél húzódott a határ. Széles határ, de mégiscsak határ. Hogy miért rázott ki szinte kivétel nélkül mindannyiunkat a felnyírt tarkók látványa? Mert a tizennyolcezer hétmérföldnyire felettünk létező világban más volt a szokásba. Meg túl sok ilyet láttunk körülöttünk egyenruha viselőkön és egyenembereken; Márminálunkbabám. És nem akartunk olyanok lenni, mint ők. Külsőleg sem.

Általában az osztályfőnökünk űzött bennünket a hajvágóhídra óra alatt, hogy gerillaképzésünkhöz hozzájáruljon a maga szerény módján. Az ő életsablonja tűrte legkevésbé a kilógó fürtöket, de akadtak rendre társai is. A szőlőfürtöket tűrték, de a hajfürtöket nem. Utóbbinak nem látták értelmét, míg a szőlőfürtök gyakorlati hasznával tökéletesen tisztában voltak.

Mentünk a Tündébe, és hajat mostunk a csapnál, majd megfésülködtünk pedánsan. A hajmosás mindig bejött; na látod, kiskomám, mindjárt emberi formád lett, szólt Fijúezvagylány Tanerő. Helyedre! Ül És Okos! – mutatott a székedre a marhája.

A fodrászüzlet közvetlenül a Tünde mellett tátotta a száját, de belülről talán csak Géza (Eminenciás Géza) látta, aki szerette, ha körbeborotválja egy idegen, mert nem kedvelte a saját mozdulatait. Ő is abba az osztályba járt, amelyikbe én, de neki nem jutott ki a Tündéből, csak délutánonként. Tévedésből öregebbnek született nálunk, és felvágta az ereit egy hajdani szilveszteren.

Uramatyám!

Villámként hasított belém a felismerés (ahogy mondani szokás), az előbbi Hasznavehetetlen Régi Ismerős nem egy a sok név nélküli közül, hanem ő az Eminenciás Géza! A Géza hangja szólt abból a romhalmazból az előbb, az ő szeme nézett belőle olyan messziről!

Sarkon fordultam, hogy menten a nyakába ugorjak és megöleljem, de addigra elnyelte a föld. A széles főúton egy nyitott platós, kidekorált teherautó jött lépésben, a Rolling Stones játszotta rajta a Brown Sugar-t. Tiszta New Orleans, régi zenészmódszer. Este Rolling Stones Circus lesz az Ipari Parkban!

Megvártam, amíg hallótávolon kívülre kerülnek, aztán a kilincs után akartam nyúlni, de nem mozdult a kezem.

A Rolling Stonesról bárki azt hihette volna, hogy egy zenekar a többi közül. Aztán kiderült róla, hogy egy rádióhullámok sebességével gyarapodó szaporítósejt. Egy leszármazott képző, a civilizáció számtalan törzse közül az egyik, amelyik közvetlenül a századelő párizsi padlásszobáinak kevéske levegőjéből és féktelen szabadságából fogant, de semmi köze a fogantatásához. Se a Vörös Október Hullagyárhoz, se a Berlini Falhoz, se a Rákosi viperához, se Gagyi Úrhoz és Gagyiné Asszonysághoz nincs köze. A rádióhullámokra immunis személyekhez sincs köze. Csak azokhoz van köze, akik megvizsgálták a játékszabályokat, és avittnak ítélvén kidobták őket a francba. Talán akad megérthető vonatkozása is az ideiglenes itt tartózkodásnak. Ne vedd túl komolyan magadat.

A leszármazottak száma több millióra rúg mostanság. Én a 195112-ik tagja vagyok a Rolling Stonesnak, mert hamar megfogantam. Így jött ki a lépés. Este fellépek a Rolling Stones Circusban, magamon játszom a Rolling Stonesban, ahol én vagyok a kedvenc riffem a Rolling Stones Circusban. Ilyenkor Riff Richards a nevem.

Tudomásul veszem, hogy léteznek más alomból való származékai is a civilizációnak, akik megragadtak a szokványos megoldásoknál. Ügyesen eveznek az Élet Tengerén, hogy ki ne kössenek a Bánat Szigetén. Kutatják a családfájukat az elmúlt időben, és bevált kölcsönhangszereken muzsikálnak. Anyagilag ez mindenképpen kifizetődőbb, mint az enyém, de én azt tehetem, amihez kedvem van.

A Rolling Stonesból nem lehet kilépni, csak kihalni. Az egyetlen dolog, amihez semmi kedvem, az éppenséggel pont ez a kihalás ügy. Ám ez még odébb van, a nem létező időben.

Szósz

Szeptemberben a With a girl like you-ra tanultam meg kovácsolni. Nyomogattam a gép pedálját, forgattam a vasat és feltaláltam az agyba épített empéhármas lejátszót, ami akkor persze még nem létezett.

Fogalmam nem volt, mit keresek én egy kovácsműhelyben, miközben a Nagyítást, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat vetítik tőlem néhány napi járóföldre. Hrabalról annyit tudni, mint a kilátásokról, olvasni meg teljes terjedelemben a Kilencedik Kongresszust lehet, meg hogy hurrá! felépült az első házgyár. És ráadásként ez a hatökör átküld a fodrászhoz. – Kérek még egy kevertet.

Az UFO klubban már a Pink Floyd játszik, itt a Pink Freud, Hendrix, aki azt hallotta odalent Seattle-ben, hogy Londonban még nem ismerik a villanyt, és gázzal világítanak az esti utcákon, ámuldozik, hogy mégsem. A Doors-t épp kirúgják a Whiskey-A-Gogo-ból, Andy Warhol banánt rajzol a Velvet Underground lemezborítójára, és a világ legrondább zenekara felveszi a Freak out!-ot. (A világ legrondábbnak aposztrofált (Apostrophe!) zenekara a Frank Zappa & The Mothers of Invention. És váratlanul a Csend hangjait hallhatom a Tündében Simon & Garfunkel-től, és kérek még egy kevertet.

Ruszkik haza! Ne prüszkölj kiskomám!

De innen épp a laktanyákra látni, hogyne prüszkölnék! A 66-os év alma mosolyát fintorrá nyomorítaná Gagyi Úr és Gagyiné Asszonyság.
Még fáj minden csók , ez az első szabad választások szlogenje. Ez ám a horderő! A nevetséges ügyek gyűjtőjében Szörényi hajhosszának fele sincs az enyém, és ez a hatökör meg elzavar fodrászhoz. Gagyi Úr és Gagyiné Asszonyság soha nem tapasztalt hevességgel acsarkodik a fáj, fáj, fáj ismételgetése ellen. A Még fáj minden csók létrehozza a kétpártrendszert, szinte nulla befektetéssel egyetlen dal időtartama alatt. Ez egy gyönyörű pillanat, más sincs benne, mint az akkor déenese.

A baromság mérhetetlen óceánja átgázolhatatlan. Úgyhogy átgyalogol rajta, aki kidobta a francba a játékszabályokat. Látom ott a messzeségben a bandukolókat köröttem. Aztán meg nem látok senkit.

Gagyi Úr és Gagyiné Asszonyság most is ott ül a tévé előtt, és fintorog Szörényi ellen. Kellene nekik szólni, hogy már kétezerkettőt mutat a naptár, nodehát minek? A tévé előtt mindig tegnap van.

Ideje, hogy felgyújtsam a Próféta voltál szívemet, és a Csirkejátékot, aztán elmenjek pusztrángozni. Habár ezt már évtizedekkel ezelőtt megtettem egyszer.

Felnőttnek Látszó Tárgy

A Tünde átlagpresszó lett, átlagműtárgyakkal, és cukrászdaként megszűnt létezni.

Az Örökké Tartó Vonat nyílegyenesen robog a töltésen, az ég felhőtlen, és adriakék. A gőzmozdony elejére kereszt alakban felkötözött Rita Pavone felszabadultan énekli a Supercalifragilistic-Espialidosot. Színes blúza ritmusra verdesi a derekát a szélben. Vagy a légvonatban. Mindegy. Ez a helyzet kedves Mary Poppins.

Nikkelezett fémrúd görbült a pult körül, magas bárszékre emlékeztető ülőalkalmatosságok álltak előtte. Öt-hat üveglap asztal, rajtuk műcsokrok üvegvázácskákban az alig harminc négyzetméternyi, olasz járólappal burkolt helyiségben. A mosdó ugyanott, mint hajdanán, elhúzható zöld függönnyel az ajtaja előtt.

Az MTV megy a mosdóval szemközti falra erősített tévében, a Foo Fighters a One by One a második harmadában tart. A Temérdek Tömedék között valami használható, még talán jó előjelnek is vehetném. Nem veszem jó előjelnek, inkább egy Gössert kérek. Megkérjük, hogy ne dohányozzon, olvasom, amikor a hamutartót kezdem keresni.

– Adna egy hamutartót kedves?

– Nálunk tilos a dohányzás – néz fel a Bulvárból az eladólány. Eladólány. Kézilány. Kézilány külsőleg. Fürge ujjak az azsúrozott zsúrterítő leghaloványabb ismerete nélkül. Az azsúrozott zsúrterítő haloványnál is fehérebb árnyéka nélkül. Agyonkozmetikázott, Felnőttnek Látszó Tárgy, műköröm méretű aggyal, Ezen a Számon Előfizető Nem Kapcsolható tekintettel. Ne struccolj velem! A strucc az egyetlen élőlény, amelyiknek az agyánál nagyobb a szeme.

– Észrevettem, hogy tilos, épp most vettem észre, de nem is kívánnék dohányozni, csak elszívnám ezt a cigarettát, amíg megiszom a sörömet.

Ez talált. Hosszú másodpercekbe telt az értelmezése. Mit mondott ez a hülye?

– A cigarettázás is dohányzás, nem? Itt nem lehet dohányozni.

– A dohányzás szerintem inkább a dohánnyal való sokrétű, jobbára rituális jelleggel bíró foglalatosságot jelenti. Afféle szertartást, mint például az ibogagyökérrel való kapcsolatfelvétel, amitől bekattannak a messzi földek törzsi varázslói. Vagy említhetném McKenna gombagyűjteményét is.

Hosszú, súlyos csend. Nem is számítottam másra. (Ki ez a McKenna, miféle gombagyűjtemény, miért jött le az ember a fáról? Üzletemberek Reggelije, mi ez, mi ez? Sehol semmi.)

sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi sehol semmi

– Itt nem lehet dohányozni, mi is az utcán szívjuk.

– Az utcán szívjátok?

– Igen. A felszolgálók, akik dohányoznak.

– Nem lehet egy hétköznapi látvány – próbálkozom, de semmi foganatja. Ez már nem fér bele a műkörömbe. Kétség nem férhet hozzá, hogy ez a teremtés, a barnával körbeceruzázott szájával itt a pult mögött, bármelyik tévés vetélkedőben megállná a helyét. Semmi kétségem, hogy szemrebbenés nélkül bemondana egy hatbetűs talányra egy tizennégy betűs megfejtést. Az OREX üzlethálózat portáljai mögött az orális szex szalonjait gyaníthatja.

Közben szorgalmasan slukkolom a cigit.

– Szeretném akkor inkább elnyomni, de ahhoz is kellene egy hamutartó.

– Adja ide, engedek rá vizet, aztán kidobom.

– Rendben – mondtam, újabb slukk – csak még egy utolsót, ha megengedi – és fújtatok, ahogy csak bírok. Alig marad valami a filter felett. Műkörmös megcsippenti két ujjal, rányitja egy pillanatra a csapot, aztán rálép a műanyagvödör pedáljára, és eldobja az elázott csikket.

Ahogyan kissé előredől, belátok a blúzába. Tökéletes almáskert. A mellbimbók az ing selymétől sóhajtásnyi távolságban. A Sex-dollok élő változata, valahogyan beugrik Denise Miége neve a Hallomás kötetből. Sexy Dolls volt a címe az írásnak, semmi egyébre nem emlékezem belőle. Denise Miége, Sexy Dolls. Meg az alcímből olyasmire, hogy a XXI. században az automaszturbációt a Sex-dollok fogják helyettesíteni. Nem beszélnek, nem jár semmi a fejükben. Ül és okos.

Az eladólány visszahúzódik a székére, tudja a kis bestia, hogy a felkínált almák nem hagytak hidegen, én is leülök, töltök magamnak. Rágó sörrel és MTV-vel.

Foszlottszélű Fehér Bugyik Világnapja

Borulóban minden tervem, mert rajtam kívül egyetlen vendég sincs. Szőke Anninak nem lesz más választása. Nincs belőlem választék, a személyleírásom senki másra nem illik rajtam kívül. Rajtam azonban nagyon lötyög.

Alig jutok eddig, amikor belép két nő meg egy fickó nagy hadarás közepette. Egyszerre hadarnak, aztán ketten abbahagyják, amíg a pelenkázó-gatyás (térdig lógó ülep, lógó pántok, lánc, fehér dupla varrás, harmonikázó bő szár) fickó kólát rendel valami sajtos szarral, és aztán leülnek a tévé alá.

Figyelemelterelőként leírok pár megszívlelendőt a Coca Coláról a blokk hátoldalára. Memóriagyakorlatoztatom magamat. Tegnap olvastam valahol:

A Coca Cola a vasszöget négy nap alatt feloldja, ha oldott vasra van szükséged, ez a legegyszerűbb megoldás!

Ha autód van, a Coca Cola nem hiányozhat az eszköztáradból;

– eltávolítja a szélvédő szennyeződéseit, könnyedén tűnteti el a szétkenődött bogarakat. (Lehetsz bogár, lehetsz szélvédő, a különbségnek annyi.)

– berozsdásodott csavart lazítása leggyorsabban Coca Colába áztatott ronggyal!

– az akkumulátor pólusait pillanatok alatt letakarítja egy doboznyi Coca Cola!

– krómozott felületről leszedni a rozsdafoltokat Coca Colás alufóliával ideális!

Továbbá, ha foltot akarsz eltávolítani ruhából, önts a mosószer mellé egy doboz Coca Colát! Ha rágógumi okozta a foltot, akkor másfél doboznyit. A WC-kagyló lerakódásainak eltüntetéséhez is kiváló, egy óráig hagyd állni, aztán húzd le és kész.

Vérfolthoz: az amerikai baleseti helyszínelők négy-öt másfél literes Coca Colás palack tartalmával takarítják el az úttestre folyt vért. Több vér, több Cola, hosszú évek gyakorlata rá a garancia.

Szerintetek miért kell egyébként a Coca Cola sűrítményt szállító tartálykocsikat a Különösen korrodáló! és a Veszélyes anyag! táblával ellátni?

Aztán papírrepülőt hajtogatok a teleírt blokkból, és a hadarók irányába elröptetem. A papírrepülő megérkezik a fejük fölé, aztán megáll, és ott marad a levegőben. Se előre többet, se hátra, se le, se fel. Csak áll és fokozatosan sárgulni kezd.

Lassan elmúlik tíz, múlik a sör is, kérek másikat, kezdek rájönni, hogy izgulok. Szép dolog. Az utcán továbbra is nyomják a rádlikat a buszok, a szemközti fasor alatt gyér jövés-menés, a Rolling Stones már messze jár, mit kezdjek majd ezzel a Szőke Annival? Nem ártana egy nő, akár egy sex-doll, műköröm méretű aggyal. Kicsit felnyomtak az almák, két hete nem voltam senkivel.

Negyed tizenegykor fizetek, aztán ki a napra. Inkább a húszezer, maradok Luxi javaslata mellett, úgyis csak apasztom folyton a kincstáramat, semmi bevétel. Talán tartok valamicskét Szőke Annitól? Gyorsan el innen!

Alig indulok meg a belváros felé (elindulok, párat lépek, á! erre most miért menjek én?), amikor csipogni kezd a mobil. A francba, micsoda elővigyázatlanság, rajta hagytam a hangot, szép kis inkognitó!

– Frank a legyekkel.

– Liza. Bocs, hogy kések, elhúzódtak a dolgok, öt perc múlva ott vagyok.

– Rendben – hallom a hangomat. Enter.

Nézem a kijelzőt egy pillanatig, s csak utána sziszegek valami káromlásfélét. Én vagyok Jumping Jack Flash, Riff Richards, mi a ménkű történt a szabad akarattal? Hátha mégis ma van a Foszlottszélű Fehér Bugyik Világnapja, úgyhogy hátra arc, előre pléhpofa és irány vissza a Tündébe.